Századok – 1964

Történeti irodalom - Helytörténeti irodalom (Ism. Benda Kálmán) - 274

TÖRTÉNETI IRODALOM 275 Az emlékkönyv két gazdaságtörténeti tanulmányt is közread, Holub József pecséttani ismertetését követően. Az egyikben Holub József A bortermelés Zalában 1526 előtt címmel igen gazdag forrásanyagon alapuló tanulmányban a zalai borvidék kialakulásának kérdését vizsgálja. A legkorábbi adatok megjelölésétől kezdve nagy gondossággal követi nyomon a szőlőművelés kialakulását az egyes nagybirtokokon, vizsgálja a szőlőművelő jobbágyok, haszonbérlők helyzetét, foglalkozik új szőlők telepítésének problémáival, azok kiterjedésével, ismerteti az egyes munkafolyamatokat a nyitástól a szüretig. A megye egykori monográfusa jelentős oklevélgyűjteményének anyagából állította össze a jelen dolgozatot. Értéke az a lelkiismeretes alaposság, mellyel a szűkebb hazájában jelentkező szőlőtelepítési törekvéseket igen differenciáltan dolgozza fel. A másik agrártörténeti tanulmány Tilkovszky Lóráidnak A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában e. munkája. E tanulmány része azoknak a publikációknak, melyek során a szerző az általa feltárt gazdasági iratanyag alapján igyekszik bepillantást nyújtani a Széchenyi-uradalomban lefolyt kapitalista átalakulás folyamatába. A szerzőnek Lunkányiról írt cikke, majd a cenki uradalomban folyt elkiilönözési és tagosítási eljárásokról megjelentetett tanulmánya már eddig is sok eredeti vonással gazdagította a Széchenyi-birtokok gazdálkodásának képét. E tanulmányában azt mutatja ki, hogy míg a cenki Széchenyi-uradalomban végrehajtott elkülönözés a parasztság érdekeinek messzemenő figyelembevételével történt, a pölöskei uradalomban lefolytatott hasonló eljárás már — Széchenyi időközben megváltozott politikai magatartása egyik sajátos vetületeként — az uradalmi érdekeknek gátlástalan érvényesítését jelentette. Az érdekfeszítő tanulmányból megismerhetjük a pölöskei, baki, náprádfai jobbágyok küzdelmét azon földesúrral szemben, aki saját jobbágyait illetően is hovatovább megfeledkezett a Hitelben vallott elveiről. Ekkor ugyanis már az uradalom leplezetlenül törekedett a jobb földeknek csalárdsággal, vesztegetéssel, „kapacitációval" való megszerzésére. A szerző érzékeny elemzésére jellemző, hogy nem veszíti szem elől, hogy az uradalom gazdálkodásában, e jelzett jelenségek ellenére is, előremutató, a fejlettebb gazdálkodási rendszer felé mutató vonások domborodnak ki. E tanulmány igen szerencsés kiegészítése az előzőknek, egyben a szerző eredményes kutatómunkájának bizonyítéka is. Mint már említettük, a kötet 6 néprajzi tanulmányt is közöl. Ezek közül kettő Dömötör Sándor munkája. Az egyikben, a Göcsej és Girgácia címűben kimutat ja, hogy az utóbbi népies elnevezés a Kerkácia (Kerka folyó környéke) szóból ered. A göcseji lakodalom néhány mozzanatáról c. írásában pedig Gönczi ide vonatkozó megállapításait rektifikálja, egészíti ki. Dömötör tanulmányának az az értéke, hogy míg Gönczi elhanyagolta a szokások gazdasági hátterét megvilágítani, a szerző a jelen esetben mindig megteszi azt. Nemcsak aprólékos részletességre törekedett, hanem a történelmi hatóerőket is igen szemléletesen mutatja be. Barabás Jenő írása a zalai pajtákat ismerteti, és ennek során tartozék, lábas és cséplő vagy torkos pajtákat különböztet meg. A szerző történeti utalásokkal genetikusan igyeks^k bemutatni tárgyát. Tóth János összefoglalja a szabadtéri múzeumok kialakítására vonatkozó hazai és külföldi törekvéseket, és ismerteti a göcseji skanzen kialakítása terén eddig elért eredményeket. H. Kerecsényi Edit a nagykanizsai Thury György Múzeumban őrzött viseleti anyag alapján kíséri nyomon mind a női, mind a férfi fehér viseletet; megállapítja, hogy virágkorát az 1860—1900-ig terjedő időben élte. Befejezésül Szentmihályi Imre a Göcseji Múzeum mángorlógyűjteményéről ad ismertetőt. A kötetet szép számú és jó reprodukció teszi változatossá. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Göcseji Múzeum kiadványa becses és értékes munka. Számos olyan tanulmányt ad közre, mely további kutatásokra inspirál, a megoldandó problémák felvetésével előrelendítheti a kutatómunkát. Szóhoz juttatja azokat is, akik Zala megye múltjának feltárásában a múltban jelentős eredményeket értek el, de írói gárdája általában is jelentős szinten oldotta meg feladatát. Tény, hogy nemcsak helyi kutatók csoportosultak a múzeum körül, hanem jelentős számú a fővárosi szerzők száma is. Talán szerencsés lenne a jövőben a helyi kutatók számának növelése, hiszen korszerű feladata a múzeumnak az, hogy kutatási központtá váljék. A kötet szerkezeti felépítésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy jelentős törést jelent a történeti tanulmányoknak szétválasztása és a legújabbkori történelemmel foglalkozó dolgozatnak a többi elé való helyezése. Ez formális megoldásnak látszik még akkor is, ha a tanulmány témájának kiemelésére törekedett a szerkesztő. A kötet egyébként jól jelzi annak az útnak irányát, melyen a múzeumnak újabb kiadványok megjelentetése esetén haladnia kell. A jelenlegi kötet jellege meg is kívánná hasonló kötetek kiadását. Hanzó Lajos 18*