Századok – 1964

Krónika - Legújabbkori múzeológus-helytörténész konferencia Egerben (Győrffy Sándor) 327

328 KRÓNIKA kiállításokat. E kollektívának jelentős szerepe volt a marxista történelemszemlélet múzeumi síkon való elterjesztésében. A személyi kultusz időszakában bekövetkezett hibák, a marxista történelemszemlélet helyenkénti torzulásai a múzeumok munkáját sem hagyták érintetlenül. A múzeumi munkásság alapját jelentő tárgyi gyűjtés háttérbe szorult, újságcikkek fotókópiáinak és magyarázó szövegeknek tengere öntötte el a termeket. A politikai és történettudományi hibák mellett az újonnan induló szakág művelőinek gyakorlatlansága, viszonylagos elszigeteltsége szintén számos hiba forrása volt. Az ebben az időben vidéken rendezett, évfordulókhoz kapcsolódó kiállítások összegyűjtött anyagai sajnos nem kerültek be a múzeumok gyűjteményeibe, így a szakszerű kezelés hiányában szétszóródtak. . Az 1956-os ellenforradalom káros eszmei hatással volt szakterületünkre is. Vidéki múzeumainkban igen komoly nehézségek között indult meg újra a munkásmozgalom történetének kutatása. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulólára rendezett ünnepségek során a Művelődésügyi Minisztérium és a helyi tanácsok kezdeményezésére minden megyei múzeum emlékkiállítást rendezett, s ezek kapcsán országos méretekben fellendült a gyűjtőmunka is. A múzeumi munka egységét, a korszerű nyilvántartást, az egyéni kutatómunka biztosítását, a tárgyi anyagra alapuló kiállítási tevékenységet, a gyűjtőmunka kiszélesítését, a helyes történelemszemlélet alkalmazását 1957 márciusa, az állami kezelésbe való átvételünk időpontja után kellett elvégeznünk, és végezzük ma is. E fontos elvi jelentőségű átszervezéssel egyidőben új kiállítási feladatokat is el kellett látnunk. A múzeum kollektívájának ilyen erős megterhelése mellett kevés idő jutott a vidéki múzeumok patronálására, a lassan, de mégis meginduló legújabb kori múzeumi kutatások támogatására. Bár intézményünk súlyos kádergondokkal küszködik — mai létszáma fele a hét évvel ezelőttinek —, mégis biztosítva vannak az alapvető feltételek, hogy a problémák és gondok fokozatos megoldásával egyidőben ez új tudományszak központi műhelyévé váljék. A legújabb kori muzeológia helyzetének felmérésében csak egy részt jelent a Legújabbkori Történeti Múzeum munkájának vizsgálata. Két évvel ezelőtt önálló kutatók beállításával megindult az ilyen irányú kutató-, gyűjtő- és feldolgozó munka a Budapesti Történeti Múzeumban. Vidéki vonatkozásban az első jelentős lépés Pécsett történt, ahol három évvel ezelőtt kutatót alkalmaztak a helytörténet, ezen belül a munkásmozgalom története múzeumi munkáira. Ezzel majdnem egyidőben helyi kezdeményezés eredményeként jött létre a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, majd Egerben, Győrben egy-egy tapasztalt félállásos munkatárs beállításával segítettek a kérdés megoldásán. Meg kell mondanunk, hogy sokat várt un к a múzeumok tanácsi kezelésbe vételétől. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az eredmények várakozásainknak megfelelnek, a helyi Tanácsok segítő készsége egyre jobban hozzájárul ahhoz, hogy országos méretekben fellendüljön múzeumainkban az ríj- és legújabb kori gyűjtőmunka és begyűjtésre, megőrzésre kerül jenek népünk története e fontos korszakának tárgyi emlékei. A magyzir legújabb kor, a magyar munkásmozgalom helyi történetének témaköréből jelenleg négy állandó kiállítás van, Kőszegsn, Győrött, Dabrecenben, Szegeden. A múzeumi hónapban több új kiállítás nyílik, így Sárvárott, Ózdan, Komlón, Mohácson és Salgótarjánban. A megyei székhelyeken levő múzeumok mellett jelentősek az olyan intézmények is, mint a Dorogi Tájmúzeum, vagy a Kapuvári Múzsum. A vidéki múzeumok tervének ismeretében az előttünk álló tervünk folyamán különösen ott várhatunk jelentősebb változást, ahol már sikerült új- és legújabb kori helytörténészt munkába állítani, így Békéscsabán, Szolnokon, Sopronban. A Múzeumi Főosztály irányelvként határozta meg múzeumaink számára, hogy a múzeumban dolgozó szakemberek kötelessége a múzeumi évkönyvekben publikálni is. A minisztérium igen helyes álláspontja az is, hogy az egyre nagyobb terjedelemben, számban és rendszerességgel megjelenő évkönyvek biztosítsanak publikációs lehetőséget a más munkaterületeken dolgozó helytörténészek (pedagógusok, levéltárosok, könyvtárosok) tanulmányai számára is. Szakágunk fejlődésének jelenlegi periódusában minél több tárgyismertető publikációra lenne szükség. Az elmúlt 100 év vonatkozásában a történetírás szempontjából a múzeumi tárgy jóllehet nem rendelkezik elsőrangú fontossággal, mint pl. a régészet, illetve az ókor területén, — mégis, ha kis részben is, de forrása, jelzője a lezajlott történelmi fordulatoknak. Közérthetően, vizuálisan szemlélteti a társadalmi fejlődést, a történelem egyes eseményeit. Amellett a tény mellett, hogy az elmúlt évszázad történetében a dokumentációs anyagok az előző korokhoz képest a múzeumi bemutatás szempontjából is nagyfontosságúvá váltak, múzeumi tevékenységünk jelentős része mégis csak az kell, hogy maradjon, — hogy felkutatjuk és rendsze-