Századok – 1964

Tanulmányok - Tilkovszky Lóránt: Magyar–szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938–1941) 383

MAGYAlt—SZLOVÁK VISZONY A BÉCSI DÖNTÉS UTÁN 385 Az autonóm szlovák kormány kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy „a bécsi döntést korrigálni kell".8

Erre lett is volna bizonyos lehetőség mindaddig, amíg a határmegállapító vegyesbizottság le nem zárja munkáját. A magyar kormány hajlandónak mutatkozott Komjátnál és Suránynál visszabocsátani szlováklakta területeket, ha keleten, Kassa környékén kap kárpótlást. Szlovák részről azonban ez nem volt elfogadható megoldás, hiszen ez a magyar részről Kassa környékén kívánt „arrondirozás" is szlováklakta községeket juttatott volna magyar uralom alá, s a magyar kormány is az előállt rendkívül feszült légkörben tanácsosabbnak vélte, ha változatlanul ragaszkodik a bécsi döntés határvonalához.9 Ebben az időszakban kisebb-nagyobb határincidensek sorozata játszódott le,1

0

az átcsatolt terület szlovák lakossága pedig többhelyütt tüntetett a magyar uralom ellen. 1938. december 18-án Komjáton, Felsőszőllősön és Komáromcsehiben, december 25-én pedig Nagysurányban volt tüntetés. A Hlinka-párt által szervezett tüntetéseket mindenütt katonaság és csendőrség verte szét; Csehiben és Surányban bele is lőttek a tüntető tömegbe; ennek a vérengzésnek halálos áldozatai is lettek.1

1

Kisebb tüntetésekre került sor Kassán is, ahol a magyar irredentizmus „Mindent vissza !" jelszavát átvevő tüntetők tiltakoztak a magyar uralom ellen; míg velük szemben a magyar nacionalisták a szlovákul beszélők durva bántalmazásával és megfélemlítésével igyekeztek kidomborítani a város magyar jellegét.1

2 A megfélemlítés légkörében zajlott le 1938 decemberében az átcsatolt területen elrendelt rendkívüli népösszeírás. A bécsi döntés korrekciójára vonatkozó szlovák követelések ellenében a magyar hatóságok olyan eredményt produkáltak, mely szerint tiszta szlovák községekben is jelentősen alászállt a magukat szlovákoknak vallani bátorkodók száma. E „népösszeírás" következményei mindenekelőtt a szlovák gyermekek magyar iskolába kényszerítésének tömegességében mutatkoztak meg.1

3 A német birodalmi sajtó ebben az elmérgesedett magyar—szlovák polémiában határozottan a szlovákoknak fogta pártját.1

4

Egyrészt azért, hogy szlovák példákon is illusztrálhassa a magyar kormány nemzetiségi politikájának módszereit, amelyek ellen valójában a magyarországi német kisebbség szervezkedésével szemben támasztott nehézségek miatt volt súlyos kifogása; másrészt, mert ez kiváló lehetőség volt arra, hogy támogatásával a szlovákokat mégjobban magához láncolja. 8 Küm. Sajtó ós Kulturális o. 368. cs. 383/1939. — Pozsonyi magyar konzulátus jelentése, Pozsony, 1939. jan. 4. 9 O. L. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1939. jan. 10. 10

O. L. Miniszterelnökség levéltára (a továbbiakban M. E.) Nemzetiségi o. 66. es. K. 15399, 15561, 15668, 15577, 15578/1939. 11

M. E. Nemzetiségi o. 54. es. E. 15 344/1939. — Csendőrnyomozó osztályparancsnokság jelentése, Bpest. 1939. jan. 10. Továbbá: Uo. 54. es. E. 16 974/1939, és 64. es. P. 15 116/1939. Komjáton 1939. márc. 1-én ismételt tüntetésre került sor: amikor — a nemzetközi vasútforgalom megindulásával — Szlovákia felől az első vonat Komját határállomásra érkezett, ezer főnyi szlovák tömeg fogadta „Szlovákok be, magvarok ki !" kiáltozással. (M. E. Nemzetiségi o. 64. es. E. 16 866/1939.) 12

M. E. Nemzetiségi o. 54. es. E. 15 623/1939; 55. es. G. 16 234/1939; 56. es. L. 15 267/1939; O. L. Belügyminisztérium levéltára (a továbbiakban B. M.) Res. 1939,— 2-5501. 13

Or. Révay István: Abelvederei magyar—szlovák határ. Bpest. 1941. 63 — 64. 1. — M. E. Nemzetiségi o. 54. es. E. 18 987/1949. Bazovsky Lajos jelentése. 14

Küm. Pol. 179. cs. 21 tétel. 4566/1938. — Csáky István külügyminiszter számjeltávirata a berlini magyar követséghez, Bpest. 1938. dec. 31.