Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOL YÓIR ATSZEMLE 1345 zet lakosságának helyzetéről, a munkabérek alakulásáról, rámutat a textiliparban még széltében alkalmazott otthonmunka hatására a reálbérek alakulására. — MiLOá TRAPL a Csehszlovák Kommunista Párt szervezeti felépítésének változásait mutatja be Morvaországban 1921-től, különösen az 1921 —1930 közti évtizedben, és a fölszabadulás után (235—250. 1.). — JAROSLAV HOREJSEK: Az 1918 utáni csehszlovák külpolitika néhány kérdéséhez (251 — 262. 1.) A. Gajanovának a Öeskoslovensky Casopis Historicky 1961. évfolyamában megjelent tanulmányával vitázva arra mutat rá: a csehszlovák külpolitika egyik alapvető ellentéte az volt, hogy az ország külkereskedelmi kapcsolatai 1938-ig elsősorban Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal álltak fenn, tehát azokkal az országokkal, amelyekkel külpolitikailag az ország nem állt jó viszonyban. Lengyelországgal szemben az ellentót egyik oka az is volt, hogy Lengyelország a szovjethatalom legyőzése után több részre felosztott Oroszországot Szeretett volna, önálló Ukrajnát és Belorussziát, míg a csehszlovák külpolitika a régi határok közt szerette volna restaurálni a burzsoá Oroszországot, s ebben kívánta látni külpolitikája fő támaszát. Nem szabad megfeledkezni a cseh burzsoázia belső ellentéteiről sem, amelyek szintén kihatottak a csehszlovák külpolitika alakulására. — LIBTJSR HRABOVÁ : Középkori történelmünk mai koncepciója Nyugat-Németországban és ennek háttere (263 — 280. 1.) megállapítja, hogy kb. 1956 óta az Ostforschung már nem próbálja olyan maradéktalanul érvényesíteni a" kelet-középeurópai német befolyásra vonatkozó nézeteit, a városfejlődésben pl. a régészeti feltárások lehetetlenné teszik a németek kizárólagos városalapító tevékenységére vonatkozó nézetek fenntartását. Egészében azonban az Ostforschung, változott hangnemben, de mégiscsak a német imperialista célok érdekében tevékenykedik. — JOSEF BARTOS: Morvaország és Szilézia 1818 utáni helytörténetének problematikájához (281 — 295. 1.) közli annak a nagy munkának a tervezetét, amely az egyes helységek 1848 —1960 közti fejlődésére vonatkozó adatok öszegyűjtósét tűzi ki céljául, olyan topográfiai történeti adattárnak az összeállítását, amely a további helytörténeti kutatás alapjául szolgálhat. — Az évkönyv végül közli a történeti tanszék 1961/62. évi munkájáról (299 — 303. 1.) és a bonismereti intézet 1959 —1962 közti munkájáról szóló beszámolót (303 — 304. 1.). — N. ISZTORTCSESZKI PREGLED 1963. 6. sz. — Az ötödik nemzetközi szlavista kongresszus és a történészek részvétele (3 — 25. 1.) részletesen beszámol az 1963. szeptember 17 — 23. között tartott kongresszus történeti-filológiai szekciójának munkájáról, az előadásokról és a hozzászólásokról is (bár ezeket néha érdemben nem ismerteti), s megjegyzi, hogy a szekcióban kevés volt a nyugati részvevők száma, kevés előadás foglalkozott az újkor és a legújabb kor történetével, az is baj volt, hogy jónéhány előadás nem készült el idejében, s olyan is akadt, éppen az újkori témájúak közül, amely egyáltalában nem került előadásra. Egészében azonban a szerkesztőségi cikk igen pozitívan értékeli a szekció munkáját . — KIRIL YASZILEV: Döntő pillanatok a párttörténetben (26—42. 1.) az évfordulók alkalmával az 1903-as eseményekkel, a forradalmi és opportunista szárny szétválásával foglalkozik a bolgár munkásmozgalomban, és az 1923-as szeptemberi felkeléssel, s a két dátummal kapcsolatban felvázolja a bolgár párt bolsevizálódásának útját. — MARIJA RANGELOVA: A lipcsei per visszhangja a haladó olasz sajtóban (43 — 49. 1.) ismerteti az olasz baloldali sajtó reagálását a Dimitrov és társai elleni perre. — DIMITÁR ANGELOV, GORAN D. TODOROV: N. Sz. Gyerzsavin mint a bolgár nép történésze (74 — 93. 1.) ismertetik a kiváló szovjet történész (1877—1954) életművét, elsősorban bolgár vonatkozású munkáit. Gyerzsavin már 1903-ban és 1909-1910-ben járt Bulgáriában, innen számítható érdeklődése a bolgár nép fejlődése iránt, bulgáriai tartózkodása során Pencso Szlavejkovval, a neves költővel került baráti kapcsolatba. Már az első világháború előtt megjelent néhány munkája az oroszországi bolgár településekről és a bolgár — szerb viszonyról. Fő művét, a Bulgária történetét. részletesen méltatják a szerzők, kiemelik pozitívumait. Igaz, hogy a munkának van néhány hiányossága, különösen a Marr-féle elmélet hatása vezetett egyes téves megállapításokra. A munka nem ragaszkodik szigorúan a kronológiához, hanem egyes problémákat dolgoz fel, a problémák felvetődésének időrendjében. Mint a szerzők hangsúlyozzák, a munka legtöbb megállapítása maradandó értékű, ezért helytelen, ha újabban csak hibáit emlegetik. 1964. 1. sz. — NIKOLAJ TODOROV: A török nép kiváló fia (3 —11. 1.) címen közli a Bolgár Tudományos Akadémia ünnepi ülésén tartott beszédét, amely Kemal Atatürk halálának 25. évfordulója alkalmából röviden méltatja a török államférfi jelentőségét, kiemeli szerepét a szovjet—török viszony kialakításában az 1920-as évek elején, és hangsúlyozza, milyen baráti érzelmekkel tekintett Atatürk a