Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
654 V. WINDISCII ÉVA elemet illeti, a magyarok ítéletét teljesen elvakítja. . ."8 7 Heinze szerint — aki ugyan megállapításában a magyar társadalom legtúlzóbb elemeinek magatartását általánosítja — kifejezett terror fejlődött ki ,,a német nyelv, német megjelölések kiszorítására minden, a nyilvánosságnak szánt közlésből és irományból, a cégtáblákról, az utca- és liázfeliratokról, sőt könyvekből, számadásokból, levelezésekből, nyugtákból a magánérintkezésben is; német könyvek szállítását, német dalok éneklését gátolják; maga a német Pester Lloyd korholta a német prédikációt Pest egyik német egyházközségében".88 Általában a hírlapok egy része gyakran használ minősíthetetlen hangot a németséggel, a német nyelvvel szemben, s a Németországban megjelenő röpiratok számos olyan nyilatkozatot, eseményt tudnak idézni, melyek a magyar társadalom „németgyűlöletét" bizonyítják.89 A társadalom részéről kiinduló magyarosítás egyik legjellemzőbb, s elsősorban a városi lakosságot érintő megnyilvánulása a névmagyarosítási mozgalom. Az idegen név felcserélését a magyarral a kor társadalma az asszimiláció legfőbb bizonyítékának érzi, s 1881-ben maga Jókai áll élére annak a mozgalomnak, mely a névmagyarosítási illeték 5 forintról 50 krajcárra való leszállítását célozza.90 Ezzel egyidejűleg a mozgalom egyre nagyobb lendületet vesz: míg 1867 és 1881 között 4124 névmagyarosítás történik (ebből egy magyar röpirat számítása szerint 1700 eshetik német névre)9 1 , 1893-ig 15 000-re nő a számuk; egyedül 1897 első felében 812 kérelmet nyújtanak be, legnagyobbrészt a fővárosban (33 %), Aradon (19%), Temesvárott és Vácon (12 — 12%). A mozgalom azonban csak másodsorban a németség, elsősorban a zsidóság körében ér el eredményt: az említett 812 család közül 475 a zsidó. Az agitáció sajtó, iskola, s a hivatalokban, így a budapesti postahivatalban, a vasútnál kibocsátott felszólítások útján történik; Budapesten névmagyarosítási egylet alakul, melynek célja, hogy „a nem magyar neveket magyarra változtassák, társadalmi úton, erőszak nélkül". Az egyesület nyílt levéllel fordul a papsághoz, közreműködését kérve, s a hadügyminiszter is engedélyezi működését a hadseregben.92 A fővárosi névmagyarosító egyesület csak egyike azoknak a — nem kis részben éppen a németlakta városokban létesülő — különféle elnevezésű egyleteknek, melyek célja általában a magyar nyelv társadalmi úton való terjesztése. Ezek az egyesületek a nyolcvanas évektől kezdődően szaporodnak el. A Szepességben Eötvös-kör, Pozsonyban Toldy-kör nevet viselnek, de vannak hasonló jellegű egyesületek Miskolcon, Egerben, Aradon, Nagykárolyban, Szegeden, Nagykanizsán s a Délvidék német városaiban is. Sáros megyében a a megyegyűlés küld ki 1881-ben száztagú bizottságot egy magyarosító egylet tervének kidolgozására; az egylet alapszabályban lefektetett célja a nép magyar szellemű nevelése a megye területén, magyar nyelv és szokások terjesztése. A végső cél azonban az iskolák teljes elmagyarosítása, a kereskedelem nvelvé-87 C. Boner: Siebenbürgen с. műve 1868. évi kiadásából idézi: Rudolf Heinze: i. m. 57—58.1. 88 Rudolf Heinze: i. m. 25—26. 1. 89 Például: Guntram Schultheiss: i. m. 73—75. 1.; Raimund Friedrich Kaindl: i. m. III. köt. 342—343. 1. 90 Rudolf Heinze: i. m. 27. 1. 91 Dr. Heinze's Anklageschrift „Hungarica" im Lichte der Wahrheit. 35—42. 1. 92 Guntram Schultheiss : i. m. 42—44. 1.; Rudolf Heinze: i. m. 27—28. 1.; Deutsche Wahrheiten . . . 24—28, 31. 1. Az idézet: Dr. Heinze's Anklageschrift ... 42. 1.
