Századok – 1964

Történeti irodalom - Helytörténeti irodalom (Ism. Benda Kálmán) - 274

276 TÖRTÉNETI IRODALOM HELYTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK A Tatabányán működő, József Attiláról elnevezett Komárom megyei könyvtár fennállása tizedik évfordulója alkalmából ügyesen szerkesztett jubileumi kötetet jelentetett meg. (A ,, József Attila Megyei Könyvtár jubileumi évkönyve. 1952—1961. Szerkesztette: Horváth Géza könyvtárigazgató. Tatabánya. 1962. 129 1.) A kötet első része a József Attila Könyvtár és a megye más közművelődési könyvtárainak fejlődésére, mai helyzetére vonatkozó ismertetéseket, visszaemlékezéseket tartalmaz, és kimutatásszerűen közli a megye közművelődési könyvtárainak (a megyei mellett a városi, falusi, szakszervezeti, bányász- és ipari üzemi könyvtárak) mai könyvállományát, a vezetők és könyvtárosok névsorát. A második részben „Kulturális örökségünk" címszó alatt egyes tanulmányokat találunk. Helytörténeti jellegénél fogva megemlítjük közülük Bárdos László István cikkét: Munkáskönyvtárak Tatabányán a felszabadulás előtt (51 — 69. 1.), melyben az 1902-ben létesült első tatabányai munkáskönyvtár majd az 1922-ben a bányaigazgatóság által életrehívott, ellenforradalmi célzatú Olvasókör történetét ismerteti. — Tóth István az egykorú szövegeknek, a kor levegőjét közelebb hozó szemelvényeknek az oktatásban való jelentőségéről ír, s példaként egy sor részletet közöl XIX. századi Esztergom megyei iratokból a jobbágyok helyzetére, majd az „Esztergom és Vidéke" sajtóorgánumból az esztergomi proletárnegyed életére az 1930-as évekből. (Szemelvények 100 esztendő politikai történetéhez. 69 — 90. 1.) Mucsi András gazdagon illusztrált tanulmányában az esztergomi Keresztény Múzeum állandó jellegű kódexkiállítását mutatja be, s felhívja a figyelmet egyes nagyértékű darabok szakszerű konzerválásának szükségességére (Kódexkiállitás Esztergomban. 91 — 101. 1.). Dévényi Iván az esztergomi születésű Révész Béla (1876—1944), „a magyar proletár irodalomnak első és páratlan művésze" (Bölöni György szavai) Adyval való barátságát, majd eddig ismeretlen dokumentumok és levelek alapján esztergomi kapcsolatait világítja meg. (Révész Béla. 60 — 68. 1.) Az utolsó tíz év megyei vonatkozású irodalmának bibliográfiája zárja le a nyomdailag is csinos kiállítású kötetet. * A Kaposvári Állami Közgazdasági Technikum elődjének, a Kaposvári Felsőkereskedelmi Iskola megnyitásának 50. évfordulója alkalmából emlékkönyvet adott ki. (Emlékkönyv a kaposvári állami közgazdasági technikum jubileumáról. Szerk. Pintér József. Kaposvár, 1962. 140 1. Megjelent a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának költségén.) Az emlékkönyv első része a jubileumi ünnepséget ismerteti és az azon elhangzott beszédeket közli, majd az 196l-es év tanárainak ós tanulóinak névsorát olvashatjuk. Ezután következnek a megye múltjával foglalkozó egyes tanulmányok. Közülük mindenekelőtt Kováts Zoltán demográfiai tanulmányát emeljük ki: Somogy megye népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században (59 — 71.1.). A szerző három település, Andocs, Csurgó és Kéthely népességi viszonyait vizsgálja. Acsády Ignác, ismert munkájában, az országos összeírás alapján a három falu népességét 1720-ra 81, 252 és 257 főben állapította meg. Kováts, Dávid Zoltán alapvető tanulmánya (Az 1715 — 20. évi összeírás. A történeti statisztika forrásai. Bpest. 1957) nyomán elindulva, az adóösszeírások, urbáriumok és az anyakönyvek alapján kimutatja, hogy a lakosság száma többszörösen nagyobb volt, mint ahogy azt az összeírás feltünteti, s az 1 720-as lélekszámot így határozza meg: Andocs 300 — 350: Csurgó 500 — 550; Kéthely 700 — 750 fő. Számításainak helyességét alátámasztják a II. József kori népszámlálás adatai (1078, 877 és 1054) is. Acsády adatai alapján ugyanis pl. Andocs lakossága kereken 60 év alatt megtízszereződött volna, ami teljesen valószínűtlen. A módszertanilag is kitűnő tanulmány tanulságai és eredményei túlmutatnak a helytörténet határain. Kívánatos volna, hogy Kováts Zoltán módszerével ezt az összehasonlítást más vidékek falvaira is elvégezzék. — Kávássy Sándor tizenegy somogyi falu jobbágyságának folyamodványát közli az 1700-as évek elejéről. Ezekből kitűnik, hogy ebben az időben már nem a porció és a kvártély a legnehezebb jobbágyi teher, mint még a XVII. század végén, hanem a forsponttal kapcsolatos kötelezettségek. (Somogyi jobbágyok panaszos levelei a hadseregellátás terhei ellen a XVTII. század első felében. 72 — 84. I.) Kiss István „Kaposvár és kereskedői az 1700-as években" c. közleményében (82 —102. 1.) a város kereskedelmére, egyes kereskedőire és áruforgalmára vonatkozó levéltári adatokat gyűjti egybe a század elejétől az 1770-es évekig. Tanulmánya művelődéstörténeti vonatkozásban is sok érdekes adatot tartalmaz. Kávássy Sándor második közleményében Rippl-Rónai kaposvári diákéveire szedte össze az adatokat (A diák Rippl-Rónairól. 1870—1874. 103 — 104. 1.). Nagy Árpád a Horthy-korszak iskolapolitiká-