Századok – 1964
Figyelő - Zrínyi-emlékek a Nemzeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 608
610 FTP Y Я LÖ Nem tarthatjuk azonban továbbra sem szerencsésnek a kiállítás azon egyoldalúságát, hogy Zrínyi csak a törökellenes harcok nemzetközi jelentőségű kiváló hadvezéreként kerül bemutatásra. Zrínyi nemcsak kit űnő hadvezér, hanem korának egyik legjelesebb, leghaladóbb politikusa is volt, költői munkásságáról nem is beszélve. Egyéniségében a politikust, a költőt és a hadvezért szétválasztani nem lehet. Mint költő és hadvezér egyaránt nagy politikai céljáért, Magyarország függetlenségéért küzdött élete végéig. Ha csak a török elleni harcok hőseként mutatjuk be, ez a látogatók szemében feltétlenül egyoldalú történeti értékelésre vezet, hiszen Zrínyi történelmi jelentősége éppen az a felismerés volt — amit már a Szigeti Veszedelem megírásakor, 1645-—47-ben is sejtett, s további munkáiban egyre világosabban kifejezésre is juttatott —, hogy Magyarország függetlenségét a XVII. században már nem csak a hanyatló török birodalom, hanem az egyre jobban növekvő Habsburg-birodalom is veszélyezteti. Erre annál is inkább lehetett volna utalni, mert a rendezők nemcsak a Zrínyi-család törökellenes hagyományait elevenítették fel, hanem a Wesselényi-összeesküvésen keresztül a Rákóczi-szabadságharc felemlítésével a továbbhaladás útját is vázolták. Éppen Zrínyi Miklós volt az, aki eredményesen vitte tovább a család régi török-ellenes tradícióit, s ő volt az is, aki megmutatta a függetlenség megvalósításának útját a Habsburgok elleni harcban. Egészében véve azonban igen szép, gazdag anyagon alapuló kiállítást láthattunk. A képek, térképek, metszetek váltakozása a tárlókon belül, a tárlók közötti összhang, folyamatosság, s ugyanakkor az egyes tárlók kis, önálló, kerek egységének megteremtése gyakorlott kézről, jó ízlésről tanúskodtak. Csak helyeselni tudjuk a rendezők azon jól megvalósított elvét, hogy Zrínyi alakját nem elszigetelten mutatták be, hanem kiváló érzékkel és mértéktartással megmutatták az előzményeket (a családi tradíciót) és a Zrínyi-hagyomány továbbélését is. Elismeréssel kell még szólnunk a szekrények belső világításának technikájáról, amellyel jól elősegítették a látogatók figyelmének mindig a kellő helyre való összpontosítását, a kérdéses források jó kiemelését. Úgy gondoljuk, néhány kritikai észrevételünk azon helyes álláspont kialakítását segítheti elő — amellyel a rendező is egyébként egyetért —, hogy Zrínyi alakját, történelmi szerepét a háromszázadik évforduló alkalmával az érdekelt szervek közös erőfeszítésével, a fellelhető anyagok összegyűjtésével, a vidéki levéltárak bevonásával, az esetleg külföldön — főleg Jugoszláviában és Ausztriában — található dokumentumok kölcsönzésével rendezett kiállítás sokoldalúbban és méltóbban világíthatta volna meg. STIER MIKLÓS — VIDA ISTVÁN \
