Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1358 folyóiratszemle tikus Köztársaság ellen is igyekszik kijátszani. — A. B. felszínesen moralizáló és politizáló propagandacikkével szemben EDGAR R. BOSEN: III. Viktor Emánuel és az első Badoylio-kormány belpolitikája 1943 nyarán c. tanulmánya (44—85. 1.) gazdag dokumentáción alapuló, progresszív szellemben megírt tanulmány. Badoglionak a bukott fasizmust likvidáló miniszterelnöksége 1943 júniusában vált először gyakorlati lehetőséggé, miután Ambrosio tábornok, vezérkari főnök és Caviglia marsall egyaránt kitért a politikai szerepvállalás elől, Grandinak, a fasiszta nagytanács elnökének mérsékelt fasiszta kormányra vonatkozó javaslata pedig minden politikai realitást nélkülözött. A király azonban nem adta beleegyezését egy Badoglio — Bonomiféle határozottan antifasiszta politikai színezetű kormányhoz, mert félt egy ilyen kormánynak az egész fasiszta rendszer ellen irányuló radikális harci módszereitől és ezeknek a fasizmussal két évtizedes szövetségben élő monarchiára való visszahatásától. A hivatalnokkormányként megalakuló Badoglio-kormány azonban gyakorlati politikai tevékenysége, az államapparátus demokratizálása, a fasiszta uralom alatt törvénytelenül szerzett vagyonok zár alá vétele s elkobzása során, az antifasiszta politikai pártok, különösen a milánói ellenállási front és az önállóan szervezkedő, üzemi bizottságokat kiharcoló, békét követelő munkásság nyomására a király minden ellenkezése dacára végül mégis erre a radikális útra kényszerült. Ennek következtében 1946 júniusában bekövetkezett a fasizmussal összenőtt Szavojai-dinasztia bukása. 1964. 2. sz. — HELLMUTH AUERBACH: Egy nemzeti szocialista hang az 1934. július 25-i bécsi puccshoz (201 — 218. 1.) címen több új adatot, szempontot tartalmazó bevezető után a puccs egyik főszereplője, Otto Gustav Wächter bécsi ügyvéd, az NSDAP akkori bécsi főhivatalvezetője védekező iratát közli kísérőirataival együtt 1938 májusából. Az iratok fényt derítenek a puccsal kapcsolatban nemcsak az osztrák "nemzeti szocialistáknak, hanem különböző osztrák vezető személyiségeknek, így pl. Feynek, a Heimwehr vezérének szerepére, bevilágítanak az ausztriai NSDAP viszonyaiba, az SA és az SS rivalizálásába, az ebből a puccs végrehajtása során t ámadt nehézségekbe s ezzel kapcsolatban tisztázzák a vezető személyek illetékességi körét. DER DONAUBAUM. 1964. 1. sz. — A folyóirat ezt a számát az osztrák Pragmatica Sanctio 1713. április 19-én történt kihirdetése 250. évfordulójának szenteli-Ebből az alkalomból közli a salzburgi ünnepi gyűlésen elhangzott előadásokat és vitákat. PETER BERGER főszerkesztő: A Pragmatica Sanctio és kora c. elvi jelentőségű bevezetőjében (1—2. 1.) a törvény jelentőségét abban látja, hogy a dunai térségnek a török háborúkban kiharcolt politikai egysége a Pragmatica Sanctióval nyert először államjogi megalapozást. A törvény jelentősége a szerző szerint nem dinasztikus vonatkozásában, hanem a dunai országok feloszthatatlan és együttes birtoklásában van. Berger szerint a Habsburg-monarchiáról mint a népek börtönéről a XIX—XX. században elterjesztett „nacionalista"-Iegendát semmi sem cáfolja meg annyira, mint az a tény, hogy a dunai országok rendjei már jóval a Pragmatica Sanctio előtt s részben kifejezetten dinasztiaellenes célzattal igyekeztek létrehozni egy dunai államszövetséget. Törekvéseik azonban sikertelenek maradtak. A dunai birodalmat helyettük a Habsburgdinasztia ácsolta össze. „Négyszázéves fennállás után 1918-ban megdöntötték, mert a dinasztikus kötőanyag széttöredezett, és a nacionalista értetlenség képtelen volt. felfogni a »nemzetek fölötti« államképződmény értékét" (!) (1. 1.). — A Pragmatica Sanctiót mint az osztrák államszervezés jogi alapját méltatja HANS LENTZE: A Pragmatica Sanctio és az osztrák állam kialakulása (3—12. 1.). A Monarchia a XVIII. század elején nem voltmás, mint a rendi államok laza uniója, amelyet csak az uralkodó személyének közössége kötött össze. Innen magyarázható a trónöröklési jog fontossága. Azonban a Monarchiát 1526 óta alkotó mindhárom országban, a német-osztrák örökös tartományokban, a magyar ós a cseh királyságban más és más volt az örökösödési rend. Míg a német-osztrák tartományokban az. oszthatóság, a magyar és cseh királyságokban az oszthatatlanság elve érvényesült . A szerző a továbbiakban bemutatja a Pragmatica Sanctio elfogadtat ásának hoszszú és bonyolult diplomáciáját, amelynek első lépése az uralkodó által 1713. április 19-én kihirdetett törvény volt, második és döntő lépése ennek a rendi gyűlésekkel — köztük a magyar országgyűléssel — való elfogadtatása 1719 —1744""között. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a mai osztrák állam a Pragmatica Sanctio 1720 — 1722 közti elfogadásával vált először egységes államszövetséggé. Magyar vonatkozásban kiemeli a magyar Pragmatica Sanctio speciális vonásait, s megkockáztatja azt a véleményt, hogy „már ebben az időben kifejezetten szembetűnik a Habsburg-monarchia későbbi dualista szerke