Századok – 1964

Közlemények - Markó Árpád: Adalékok Lőcse kapitulációjának történetéhez 176

ADALÉKOK LŐCSE KAPITULÁCIÓJÁNAK TÖBTÉNETÉIIEZ 197 lovasságunk egy kicsit feljavul, ezt a feladatát is meg fogja oldani. Andrássy bárót, ha visszajön, de Viard tábornokhoz Rozsnyóra küldöm, hogy rábeszélje Krasznahorka várát a megadásra, ebben nem kételkedünk. És ha Viard generális neki megfelelő kíséi'etet- ad, akkor elmegy Murányba és igyekszik azt is megadásra bírni. Mivel már 4 téli hónap elmúlt anélkül, hogy tisztjeim egy krajcár fizetést kaptak volna és az ezredek sem kapták meg a nekik szóló pénzkiutalást, s nem tudják a legénységük zsoldját kifizetni, tehát a katonák nincsenek abban a helyzetben, hogy maguknak élelmet vásároljanak, csupán silány korpakenyéren élnek, és ilyen állapotban kell szolgálatukat ellátni, azzal bátorítom őket, hogy pénzhez fogom juttatni. Ezért szükségesnek láttam a városi tanácsra és polgárságra 10 000 forint hadisarcot kiróni azzal, hogy ez előleg s majd ezt Weltsee hadbiztostól vissza fogják kapni, tekintettel az én pártoló jelentésemre. Erre ők hajlandók is lettek volna, de 6000 forintnál többet nem tudtak összehozni, mert a város pénztára is teljesen kiürült, hiszen az ostrom alatt minden kereskedelem szünetelt. Mivel azonban ez az összeg a nyomorúságunk enyhítésére nem elég, nyomatékosan kérem, hogy gondoskodjanak mielőbb megfelelő segélyösszeg ideküldéséről. E jelentésemhez csatolok néhány, az ellenség kezétől származó levelet, amelyeket járőreim fogtak el. Amennyire lehetséges volt, gyorsan készítettem azokból kivonatokat és lefordíttattam német nyelvre, így tehát tartalmuk ismeretessé válik. Itt a városban élt Rákóczi hadbiztosának ós felszerelési cikkek szállítójának, egy bizonyos Engelmayer kereskedőnek a fivére. Ez az ember nekünk igen sokat ártott. Ezért feleségét ós gyermekeit itt letartóztattam és szigorú vizsgálat alá vontam. Az asszony együgyű teremtés, nem sokat tud. A fivér ellenben fiatal, ravasz fickó, aki innen nekünk ártalmas levelezést folytatott, egy ilyen levelét el is fogtam, amelyben közli a lőportorony ós szertár felrobbantását és kér sürgősen kívülről segítséget. Ez az ember többek között azt vallotta, hogy Rivieretől6

tudja, hogy Rákóczi és Bercsényi Érsekújvárt, Murányt, Kassát, Egert ós Munkácsot addig fogja védeni, amíg a franciák megkötik az általános békét, mert így reméli, hogy a francia királynak nyújtott segítségért őt is beveszik az általános béke pontjaiba. Ezért küldte Dobozyt Hollandiába és Körtvélyesit Berlinbe. Fivére, Engelmayer Jakab Ross Sándorral Tarnowban megállapodást kötött 30 000 forint értékű fegyver szállítására. Ez a készlet már egy év óta vár az elszállításra, egy kis részét már a kurucoknak leszállították, a többi pedig Dortmundban van, mert Engelmayer még nem kapta meg Rákóczitól a várt teljes vételárat, hanem csupán 12 Ö00 birodalmi tallért. Azt is mondja, hogy Keczer Sándor irányítása szerint Lengyelországban, Wisnitz; községben ogy bizonyos mennyiségű fegyvert a lázadók számára összegyűjtöttek sa lengyel határon vannak zsidók, akik lőport gyártanak, rezet, ként és salétromot szállítanak Leibitzba. Egyéb híreket nem tudtam tőle kivenni. Mivel azonban megbízhatatlan, könnyelmű fráter, őt és ugyancsak egy ős lázadó Geozkó főhadnagyot (Oberhadnack Gezko), akit legutóbb Bercsényi küldött a városba, ós aki mindenáron igyekezett a megadást meggátolni, ós nem akarja a császári kegyelmet elfogadni, sőt a helyőrség maga adta át nekem, mint gyanús banditát — letartóztattam s kérek utasítást, hogy mi legyen velük. Végül meg kell kérdeznem, hogy mi történjék a hozzánkpártolt ezreddel, gránátosaival, tisztjeivel, amely kitűnően begyakorolt legénységével, akik között a legtöbben németek és mindenképpen Rákóczi legjobb ezredei közé tartozik. Ha szabad igénytelen véleményemet nyilvánítani, azt hiszem, hogy kár volna ezt az ezredet még a háború alatt feloszlatni. Azt viszont nem tartanám helyesnek, hogy itt a környéken maradjanak, hanem előnyös volna őket Érsekújvár körülzárására beosztani. Ott talán példájukkal hatni tudnának az ottani helyőrségre, hogy úgy tegyenek mint ők. Kérek erre vonatkozólag parancsot. * Így szól Löffelholtz jelentésének a lőcsei eseményekről beszámoló része. Jelentésének végén kéri az Udvari Haditanácsot, hogy mivel teljesen elszegényedett, és Arad városában teljesített hűséges és eredményes szolgálatai alatt 30 000 forintot sajátjából előlegezett a katonaságnak és abból még egy krajcárt sem kapott vissza, hogy adományoztassék néki két óslázadónak, Máriássynak és báró Senyey Istvánnak ebben a megyében levő elkobzott birtoka. Előrehaladott életkorában7

most súlyos helvzetbe 'Jean de la Kiviére francia-kuruc ezredes, kitűnő műszaki és tüzér szakember, Rákóczinak mindvégig hűséges támasza. ' Löffelholtz generális a Feldzüge munka XVI. k. 88. oldalán közölt adat szerint 1661-ben született és 1717-ben halt el. Az ostrom idején, tehát 49 —50 éves korában még nem igen mondhatta magáról, hogy előrehaladott életkorú. Valószínűleg betegeskedhetett, mert már pár év múlva meghalt..