Századok – 1964
Közlemények - Kulcsár Zsuzsanna: A tömeges boszorkányüldözések magyarázatai és okai 158
A TÖMEGES BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSEK MAGYARÁZATAI ÉS OKAI 161-párizsi parlament és három püspök közbenjárására a többi foglyot szabadon engedik, s 1491-ben a kivégzetteket is rehabilitálja a törvényszék.21 A XVI. században már rendszeres üldözés folyik.22 Ennek hulláma 1580—1025 között csap a legmagasabbra. Ezután már gyöngül, s csak néhány ügyről tudunk. Utoljára 1745-ben gyulladt ki a máglya Franciaországban'.23 Az ország középső részében viszonylag alacsony a vádlottak és áldozatok száma, ámde annál magasabb Elszászban (amely a boszorkányüldözés időszakának nagyobb részében a német birodalomhoz tartozott), továbbá Lotharingiában, Normandiában, Béarnban és Burgundiában. A kivégzések száma több, mint Angliában, de alatta marad a németországinak,2 4 s véleményem szerint a skóciainak is. Spanyolországba n,2 5 ahol (a pápai állam mellett) a legtartósabban és legrendszeresebben működött és sokezer áldozatot szedett az inkvizíció, meglepően kevés a boszorkánypör, noha kétségtelen, hogy a boszorkányhit még erősebben és szívósabban élt itt (s él talán ma is), mint a legtöbb európai országban. 1498-ban végezték ki az első boszorkányt.2 6 A XVI. században csak két nagyobb ilyesfajta eljárás indult (1527 Na varra,2 7 1528 Biscaya).2 8 1610-ben valóságos boszorkányüldözési láz tört ki Navarrában, de végül „csak" 29 boszorkányt ítéltek el; ezek közül 1 l-re mértek halált.2 9 Ezt követően a XVII. században még folyt néhány pör, halálos ítélet azonban egy sem született. A vádlottakat rendszerint veréssel és száműzéssel sújtották. Az üldözés ínég a XVIII. században sem szűnt meg. A század vógón, mikor Európa legtöbb országában megtiltották a boszorkánypöröket, a spanyol inkvizíció megmaradt régebbi álláspontja ós gyakorlata mellett. Még 1818-ban is kétszáz korbácsütésre ós hat évi számkivetésre ítél a sevillai „szent törvényszék" egy nőt babonáért, istenkáromlásértés az ördöggel való paktálásórt. Hasonlóan végződik egy másik nő pöre 1819-ben.30 A spanyolországi boszorkányüldözés tehát rendkívül enyhén folyt, a halálraítéltek száma nem haladja meg a százat. Kisebb büntetést természetesen ennél sokkal többen kaptak. Még magasabb azoknak a száma, akiket bevádoltak, de az inkvizíció nem indította meg az eljárást, mert nem látta eléggé megalapozottnak a vádat. Minden más országban (a pápai állam kivételével) a boszorkányságot olyan bűnnek tekintették, amelyet nem lehet megbánni és jóvátenni, többnyire még akkor sem, ha nem történt ártalom; tehát, ha a vádlott bevallotta az ördöggel kötött szerződést, hiába hangoztatott megbánást, hiába mutatott bűnbánatot, hiába adta vallásosságának ezernyi tanújelét, ítélete csak halálra szólhatott. Spanyolországban viszont az inkvizíció általában hű maradt ahhoz a régi és logikus gyakorlathoz, hogy az eretneket (a boszorkányt is ennek tekintették), ha megbánja bűnét, nem lehet kivégezni. Az itáliai3 1 boszorkánypöröket igen nehéz áttekinteni, elsősorban az ország széttagoltsága miatt. Az inkvizíció ezen a területen sem engedte át a boszorkányok üldözését a világi hatóságoknak. A spanyol uralom alatt álló tartományokban a spanyol „szent officium" végezte ezt a „munkát" ugyanolyan elvek alapján és ugyanolyan módszerekkel, mint a Pireneusifélszigeten.32 A pápai államban, a római inkvizíció területén nem beszélhetünk kifejezetten boszorkányüldözésről. Egy-két politikai jellegű varázslási esetről tudunk, így Pomponatius Laetusszal és társaival szemben felmerült ez a vád,3 3 1633-ben pedig kivégezték Ascoli bíboros unokaöccsét, Giacinto Centinit és két szerzetest, egy szerzetest pedig életfogytiglani gályarabságra ítéltek, elsősorban azért, mert varázslással el akarták pusztítani a pápát, VIII. Orbánt,3 4 Mindkét pör ugyanolyan politikai jellegű, mint Angliában Gloucester hercegné és Jane Shore, Franciaországban Guichard püspök, Artois gróf stb. esete. 21 Hansen : Zauberwahn, Inquisition und Hexenprozess. München. 1900. 423. 1.; Lea : Inquisition of the Middle Ages. III. köt. 519—532. 1. 22 Baissac : Les grands jours de la sorcellerie. Paris. 1890; Cauzons : La magie et la sorcellerie en France. Paris. 1910—12: Garhiet : Histoire de la magie en France. Varis. 1818. s»-i I 2 3 Beaune : Les sorcières de Lyon (Mémoires de l'Académie des sciences, arts et belle-lettres de Dijon 2. sorozat 14. köt. 1868). 24 Gauzons : i. m. III. köt. 316. 1. 25 Lea : Inquisition of Spain. New York, London. 1906. 28 Uo. IV. köt. 210. 1. " Uo. IV. köt. 214—215. 1. 28 Uo. IV. köt. 215—216. 1. 22 Uo. IV. köt. 225—228. 1. 30 Uo. IV. köt. 228—242. 1.; Encyclopedia 475. 1. 31 Hansen : Quellen, passim; Hansen : Zauberwahn, passim; Cantii : i. m. passim; Lea : Inquisition of the Middle Ages III. köt. 518—520, 546—548. 1.; Lea: Inquisition of Spain IV. köt. 242—245. I.; Lea: Materials .. . I. köt. 241—244, 250—251, III. köt. 1069—1074. 1,; Soldan—Heppe : Geschichte der Hexenprozesse. München. 1912, passim. 32 Lea : Inquisition in the Spanish Dependencies. New York. 1908. 33 Summers : Geography 555. 1. " Uo. 558—559. 1. 11 Századok
