Századok – 1964

Figyelő - A Magyar Országos Levéltár kiállítása (Stier Miklós–Vida István) 606

FIGYELŐ 607 Kálmán király által kiadott változata, amely egyben a Levéltár legrégibb eredeti oklevele is. A városi írásbeliség kezdeteit Óbuda 1395-i oklevele jelzi. Az Árpád-házi királyok mellett Zsigmond, a Hunyadiak, a Jagellók adomány- és címeres levelei is megtalálhatók. Különös érdeklődést keltettek a szép kiállítású, helyenként komoly művészi képességről tanúbizonyságot tevő címeres levelek. így pl. Zsigmondnak 1434-ből való, a Kistárkányi családnak adományozott címeres levelének gót stílusú minatúrája vagy I. Ferdinándnak a humanista Oláh Miklós részére adott két (1548 és 1558) nemeslevelének remek renaissance kisfestménye. Az oklevelekkel együtt számos eredeti pecsétet is láthattunk. A mohácsi vész után a három részre szakadt ország évszázados törökellenes küzdelmét idézi Dobó István és társainak 1552-ben írott, Eger felszabadításáról szóló jelentése, valamint Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek végrendelete. Az önálló Erdély okmányai közül a legérdekesebb — s tegyük hozzá alig ismert -— Cromwellnek, az angol polgári forradalom nagy vezető egyéniségének 1655-ben kelt, II. Rákóczi Györgyhöz intézett levele. A Rákóczi-szabadságharc időszakából az ún. brezáni pátens (1703) keltett figyelmet. A Habsburg államhatalom kiépítését, majd a Martinovics-szervezkedést bemutató iratok után külön meg kell emlékeznünk a reformkor emlékeiből történt jól sikerült válogatásról. Itt a Magyar Tudományos Akadémia 1826. évi alapító levele mellett a Kossuth szerkesztésében megjelent országgyűlési tudósítások egy lapját láttuk. A korszak másik jelentős egyéniségét, Wesselényi Miklóst egy levele képviseli. Az 1848—49-es szabadságharc emlékei közül az áprilisi törvények és a Függetlenségi Nyilatkozat — Kossuth sajátkezű fogalmazványa — s annak díszes, hivatalos példánya ragadta meg figyelmünket. Az egyes korszakokat bemutató tárlók közülalegszemléletesebbneka „Dualizmus" feliratú szekrény anyagát tartjuk. Az 1867-es kiegyezési törvénnyel együtt kiállították a minisztertanács 1867. március 27-i ülésének jegyzőkönyvét is. Egy 1894-ben kelt belügyminiszteri jegyzőkönyv az agrárszocialista mozgalmakról számolt be. Az Achim András képviselői mandátumát megsemmisítő kúriai ítélet (1906) mellett a budapesti rendőrkapitány jelentése az 1912. május 23-i munkástüntetésről tudósított. A kiállítás rendezői a politikai élet történései mellett a termelőerők fejlődésének bemutatásáról sem feledkeztek meg. A XVI—XIX. századi gazdasági élet több érdekes dokumentumát láttuk. így az 1585-ben jóváhagyott murányi hámoros céh szabályzatát, a nómetújvári uradalom 1643. évi urbáriumát, a Valero-féle selyemgyár 1801. évi mintakönyvét, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alapítóinak 1839-ben kelt névsorát. Ugyanakkor számos régi térképet is kiállítottak. A kultúrtörténeti érdekességek közül feltétlenül meg kell emlékeznünk a nagyszombati egyetem alapító leveléről (1635) is. A legújabbkori magyar történet megmaradt gazdag anyagából úgyszintén színvonalas válogatás került a kiállító szekrényekbe. Á Tanácsköztársaság emlékei közül Csicserin szovjet külügyi népbiztosnak Kim Bélához küldött távirata, továbbá az írói direktórium, valamint választmány névsora volt érdekes. Az ellenforradalmi korszak dokumentumai között az 1922 első felében lezajlott sztrájkokról láthattunk egy kimutatást. A Nagyatádi-féle földreform visszásságaira utalt az előszállási parasztok panasza. A Szovjetunió elleni hadbalépésről szóló feljegyzéssel együtt kiállították az 1944. március 19-i koronatanács jegyzőkönyvét is, sajnos hátlapjával a közönség felé, s így csupán az utolsó néhány sort lehetett elolvasni. A felszabadulást követő társadalmi fejlődés néhány dokumentuma a demokratikus erőknek a reakció ellen vívott küzdelmét, a földreform végrehajtását, a szövetkezeti mozgalom kezdeteit és az államosításokat világította meg. A terem közepén külön tárlóban a Magyar Népköztársaság Alkotmányának eredeti példányát állították ki. A kiállítás egészében a nagyközönség történelmi érdeklődése szempontjából nagyon hasznos, értékes, igen sok ismeretet közlő, megérdemelten nagy érdeklődést keltő munkája volt az Országos Levéltárnak. Méltán tarthat számot elismerésre és sikerre. A felnőttek mellett igen nagy számmal tekintették meg középiskolás diákjaink is. Éppen ezért, mert ily módon sok ember történelmi iudását kiegészítő és bizonyos fokig történetszemléletét is befolyásoló, alakító élménnyé válhatott ez a kiállítás, számos erénye mellett meg kell említenünk azokat a néha bosszantó apróságokat, amelyek — hellyel-közzel — talán figyelmetlenségből, a nem kellő körültekintéssel végzett munkából adódtak. Bár az egyes szekrényekben elhelyezett dokumentumok többnyire egy-egy történelmi korszakot fognak át, nem mindig egységes szempontból történt a korszakok egymástól való elhatárolása. Több figyelmet kívánt volna az egyes időszakok illusztrálására kiállított dokumentumok, illetve a tárlók feliratokkal való ellátása. Néha a szekrényekben látható oklevelek vagy egyéb források nem arra vonatkoznak, amit a felirat