Századok – 1964

Közlemények - Kulcsár Zsuzsanna: A tömeges boszorkányüldözések magyarázatai és okai 158

Kulcsár Zsuzsanna: A tömeges boszorkányüldözések magyarázatai és okai A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek, a boszorkányüldözés módjai, a boszorkánypörök lefolyása — mindez már régóta foglalkoztatta nemcsak a tudósokat, szakembereket, hanem a nép szélesebb rétegeit is. Ez az érdeklődés napjainkban sem lanyhult. így ma már ott tartunk, hogy a boszorkányokra vonatkozó írásművek szinte áttekinthetetlen vadonná burjánzottak. Éppen ezért rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy 1959-ben megjelent Rüssel Hope Robbins: The Encyclopedia of Witchcraft and Demonology című műve, amely útmutatást nyújt a boszorkánysággal és varázslással összefüggő kérdések jelenlegi állásáról. Az enciklopédiához kitűnő irodalomjegyzék csatlakozik, amely 1140 munka — forrás és irodalom — címét közli, ám e nagy szám ellenére sem lép, s nem is léphet fel azzal az igénnyel, hogy felöleli a tárgykör teljes irodalmát. A boszorkánysággal foglalkozó művek jelentékeny hányada a boszorkányüldözés történetét vizsgálja. A kutatók szívós és alapos munkája nyomán nagyszámú pör iratai kerültek nyilvánosságra. Igaz, hogy a századok folyamán számos pör teljes anyaga elveszett, s magának az ügynek csak alig maradt emléke a feljegyzésekben. Ennek oka sokszor a hanyagság, nemtörődömség, valamint az igazgatás, perrendtartás fejletlensége. Más esetekben viszont a bírák, a papság, vagy a vádlottak hozzátartozói szándékosan pusztították el az eljárás nyomait , hogy fátyolt borítsanak saját tevékenységükre vagy a vádlott szégyenére. Az üldözéssel foglalkozó kutatók pontosan és részletesen leírják a pörök menetét, a tanúkihallgatások, a boszorkány próba, a tortúra, a kivégzések módjait, rámutatnak a különböző visszaélésekre, ismertetik az üldözés ellen folyó küzdelem fázisait, sokszor orvosi és jogi szempontból is megvilágítják az egyes eseteket. E részletes, s nem egyszer egészen aprólékos vizsgálódás mellett feltűnő, hogy viszonylag keveset írnak a vádlottak társadalmi helyzetéről. Sőt mivel a pörök közül azok verték fel a maguk korában a legnagyobb port, s így az utókorra is többnyire azok maradtak fenn részletesebben, amelyekben vádlottakként illusztris vagy legalábbis bizonyos tekintéllyel rendelkező, jómódú vagy magasállású személyek szerepeltek, a tudósok egy része akarva-akaratlan hamis képet nyújt a boszorkányüldözés áldozatainak társadalmi helyzetéről. Ugyanilyen feltűnő, hogy csak igen keveset foglalkoznak a nagyarányú boszorkányüldözési hullám okaival. A boszorkányhit már az őskor óta elevenen élt szerte a világon. A törekvés, hogy védekezzenek a boszorkányok ellen, éppoly régi, mint maga a hit. A védekezés egyik módja a varázsló, boszorkány üldözése, elpusztítása. A középkor örökölte az ókortól a mágiába vetett hitet; már a korai középkorban is számos egyházi és világi törvény intézkedik a varázslók megbüntetéséről. Több olyan adatunk van a feudalizmus korai szakaszából, hogy asszonyokat és férfiakat kivégeztek — rendszerint tűzhalállal — olyan vád alapján, hogy varázslattal előidézték az uralkodó vagy más előkelőség halálát, betegségét. Ezek azonban csak szórványos esetek, többnyire nem is szabályos pörök, hanem az uralkodó vagy a tömeg dühének egyedi kitörései. Már a XI. században kezd a boszorkányság, a mágia összefonódni az eretnekség fogalmával; az előbbihez az eretnekek éjszakai összejövetelei nyomán hozzátapad aboszorkányszombat képzete. A boszorkányságnak később általánosan elfogadott képe pedig a XV. században alakul ki teljesen. Éppen ezért számos amerikai és angol kutató — elsősorban Lea és Burr — szigorúan elválasztja egymástól a sorcery és witchcraft fogalmát. Az előbbi — szögezik le — ártalom varázslás segítségével, míg a witchcraft a tulajdonképpeni boszorkányság, a teljesen kifejlett boszorkányfogalom, úgy, ahogyan az a XV—XVIII. században nemcsak a