Századok – 1964

Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3

RICHARD PKA2ÄK Blazsek, Inczédy, Czakó és a többi csehországi haladó magyar refor­mátus lelkész, akik közt olyanok is voltak, akik a magyarországi jakobinus mozgalommal érintkezésbe léptek, nem követték a feudalizmust védó' hiva­talos egyházi politikát, hanem ellenkezőleg a cseh népi mozgalomhoz csatla­koztak, rokonszenveztek a feudalizmussal szembeni ellenállással és közöttük feudalizmusellenes nézeteket terjesztettek. Cseh- és Morvaországban a magyar református papok aktívan részt­vettek a cseh nép közt folyó kulturális felvilágosító munkában is. Sokan olyan fokig tökéletesítették.cseh nyelvtudásukat, hogy megkísérelhették cseh könyvek írását is. A csehországi magyar református papok irodalmi működése természe­tesen túlnyomóan vallásos-didaktikus jellegű, mert abból a szükségletből fakadt, liogy a cseh reformátusok kezébe új vallásos könyveket adjanak. Az egyházi élet szervezete is ezt kívánta, és ezért főképpen dogmatikai kézi­könyveket, zsoltáros könyveket, prédikáció- és imagyűjteményeket adtak ki. Ez az irodalom tartalmában és irányában nem lépte túl a vallásos hit keretét, általános társadalmi érték és a cseh megújhodás irodalma szempontjából nincs döntő jelentősége, de még ebbe az irodalomba is behatoltak a felvilágosodás eszméi, s ez mutatja, hogy a vallásos irodalom sem zárkózhatott el teljesen a kor haladó társadalmi gondolkodása elől, s hogy ebbe az irodalomba is behatolt a két kultúra egymással vívott harca, amely minden történeti hely­zetre jellemző és különösen a XVIII. század végén a feudalizmusból a kapita­lizmusba való átmenet időszakában nyomult előtérbe. A kor felvilágosultabb vallási gondolkodói (akár katolikusok, akár protestánsok) a hangsúlyt a vallás etikai oldalára helyezték, óvtak az egyházi dogmáktól és az egyház politikai ambícióitól, és ha érthető módon nem is érintették a vallás alapjait, már harcot indítottak a vallásnak a társadalmi gyakorlatban feltűnő leg­rosszabb túlkapásaival szemben. A felvilágosodással együtt jár a reform­törekvés felvirágzása a katolicizmusban és protestantizmusban egyaránt, s ez ráütötte bélyegét a cseh tartományokban működő magyar református lelké­szek vallásos alkotására is. Megnyilvánul bennük Bahrdt racionalista felvilá­gosodása, Steibart vallási antropocentrizmusa és főképpen a korabeli magyar kálvinista teológia, amely a világ kálvinista reformtörekvéseiből való eklek­tikus alkotás volt. Az irányzat képviselőinek, a debreceni kálvinista teológu­soknak, Hatvani Istvánnak, Benedek Mihálynak s a többieknek munkáit a csehországi magyar református lelkészek jól ismerték; sok indítékot merítet­tek belőlük munkájuk során. Jellegzetes alakja volt ennek az irányzatnak a híres fizikus és matematikus Hatvani, akinek egy kisebb vallási munkáját Kramerius segítségével Végh János már 1783-ban lefordította,75 Blazseken és Simonon kívüi Inczédy, Kálnay és Kún is Hatvani tanítványai voltak Debre­cenben. Tőle vette át főként Blazsek azt a meggyőződósét, hogy a teológiai kérdéseket általános filozófiai szemlélettel és dogmatizmus nélkül liberálisan kell felfogni. Blazsek fordította le a másik vezető debreceni teológus, Benedek Mihály háromrészes „Útmutatás a keresztény vallás előadására" című művét, melynek kiadásához az anyagi eszközöket Teleki Lászlótól, a híres kálvinista vezető, id. Teleki József fiától igyekezett megszerezni. Utóbbi anyagi támo­gatásával Blazsek több munkájának kinyomtatását tette lehetővé, többek közt Szikszai híres imáinak fordítását is, és végrendeletében 300 aranyat 75 Hatvani „Az Uri Szent Vat.sorára meg tanító könyvetske" című 1760-ban Baselben kiadott írását Végh szabad átdolgozásban adta ki Prágában 1783-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents