Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 611

KKÓOTKA 613 fajtáinak skolasztikus tárgyalása, a salernoi orvosi iskola tanácsaira emlékeztető sorok) alapján arra következtetett, hogy a beszédek olyan magyarországi domonkos kultúrát képviselnek, amely a pécsi egyetem alapjául szolgált. Babies András véleménye szerint az egyetem alapítása előtt egy domonkos főiskola működött Pécsett, s az fennmaradt az egyetem megszűnte után is. Ez okozza, hogy az egyetem fennállására vonatkozóan a nézetek erősen eltérnek. Borsy Károly azt a gondolatot vetette fel, hogy a beszédek talán az egyetem felállítása során készültek. Bende Lajos és Babies András a kódex természettudományi vonatkozású részleteire nézve tettek fel kérdéseket. Végül T. Mérey Klára az előadás alapjául szolgáló 7 íves tanulmány kiadásának kérdésével foglalkozott. A Déldunántúli Csoport 1964. február 27-én Kaposvárott helytörténeti konferenciát rendezett, melyen történészeken kívül mezőgazdasági szakemberek is részt vettek. A konferencia alapgondolata az volt, hogy a történettudomány és a gyakorlati tudományok közt kölcsönös együttműködést alakítson ki, mind a történettudomány, mind a termeléssel foglalkozó tudományok javára. A konferencián Király István tudományos kutató tartott előadást: „A szarvasmarhatenyésztés története és jelenlegi problémái Somogyban". Somogy megyében a szarvasmarhaállomány létszáma ma még nem érte el a kapitalizmuskori legmagasabb szintet. A hizlalás nyomult előtérbe, a tejelő marhatartás visszaesett. A hizlalt fiatal szarvasmarhák nagyobb része a megyén kívül kerül levágásra és felhasználásra. A lóállomány csökkenése folytán felszabaduló legelők és a rétek sem tudták lehetővé tenni a szarvasmarhaállomány növekedését, mert a rét-és legelőápolás terén nem történtek meg a megfelelő tanácsi intézkedések. Ezért az előadó azt javasolta, hogy a megyében növeljék a szarvasmarhaállományt, a hízómarha helyett fokozzák a tejelő marhatartást, mert Somogynak a közvetlen közelben nagy tejtermék felvevő piaca van (a balatoni nyaralóterület). Az igazgatás gazdasági szerveinek a rétek ós legelők állaga megjavítása érdekében sürgősen intézkedniük kellene. Az előadás korreferense Guba Sándor, a kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója és Mohar László, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának vezetője volt; hozzászólt Tobak István, a Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője is. A vita résztvevői elismerve Király I. előadásának nagy jelentőségét, kiegészítésképpen arra mutattak rá, hogy a szarvasmarhatenyésztés problémája a megye állattenyésztési és szemtermelési problémáival együtt, tehát a mezőgazdaság más ágazataival együtt nagyobb összefüggésben volna megvilágítandó, mert így több olyan összefüggés derülne ki, amelyet egyetlen probléma anyagából arányosan értékelni nem tudunk. Nem derülnek ugyanis ki azok a korlátok, amelyeket a mezőgazdaság fejlesztésének más ágai állítanak az állattenyésztés fejlesztése elé. A történettudomány kutatási eredményeit tehát a jelenben több termelési ágazat összefüggésében kell mérlegelni, hogy ezek számukra a jelenlegi adottságok keretében váljanak útmutató jellegűekké és felhasználhatókká. Következő programpontként Kanyar József, a Csoport Somogy megyei alelnöke tartott beszámolót a somogyi részleg tudományos kutatótevékenységéről. Babies András, a Csoport elnöke rámutatott arra, hogy a kutatók számára a kiadási lehetőség korlátozott. E hiányon csak egy (nem kimondottan történettudományi) folyóirat segíthet. Olyan negyedévenként megjelenő folyóiratra van szükség, amely azt az alapgondolatot valósítja meg széles körben, amin ez a konferencia is felépült, ti. az elmélet és a gyakorlat mennél szorosabb kapcsolatán. Dél-Dunántúlnak ez a folyóirata a terület minden olyan kérdésével foglalkoznék, amely a fejlődóst előmozdítja, amely a tervezéshez és vezetéshez felhasználható, eszmei-ideológiai szempontból közvetlenül hasznosítható. A folyóirat tehát nemcsak a történelem kutatóit sorakoztatná fel, hanem a műszaki, a gazdasági és társadalomtudományokkal foglalkozók mellett a dél-dunántúli gazdasági élet, tervezés és vezetés munkásait is. Társadalmunk kérdései ma olyan összetettek és bonyolultak egy kisebb területen is, hogy azok egy tudományág segítségével rendszerint meg nem oldhatók. Nemcsak a folyóirat munkatársai, hanem szerkesztőbizottsága is Dél-Dunántúl négy megyéjéből egyenlő arányban kerülne ki, hogy a folyóirat e tekintetben is tájegységi jellegű legyen. Miután a konferencia a felvázolt folyóirat szükséges voltában egyetértett, határozatot hozott, hogy a Csoport zalaegerszegi, szekszárdi, kaposvári és pécsi vezetői vegyék fel a kapcsolatot a maguk területén mindazokkal az intézményekkel, amelyek a folyóirat létrehozásában érdekelve vannak és az együttműködést hozzák létre. * A Társulat Délalföldi Csoportja és a TIT Csongrád megyei történeti szakosztálya 1964. február 21-én rendezett ülésén Ollvai Ferenc levéltárigazgató tartott előadást „A Dél-Tiszántúl telepes községei, tekintettel Csanád megyére (1800-—1850)" címmel.