Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
DIEN BIEN I'IIU ÉS A BÉKE „INTERNACIONAIJZÁLÁSÁNAK" DIADALA 467 munizmus elleni harc céljainak az érdekében egy „szabad" zónát hozzanak létre Vietnamban. Hogy a hivatalos amerikai álláspont kénytelen-kelletlen elfogadta a fegyverszünet gondolatát, és az indokínai kérdés tárgyalására Bedell Smith-t Genfbe küldték a távozó Dulles helyébe, az nem utolsó sorban a beállott helyzet felméréséből magyarázható. Dulles és Eden jelenlétében, még a Dien Bien Phu elleni általános támadás megindulása előtt, maga Radford jelentette ki, hogy a védelem reménytelen.50 Április végén a három nyugati nagyhatalom külügyminisztereinek párizsi megbeszélésén Bidault nem reflektált Dullesnek a háború folytatására vonatkozó megjegyzéseire, és lényegében visszautasította annak levelét, melyben az állott, hogy bár hiábavaló Dien Bien Phuba amerikai segítséget küldeni, de a jövőben készségesen állanak a francia kormány rendelkezésére. Bidault nem a jövőre szegezte pillantását, csupán arra szorítkozott, hogy ecsetelje Dien Bien Phu elestének várható katasztrofális következményeit.51 A katasztrófa bekövetkezése nem volt kétséges maga a francia államvezetés előtt sem ezekben az utolsó hetekben.5 2 Az újabb irodalom arra hajlik, hogy a Dien Bien Phuban elszenvedett kudarcért a politikusokról a katonai vezetőkre, Navarre-ra, az északi hadműveleteket irányító Cogny-ra és a garnizon parancsnokára, de Castries-ra hárítsa a felelősséget, sőt B. Fali a francia terveket jóváhagyó amerikai katonai vezetőket sem vonja ki a kritika alól. Szerinte az egyik hiba az ellenfél erejének lebecsülése volt. A Deuxième Bureau már 1953. november 28-án pontos adatokat közölt az ellenséges egységek nagyságáról, és a december 27-i légi felvételek 49 000 ellenállót állapítottak meg. Számolni kellett volna az esős időszak beköszöntésével és azzal, hogy a repülőgép-támaszpontok messze vannak Dien Bien Phutól. A terepet is rosszul választották ki, a medencét hegyek veszik körül, ahonnan az ellenség a tüzérségével ellenőrzése alá veheti a repülőteret. Szerencsétlen volt az egységek elosztása is a táboron belül. Végül: figyelmen kívül hagyták, hogy az ellenség tüzérséget állított fel, és az ágyúk tüze teljes pánikot keltett az erődrendszer katonáiban. Piroth tüzérezredes öngyilkos lett, amikor észrevette, hogy mennyire nem készült fel a tüzérségük a védelemre.53 Fali így foglalja össze a végkövetkeztetést: „Dien Bien Phu nem más, mint a két Sedan, az 1870-es és az 1940-es testvére", a francia vezérkarok utolsó évszázadban tanúsított elbizakodottságának a terméke, egy olyan csata, melyet már a főparancsnoki térképszobában elvesztettek. Ha eltekintünk attól, hogy ez a nézet egy, az eseményeket személyesen végigszemlélő francia nacionalista önérzetéből és keserű szemrehányásaiból fakad, és ugyanakkor kiválóan alkalmas az ellenfél katonai erényeinek és hősiességének csökkentésére, minden igazságmagja ellenére is téves. Hadd idézzük az Expedíciós Hadtest egyik lapjának május 8-i számában a fenti értekezlet céljáról adott magyarázatát: ,,Az egyik fő megoldandó kérdés abban állott, hogy a fegyveres konfliktus és a politikai dráma szoros összefüggésben van egymással."5 4 Maga Fall is ellentmondásba kerül állításával, amikor megállapítja, 60 Lacouture—Derillers: i. m. 90. 1. 51 Eden: i. m. 116. 1. 52 Nem elvi, hanem gyakorlati okok miatt kell különbséget tenni a francia kormány és az amerikai háborús párt között. Ezt az eddigi marxista müvek gyakran elhanyagolták. Vö. J. Ohesnaux: Contribution à 1' histoire de la nation vietnamienne. Paris. 1955. 308.1. A magyar irodalomban: Társadalmi Szemle 1954. jún. 110. 1. 63 Fall : i. m. 328-338. 1. 54 Nouvelles des Forces Terrestres du Nord Vietnam No 100.
