Századok – 1964

Történeti irodalom - Vigh Károly: A Váci Kötöttárugyár története 1885–1960 – A textilipari munkásság mozgalmainak története Magyarországon (Ism. Jenei Károly) 271

281 TÖRTÉNETI IRODALOM VIG II KÁROLY: A VÁCI KÖTÖTTÁRUGYÁR TÖRTÉNETE 1885-1960 (Budapest, Gondolat Kiadó. 1960. 99 1.) A TEXTILIPARI MUNKÁSSÁG MOZGALMAINAK TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON (Budapest, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 1962. 128 1.) Az utóbbi években jelentékenyen fellendült a gyártörténeti kutatás. E tekintetben örvendetes jelenségnek kell mondani, hogy legtöbb esetben maguk a vállalatok kezdeményezik történeti múltjuk feltárását s feldolgozását. Annak azonban már kevésbé lehet örülni, hogy a vállalati jubileumok küszöbén tervszerűtlenül, gyakran hozzá nem értőknek adott megbízások a gyártörténeti monográfiák színvonalát eleve károsan befolyásolják. Vigh Károly müve: „A Váci Kötöttárugyár története" is jubileumra készült, de kiemelkedik az említett alkalmi kiadványok sorából. A szerző a Váci Kötöttárugyárnak több éven át gyűjtött írott és íratlan emlékeit tudományos igénnyel dolgozta fel, és hű képet ad a gyár háromnegyed évszázados múltjáról és jelenéről. A munka hat fejezetben ismerteti a gyár történetét. Az első fejezet a magyarországi textilipar elmaradottságát és XIX. századvégi viszonylagos fellendülését vázolja: a magyar textilipar elavult gépi berendezéseivel és kis tőkeerejével évtizedeken át nem tudta felvenni a versenyt a jóval olcsóbban termelő, korszerűsített és a közös vámrendszer előnyeit élvező osztrák—cseh textilgyárakkal szemben; a század végóg azután a magyar kormány állami szubvenciókkal, adó- és vasúti tarifakedvezményekkel igyekezett a finánctőke vállalkozási kedvét felkelteni. A magyarországi textilipar századvégi fellendülésének idejére esett a Váci Kötöttárugyár alapítása is, melyről a mű második fejezete szól. Leichtner Benő ipari úttörő vállalatát 1880-ban „Leichtner és Társa, Első Magyar Szövő- és Kötőgyár" név alatt Budapesten alapította meg. A gyár 1885-ben részvénytársasággá alakult át, majd 1889-ben Vácott telepedett meg, ahol a szőlők kipusztulása miatt fellépett nagy munkanélküliség a vállalkozóknak az olcsó munkaerőt szinte korlátlanul biztosította. A részvénytársasági forma a továbbiakban a vállalati tőke fokozatos növekedését, a gyár állandó fejlesztését és korszerűsítését eredményezte. A harmadik fejezet az Első Magyar Szövő- ós Kötőgyár nagyüzemmé fejlődésének ezt a folyamatát mutatja be. A vállalat alaptőkéje az eredeti 34 000 Ft-ról 1911-ben 1,5 millió koronára emelkedett. Ezzel párhuzamosan állandóan bővült a gyár termelési profilja és piaca. A század elején már nagy tételekben exportálta gyártmányait Angliába, Ausztriába, a balkáni államokba és a Közel-Keletre. Csak a rendkívül kedvezőtlen munkafeltételekben, a női és gyermekmunkaerő foglalkoztatásának a kérdésében nem történt javulás. A sivár munkaviszonyok a gyár munkásságát 1903-ban és 1905-ben nagyarányú munkabeszüntetésekre kényszerítették, melyek az öntudatra ébredés és a szervezkedés megindulása mellett csekély gyakorlati eredményre vezettek. A negyedik fejezet az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság gyári eseményeit — főként visszaemlékezések alapján — eléggé vázlatosan tartalmazza. Az ötödik fejezet a vállalatnak az ellenforradalmi Horthy-rendszer negyedszázada alatt elért fejlődését és nehézségeit tárgyalja. A gyár történetében jelentős esemény volt, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a Tanácsköztársaság bukása után nagyobb részvénypakettet vásárolt meg, és ezzel közvetlenül is érdekeltséget vállalt a gyárban. Az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár a Kereskedelmi Bank érdekkörében rohamos fejlődésnek indult, termelése és forgalma évről évre emelkedett. A vállalat vezetői kihasznált ák az inflációt, új gépeket szereztek be, a gyárépületeket bővítették, és a nyersanyagszükségletet hosszú időre biztosították. Az 1929 — 1933. évi gazdasági válság alatt, bár a kesztyűgyártást nagymértékben kibővítették, üzemredukcióra és munkáselbocsátásokra került sor. A gyár veszteségesen termelt, és a fizetésképtelenséget csak a nagyrészvényesek folyószámlahitelével tudta elkerülni. A vállalat nehézségei csak a második világháború kezdetén szűntek meg. A munka utolsó fejezete a vállalatnak a felszabadulást követő 15 éves történetét foglalja össze. A gyár háborús veszteségeit hamarosan kiheverte, és állami tulajdonba vétele után nagyarányú beruházások és üzembővítések, valamint a munkakörülmények megjavítása révén számottevő szocialista nagyüzemmé alakult át.