Századok – 1964
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327
1342 FOLYÓIRATSZEM LE val világosan mutatta egy szovjetellenes imperialista egységfront körvonalait. Ez a körülmény tette a locarnói konferenciát egy szovjet történész szavai szerint „igazi vízválasztóvá az első világháború befejezése ós a második előkészítése között". A Német Kommunista Párt rendkívüli nehézségek közepette harcolt az egyezmény ellen. Nem csupán az egyezményt egyöntetűen helyeslő polgári pártokkal és a szociáldemokrata párttal kellett megküzdenie, hanem a pártonbelüli álforradalmi, túlzó baloldali Fischer—Maslow-féle vezető klikkel is, amely nacionalizmusnak bélyegezte a kommunista párt Locarno elleni harcát, a nemzetközi forradalom elárulásával vádolta a Szovjetuniót, és szakadást akart előidézni a német és a nemzetközi kommunista mozgalomban. A Német Kommunista Párt azonban a parlamenti és a parlamenten kívüli harc kombinálásával, tömegtüntetések megszervezésével, az érdekelt országok kommunista pártjainak támogatásával ha megakadályozni nem is tudta az egyezmény létrejöttét, de az 1926. április 24-i berlini szovjet —német semlegességi egyezmény kiharcolásával jelentős mértékben tompította annak szovjetellenes ólét. Ezekben a harcokban, a pártellenes csoporttal vívott kemény küzdelemben került a Német Kommunista Párt élére Philip}) Dengel és Ernst Thälmann. — В. t ESKOSLOVENSKÍ ÖASOPIS HISTORIC®. Y 1964. 1. sz. — JAROSLAV PURS: Az I. Internacionálé tevékenységénele első visszhangja a cseh tartományokban ( l — 25.1.) részben bécsi és egyéb levéltári anyag alapján, részben pedig a korabeli sajtó alapján módosítja az eddigi ismereteket és bebizonyítja, hogy az Internacionálé híre és hatása már az 1860-as évek derekán eljutott a cseh munkásság közé. Az osztrák kormány egyik lengyel ügynökének párizsi jelentése szerint a baloldali proudhonista Varlin ekkor többek között Prágával és Pesttel levelezett. 1866-ban a sajtóban hírek jelentek meg a genfi kongresszusról, ez a munkások összejövetelein is szóbeszéd tárgya lett. Egy F. Myrtes nevű malommunkás „Egy szegény munkás szava" címen jelentetett meg nagyobb cikket, ebben a munkásságnak a burzsoáziától független fellépését sürgette. A cikk körül nagyobb vita is támadt. A konzervatív ócseh Chleborad kísérlete 1867 — 68 során, hogy a munkásmozgalmat az önsegélyző egyletek útjára térítse le, nem sikerült. A cikk mellékleteként Purs a bécsi állami levéltárból közöl Marxra vonatkozó jelentéseket, és négy újságcikket. -— EBERHARD WOLFGRAMM: A Henlein-féle mozgalom kezdeteiről (26 — 39. 1.) főképp a csehszlovákiai német ifjúsági lapok anyaga alapján vizsgálja az ifjúsági mozgalom fejlődését 1919 —1933 között, s azt mutatja ki, hogy a polgári pártokon kívül álló, sőt olykor velük ellentétbe kerülő német ifjúsági mozgalomban hogyan bont akozt ak ki a fasiszta ideológia egyes vonásai. Ezek az ifjúsági szervezetek élénk kapcsolatokat tartottak fenn a németországi nacionalista ifjúsági szervezetekkel. A szerző a kispolgári értelmiségnek tulajdonít vezető szerepet ezekben a mozgalmakban, amelyeknek a különböző szervezetei között nem egyszer komoly ellentétek is voltak (s ezek később a Henlein vezette párton belül is folytatódtak, a párt széthullásával fenyegettek). — A vita-rovatban RADOSLAV VECERKA: A Cirill és Metód-kultusz a cseh középkori hagyományban (40 — 43. 1.) vitába száll F. Grausnak a folyóirat 1963. évi 3. számában erről a kérdésről írt tanulmányával és a XIV. századi kéziratban fennmaradt horvátországi egyházi szertartáskönyvek alapján, melyeket felfogása szerint a X—XI. századi Csehországban állítottak össze, úgy látja, hogy ebben a korban is bizonyítható a kultusz jelenléte a cseh társadalomban. F. Graus rövid válaszában (43. 1.) a szerző bizonyítékait hipotétikusoknak tartja, s ezért fenntartja tanulmányában kifejtett álláspontját. — Ugyancsak ebben a rovatban VILÉM PREÖAN: Vajon az etikában van a dolog lényege? (44 — 49. 1.) címen reflektál Milan Hüblnek Marta Vartiková könyvéről írtismertetésére (a könyv „A döntés évei", Szlovákia 1945—1948 közti történetét tárgyalja), s ezzel kapcsolatban a legújabb kori kutatások néhány elvi kérdését veti fel, elsősorban azt, szabad-e a történésznek olyasmit írnia, amiről nincs meggyőződve. Erre nemleges választ ad, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem lehet mindenkit konjunkt uralizmussal vádolni azért, amit a személyi kultusz éveiben írt, mert figyelembe kell venni a társadalmi környezet hatását a történész munkájára. Véget kell vetni annak, hogy a pártkongresszusok és magasabb pártfórumok határozatait, amelyek a múlt egyes jelenségeit értékelik, a történészek kötelezőeknek tartsák, s feladatukat csak ezeknek a tételeknek az illusztrálásában lássák. — Az adatközlő rovatban HELENA POLREIOHOVÁ: Az Amerikai Egyesült Államok néger lakosságának osztályösszetétele 1910—1960 (84—1Í0. 1.) az amerikai statisztikák részletes feldolgozása alapján kimutatja, hogy a néger lakosság osztályszerkezetében lényeges változások mentek végbe. Az amúgy is jelentéktelen burzsoázia arányszáma még inkább csökkent, s ez a burzsoázia általában kispolgári jellegű. A munkásosztály arány-