Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 580

584 FOLYÓIRATSZEMLE tegeti ezután a totem nőági átörökítésének problémáit, megállapítva, hogy a férfi ill. női ágú nemzetségtípus nem egymásból, hanem közös tőből származik, melynél az •elágazás földművelő népeknél a női, állattenyésztő népeknél a férfi ági örökösödés irányába mutat. Emellett azonban találkozunk a területhasználati jognak (s vele a totemnek) adományozás révén történő átruházásával is: ez a területhasználatnak már tervszerű befolyásolására, szabályozására célzó törekvések kifejezője. — Magában a totemként szereplő mitikus ősben szerző kimutatja az állatnév által csupán az állat tulajdonságaival jelölt, nagyon is reális emberi hőst; — ezeknek végül állathoz való kapcsolása a kezdetleges népekre jellemző inadekvát asszociációk révén vált lehetségessé, anélkül azonban, hogy hajdani emberi mivoltuk teljesen feledésbe ment volna. (A totem valódi állatként való beállítása, szerző szerint, a burzsoá kutatók misztifikációs torzításainak eredménye.) Ennek megfelelően a totem tabuk általánossá nem vált s különben is igen sokféle tartalmú intézménye sem közös gyökerű magával a totemizmussal. — WEINHOLD, RUDOLF Megjegyzések a Saale és az Elba közötti szőlőművelés kutatásának alapelveihez c. tanulmánya áttekintve a kérdés történeti szakirodalmát megállapítja, hogy a tájnak a XV—XVI. századra már kiterjedt szőlőkultúrája a XVI. század második felében gyors hanyatlásnak indult: az évi átlaghőmérséklet csökkenése, a gabonaárak emelkedése, a kereskedelmi kapcsolatok bővülése s a népesség szaporodása együttesen eredményezte a kenyérnövények előtérbenyomulását: a XIX. század végére a hanyatlás a filoxéra és a peronoszpóra következtében teljessé válik. Szerző hangsúlyozza a téma néprajzi vizsgálatában a történeti alapkutatások fontosságát, majd röviden összefoglalja a néprajzilag vizsgálandó, főleg a munkaeszközök és munkafolyamatok megismerésével, az osztályszerkezet változásának napjainkig nyúló elemzésével, a település-, határ-és házformák, fogyasztási szokások és igények és a kereskedelmi kapcsolatok, valamint a munkaszokások feltárásával kapcsolatos problematikát. — PENKOV MINKO A bulgáriai tatárok történetét ismerteti: a törökök Bulgáriában egészen a XIX. század közepéig folytatott nagyarányú kolonizációs politikáját, mely e bolgár területek elsősorban krimi és nogaji tatárok révén történő betelepítésében nyilvánult meg. A XVI—XVII. században ez egyelőre még csak kisebb méretekben folyt, s csak a fontosabb stratégiai pontok eltatárosításával és a bolgár lakosság elűzésével és (a tatárok helyenkénti kezdődő majorkodása folytán) elnyomorodásával járt együtt. A Krímnek Oroszországgal való egyesítése után (1774) azonban a tatártelepítés óriási méreteket öltött, s még a krimi háború után is igen intenzíven folyt, miközben egyre nyíltabban a bolgár lakosság terrorizálását és a török uralom belső biztosítását szolgálta. Ennek következtében az 1860-as években már tömeges bolgár kivándorlás indult meg Dél-Oroszország felé. 1877 után azonban a tatárok nagy része elhagyta Bulgáriát: az ott maradtak ma már jelentéktelen számú és lassan beolvadó, alig 5000 főnyi csoport csupán. — DIÓSZEGI VILMOS A szamojéd kultúra emlékei a kelet-szajáni népek sámánizmusában c. tanulmánya abból a módszertani feltevésből kiindulva, hogy a sámánizmus eszközkészlete alkalmas arra, hogy egy népcsalád egymástól elvált csoportjainak történetét is megvilágítsa, gazdag összehasonlító tárgyi anyag alapján bizonyítja, hogy a keleti szajáni népek eredeti kultúrája szamojéd kultúra volt, ezt egy eredetileg szamojéd nép képviselte, mely azonban történetének sajátos alakulása folytán eredeti nyelvét részben törökbe cserélte, részint (egy kisebb csoportjában) a törökről még mongolra is átváltotta. Ezt a képet más jellegű adatok is igazolják. — OKLADNYTKOV, A. P. Az ösmongolok világnézetéhez és vallástörténetéhez c. alatt a mongol mitológia sas alakjának szerepéhez közöl adatokat: a sas képében megjelenő angyal teszi kánná Dzsingiszt és szab neki törvényeket; a szibériai sámánhitben is sas ad törvényeket s ismerteti meg az emberekkel a tudományokat; a burjátoknál még e század elején is megvan a sas kultusza. S mivel sas-ábrázolás található az Amur felső folyása menti bronzkori képeken is, szerző a sashoz fűződő fenti hiedelmek összehasonlítása alapján töretlen hagyományt lát, mely a bronzkori emberek világnézetét összeköti a XIII — XIV. századi sztyeppei állattenyésztő mongolok világnézetével. — MOLNÁR ISTVÁN A nyikómenti kézi cséplés c. tanulmánya néhány idősebb ember visszaemlékezése és egyes szórványos írásos emlékek alapján igen alaposan rekonstruálja a cséplésnek ezt az egészen az első világháborúig a Székelyföld nyugati peremterületén általános, elsősorban a régebbi földművelésre jellemző munkamódszerét. — A Kisebb közlemények között BELÉNYESSY MÁRTA A XV —XVI. századi jobbágyösszeírásokról, mint a paraszti gazdaság és háztartás egyes formáinak statisztikai értékű forrásairól cím alatt ezeknek az egy-egy birtoktest jobbágyairól készült összeírásoknak területi esetlegességük ellenére is nagy, a XVI. századtól rendszeresen vezetett dicalis összeírásokkal egyenlő jelentőségére