Századok – 1964
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 289
304 FOLYÓIRATSZEMLE problémára, amely a centralizált állam megerősödéséből fakadt, és amely élő probléma maradt a XVII. századtól napjainkig.—R. P. Morgan cikkében az 1922— 25-ös német—szovjet kereskedelmi tárgyalások jelentőségét taglalja (253—271. 1.). Részletesen fejtegeti, miért állt mindkét államnak érdekében, liogy a rapallói egyezményt továbbfejlesszék, ós együttműködésüket konkrét gazdasági egyezményekkel biztosítsák. 1922 és 1925 között Németországban többször adódott olyan belpolitikai helyzet, amely más nemzetközi körülmények között lehetetlenné tette volna a német—szovjet tárgyalások folytatását. A nagy német üzleti érdekeltségek sem láttak sok fantáziát a szovjetekkel való kereskedelmi kapcsolatok kiépítésében. A szovjet—francia közeledés veszélye, Németország potenciális elszigetelődésének lehetősége (azaz, mint ahogyan bennfentes német gazdasági szakemberek megfogalmazták: „nyomós, nem gazdasági természetű okok"), valamint a szovjet külpolitika több sikeres taktikai lépése azonban mégis elősegítették az 1925-ös német—-szovjet kereskedelmi egyezmény megvalósulását. — H. É. THE JOURNAL OF MODERN HISTORY 1963. 1. sz. H. R. Winkler Sir Lewis Namierről írott tanulmánya ( 1—19. 1.) figyelmet érdemel amiatt az igen erős módszertani hatás miatt, amellyel Namier munkássága (elsősorban „The structure of politics at the accession of George III." [A politika struktúrája III. György trónralépésekor] 1929 és „England in the age of the American Revolution" [Anglia az amerikai forradalom korában] 1930 с. munkái révén) az angol polgári politikai történetírást a mai napig is befolyásolja. A cikkíró a Namier-féle szemlélet és módszer egyéni, személyes eredőit (a lengyelországi családi környezet, a Bécsen, Lausanne-on át Oxfordba vezető út) tartja fontosnak. Ez nem érdektelen, csak kevés. A század elejei ós első világháború utáni kortörténeti motívumok jelzése, annak bemutatása, hogy ebben az időszakban megindul a liberalizmusnak mint politikai erőnek visszahúzódása, jelentéktelenné válása, lehetővé tette volna, hogy ha nem is teljességében (mert hiszen többrétű indítékról van itt szó), de legalább egy bizonyos vonatkozásában könnyebben megértsük Namiernak а XVIII. századi whig-politikával kapcsolatos revíziós történeti szemléletét. Az egykorú szellemi, történetírói környezet (Trevelyan, Rickert, Windelband, J. Bury stb.) felvázolása pedig világossá tehette volna, hogy Namier nem egymagában álló, elszigetelt jelenség, hanem — szemléletének egészen sajátos, egyéni vonásai mellett —a társadalomtudományok és történetírás tudományos általánosítási lehetőségeit kétségbe vonó szellemi irányzat, láncolat egy tagja. A tanulmány Namier mindhárom jelentős kutatási területének (a XVIII. századi Anglia társadalmi, politikai szerkezete; a XlX. századi Európa ébredő nacionalizmusa, az 1848-as forradalom; a második világháború eredetének diplomáciai háttere) és eredményeinek áttekintésére törekszik. Mindhárom, különösen pedig a két utóbb említett kutatási terület vonatkozásában jelzi történelmi interpretációjának gyengéit, támadható oldalait, utal arra, hogy már útban van a „revízió revíziója" is (H. Butterfield, R. Pares stb. írásai), és a Namier-i műben elsősorban a módszer (a „prosopografikus technika", a biográfiai és mennyiségi metódus) maradandóságát, értékét hangsúlyozza. Érdemes még megemlíteni — a cikkíró jelzése nyomán — azokat a nagy vállalkozásokat, amelyek a manchesteri tanszékről nyugalomba vonuló Namier vezetésével és módszere alapján indultak meg a második világháború utáni években Londonban : az angol parlament történetének megírását és az „Anglia az amerikai forradalom korában" című mű kollektív átdolgozását. — Az első világháború utáni Németországban az egyik leghírhedtebb szélsőjobboldali szervezet, azún. „Organisation Consul" rövid történetét nyújtja Howard Stern tanulmánya (20—32. 1.). Az „О. C." titkos szervezet emberei öltékmeg Érzbergert, Rathenaut, ós ők kísérelték meg Scheidemann meggyilkolását. A tanulmány forrásanyagában jelentős helyet foglalnak el az 1924-ben az „О. C." ellen indított per iratai. A cikk megvilágítja az Organisation Consulnak a nácizmus előkészítésében játszott szerepét. — Robert W. Reichert tanulmánya (33—45. 1.) a Francia Akadémia Louis Bonaparte-ellenes szerepét vizsgálja a második császárság évei alatt az akadémiai választások tükrében. — William A. Bultmann: Korai hannoveri Anglia (1714—1760) című írása (46—61. 1.) a Conference of British Studies kezdeményezésére ós támogatásával készült bibliográfiai tanulmányok egyike. Ezek az igen hasznos tanulmányok általában a legutóbbi 20 év történeti irodalmának válogató jellegű feldolgozását nyújtják egy-egy korszakra vonatkozóan. Műfaji vonatkozásban talán а magyar történetírás részére sem érdektelen kísérlet ez. — A címben jelzett terület felé nagy igyekezettel fordultak az utóbbi időben Lewis В. Namier módszerének követői, és a különböző feltáratlan anyagok (Newcastle, Hardwieke, Cholmondeley papers) alapján igyekeztek megrajzolni a kor politikai, alkotmányjogi