Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
646 V. WINDISCII ÉVA tek űzik: nem lehet közömbös a németség számára. 44 Ugyanekkor a Neue Preussische Zeitung is közöl a magyarországi középiskolákat támadó cikket: az osztrák középiskolákba tömegesen érkeznek magyarországi diákok, akik nem bíznak abban, hogy a nemzeti nyelvű tanintézeteidben megfelelő oktatást kapnak. A cikk Magyarországot tanítóhiánnyal, tanítóit tudatlansággal vádolja.4 5 Az a körülmény, hogy a Pest-Ofner Zeitung helyt ad — bár olykor cáfolattal — e cikkeknek, némileg rontja a Z. jellel kiadott cikksorozat hitelét. A német öntudatú értelmiségi csoport egyébként e sajtómegnyilatkozásokon túl az abszolutizmus korában nem sok jelét adja létezésének. Szervezeteik, egyesületeik nincsenenek; mindössze néhány zárt német társaskörről van tudomásunk — fiz Eintracht és a Zwanglose Vereinigung von Literatur- und Kunstfreunden a legnevezetesebbek —, melyekben a fővárosi német értelmiség kis csoportjai kötetlen összejövetelek, színjátékok, kulturális előadások, zeneestek keretei között német szellemű kulturális tevékenységet fejtenek ki. Kétségtelen, hogy ezek a körök nem teljesen politikamentesek, hiszen a vezetőszerepet Glatz és a magyarországi németekről később az első monográfiát író Johann Heinrich Schwicker tanár, utóbb képviselő játsszák bennük. A kiegyezés utáni években e körök politikai érdeklődése láthatóan fokozódik. A dualizmuskori magyarországi német szervezkedés vezetőalakja, Edmund Steinacker már politikai jellegű előadásokat tart az egyik körben; egy színműben — „Die Deputationen" — a kiegyezést gúnyolják ki; német nyelvű elemi iskolát tartanak fenn a fővárosban; kapcsolatba lépnek az erdélyi szász politikusokkal.. Élénk figyelemmel kísérik a német egység megvalósulását, s 1873-ban az Eintracht elnöke ünnepi beszédben jelenti ki: ,,A német birodalom a mi hazánk is; mi is fiai vagyunk."46 Bár e körök tagjainak többsége sohasem fog politikai tevékenységet kifejteni, egészében, úgy látszik, jól megtalálják helyüket az abszolutizmus világában. Nagynémet beállítottságú vagy német öntudatú szerzők évtizedekkel később is melegen emlékeznék vissza a Bach-korszakra: Franz von Löher, müncheni egyetemi tanár 1874-ben kijelenti, hogy a jelen viszonyokkal szemben akkor jogrend uralkodott az országban; tiszteletben tartották a törvényeket, a közigazgatás, igazságszolgáltatás pontos és gyors volt, fejlődött az iskolaügy, az ipar és a kereskedelem.47 Ezt a felfogást azonban csak a magyarországi német értelmiség egy része tette magáévá. A magyarországi, elsősorban a fővárosi német középrétegek egészének állásfoglalására mindenekelőtt a Pest-Ofner Zeitung fogadtatása jellemző. Az újság állandó deficittel küzdött, s képtelen volt előfizetőit megtartani.48 1855-ben Protmann rendőrfőnök a Budapesti Hírlap és a Pest-Ofner 44 Közli a Pest-Ofner Zeitung 1861. 171, 172, 175. sz. 45 Uo. 1861. 231. sz. 46 E körök működését részletesebben ismertetik, tagjaikat felsorolják: Edmund Steinacker: Lebenserinnerungen. 123—124.1.; Karl Hans Erii: i. m. 30—33. 1. és passim;. Pukánszky Béla: Wand'ungen . . . 154—157. 1. 47 Franz von Löher : Die Magyaren und andere Ungarn. Leipzig. 1874. 258. 1. Vö. a Deutsch-ungarischer Volksfreund 1914. 12—13. sz. megjelent cikkét. 18 1853-ban a Pest-Ofner Zeitung-nak 1094 (a második félévben 922) előfizetője van. 1855-ben az előfizetők száma négyszázzal csökken, s az ingyen példányokon kívül csak 238 példányt továbbít postán. A szerkesztés, színvonal javításának eredményeképpen a lap előfizetőinek száma 1856—1858-ban megint meghaladja az ezret., sőt 1859végén 1500 körül jár; de 1860-ban az olvasók száma megint csökkenő tendenciát mutat. (Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. 160, 166, 168, 212—214. 221.1.) 1862-ben a Pest-Ofner Zeitung megszűnik; estilapja, az Ungarische Nachrichten 1865-ig él
