Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
12 RICHARD P KAZAK az egyszerű cseh emigránsok segítették, akik a feudális elnyomás és a vallási üldözés elől menekültek Magyarországra, és a türelmi rendelet kiadása után tömegesen tértek haza; ezek elsőnek ismerték meg saját tapasztalatukból a cseh tartományokban a tényleges helyzetet, s erről tájékoztatták a bécsi és pozsonyi magyar ágenseket és Szalay szuperintendenst Miskolcon, akiben a cseh reformátusok ügyének lelkes és önfeláldozó hívére találtak. Szalay már 1782 februárjában megkezdte az akció elengedhetetlen feltételeinek kialakítását és az alkalmas személyek biztosítását. A tiszáninneni egyházkerület miskolci gyűlése saját ügyének nyilvánította az akciót. Ennek a kerületnek volt ebből a szempontból a legtöbb lehetősége, mert a magyar szuperintendenciák közül ez volt a legszorosabb kapcsolatban a szlovákokkal, akiknek református gyülekezetei ebbe a kerületbe tartoztak és sok szlovák tanult a sárospataki kollégiumban is. A miskolci kerületi gyűlés után a magyar református papok Cseh- és Morvaországba menetelének előkészítése konkrétabb formát öltött. A sárospataki záróvizsgák alkalmával a vizsgabizottság beszélt azokkal a jelöltekkel, akik 1782 februárjában önként jelentkeztek a cseh tartományokba szolgálattételre, és később megtagadták ígéretük teljesítését. Csak ismételt sürgetésre jelentkezett kilenc tógátus, közülük végül is csak öt ment el Cseli-és Morvaországba.2 3 A magyar papoknak a cseh tartományokba való elindulása előtt még egy sor akadály állt. Az egész akció főszervezőjének, Szalay szuperintendensnek az a körülmény okozott legtöbb gondot, hogy Cseh- és Morvaországból semmiféle meghívás nem érkezett, mert nem mert papokat elindítani a Magyarországról visszamenő cseh emigránsoknak a cseh református gyülekezetek kívánságáról és ajánlatáról szóló puszta szóbeli közlése alapján. Ezért állandóan sürgette Nagy ágenst, kérjen a cseh protestánsoktól szabályos meghívót a magyar református papok részére a fizetés, természetbeli és rendkívüli adományok pontos megállapításával és az útiköltségre való pénzzel. Ugyanezt kérte a morvaországi protestánsoktól is, akiknek vezetőjével, a nosislavi Ján Bartosekkel nemcsak írásbeli, hanem közvetlen összeköttetést is teremtett a magyarországi cseh emigránsok segítségével. Közben igyekezett további személyeket biztosítani a cseh- és morvaországi szolgálatra a már régebben aktívan működő és tapasztaltabb lelkészek soraiból, akiket előnyben akart részesíteni a tanulmányaikat éppen befejező pataki tógátusokkal szemben és a fontosabb helyekre akart küldeni. Tárgyalt pl. a resti Jesenius Joellel, annak a híres cseh családnak leszármazottjával, amelynek egyik tagja, Jesenius dr. a cseh rendek nevében a magyar nemességgel a cseh rendeknek a Habsburg-e1 lenes felkeléshez nyújtandó segítségéről tárgyalt, s akit ezért a fehérhegyi csata után 1621 júniusában Prágában kivégeztek, továbbá a báni szlovák Slachta Pállal és a szlovák gyülekezetekben működő magyarokkal, a lucskai Szentmártoni Pállal, a migléci Bunvitay Jánossal és végül a rimaszombati Breznai Istvánnal. Breznai István volt az első magyar református pap, aki a tiszáninneni egyházkerületből ment Morvaországba.24 A tiszántúliból már előtte, 1782. augusztus 26-án érkezett meg a 23 Balla István, Baosa Máté, Breznai János, Csider Imre és Lodányi Gaál István voltak ezek. Vö. listájukat 1782. júl. 10., TIREKL Sárospatak A XVIÍI 6700 — 6701. 24 Szalay naplójában 1782. aug. 4, 7. és 13-i bejegyzésekben megtalálható «Szalay Nagyhoz intézett levelének másolata, továbbá feljegyzései a magyarországi cseh emigránsokkal a cseh protestánsokkal kapcsolatban folytatott tárgyalásairól és azokkal a magyar református lelkészekkel folytatott tárgyalásairól, akiket a cseh tartományokban
