Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1336 FOLYÓIRATSZEM LE közép-európai területen). Ha viszont nem országonkint, hanem nemzetközi méretekben vizsgáljuk a kérdést, akkor' az eredmény az, hogy a válság következtében az ellentétek általában elmélyültek. — ANDRZEJ ZAHOBSKI: A nagy francia forradalom három szintézise: Albert Mathiez, Georges Lefèbvre, Albert Soboul (22— 45. 1.) ismerteti a bárom francia összefoglalást (közülük Mathiez és Soboul könyve magyarul is megjelent). Mathiez főképp a politikai történetet vizsgálja, Lefèbvre munkájában látja az ideális szintézist, Soboulban pedig társadalomtörténeti érdeklődését emeli ki. — STEFAN KIENIEWICZ: A januári felkelés évfordulójának termése (46 — 61. 1.) rövid áttekintést nyújt az 1863-as felkelés történetével foglalkozó, 1962 — 63-ban megjelent munkákról, kiemeli a nagyszámú forráskiadványt. s azt a tényt, hogy most máihelytörténeti viszonylatban is megindult a kutatás. ROMAN GAWINSKI: A lódéi körzet textiliparának elpusztítása az első világháború idején és a kártérítés ügye (62 — 77.1.) ismerteti a főképp a rekvizíció következtében bekövetkezett károkat, melyeket lengyel részről 840 millió zlotyra becsültek. A rekvirálás és a gépek elszállítása ellen legális úton a védekezés nem volt lehetséges. A háború után a gépek egy részét a németek visszaadták, a kártérítés ügyét azonban az elvben létrejött megállapodás ellenére elodázták, az 1939-es támadással pedig a kérdés már lekerült a napirendről. — VVASYL WDOWIN: A januári felkelők Jenyiszej-vidéki száműzetésének történetéből (84 — 97. 1.) szibériai levéltári anyag alapján hoz számos részletadatot, amelyek elsősorban a felkelés résztvevőinek t ársadalmi megoszlását világít ják meg. — N. ACTA ROLONIAE HISTORICA 1963. 9. köt. — Egyéb európai népi demokratikus országok történészeihez hasonlóan a lengyelek is idegen nyelvű folyóiratot adnak ki. amely beszámol a külföldnek a lengyel történettudomány eredményeü'ől. Ebben a kötetben WLADYSLAW CZAPLINSKI: A nyugati területek a lengyel politikában 1572-től 1761-ig (5 27. 1.) azt bizonyítja, hogy ebben a korszakban ugyan a keleti terjeszkedés állt az előtérben, ill. később már szó sem lehetett tényleges terjeszkedésről, csak elképzelésekről, tie az egész korszakon keresztül ismételten felbukkant a nyugati területek kérdése is, s születtek tervek arra vonatkozólag, hogyan lehetne Sziléziát visszaszerezni, ill. hogyan lehetne esetleg a Habsburgok segítségével (ami persze illuzórikus volt) ismét lengyel fennhatóság alá vonni a porosz területeket. — ZBIGNIEVV LANDAU: A lengyel falu 1929-1935-ben (28—47. 1.) részletes adatokat hoz arra., milyen súlyos következményekkel járt a világgazdasági válság a lengyel parasztságra nézve. A szegényparaszt ság, sőt a középparasztság adóterhei és egyéb fizetési kötelezettségei messze meghaladták a gazdaságok bruttó bevételét is, különösen a keleti területeken volt igen súlyos a helyzet. Ijesztő mértékben csökkent a parasztság vásárlóereje (a szerző felidézi egy község példáját, ahol egy egész éven keresztül az egész lakosság mindössze 5 zloty értékben vásárolt fémárut). Az elnyomorodás már a parasztság fizikai létét is veszélyeztette, a gyenge tápláltság mellett a 30-as évek elején már éhínségekről is számolt ak be bizalmas kormányjelentések. A kivándorlás (idénymunkára) szinte teljesen megszűnt, ami a mezőgazdasági munkásság helyzetét súlyosbította, az agrárproletárok kénytelenek voltak a fokozott kizsákmányolásba is beletörődni, hiszen a nagy mezőgazdasági túlnépesedés következtében mindig akadt jelentkező a munkára, tehát a legkisebb ellenállás is elbocsátást vont maga után. — KAROL GÓRSKI: Tanulmányok a neogótikusírásról (49 — 57. 1.) elsősorban saját 1960-ban megjelent könyvének eredményeit foglalja össze. A XVI — XX. században német nyelvterületen és Skandináviában (az első időszakban még egyebütt is) használatos, nálunk gótnak nevezett írást neogótikusnak mondja, s fejlődésében három korszakot különböztet meg, 1500-tól a XVII. század derekáig, onnan a XVIII. század végéig, s végül a XIX—XX. századot. Ma már az írás megszűntnek tekinthető, hiszen német nyelvterületen is végleg áttértek már a latin betűkre. Az egyes korszakokat a használt írószerszám és az írás technikája alapján határolja el egymástól. — MARIAN BISKUP: A porosz lovagrendi állam összeomlása a legújabb lengyel kutatások megvilágításában (59 — 76. 1.) lengyel munkákra hivatkozva megállapítja, hogy a XV. század derekára a német lovagrend hatalmának letűnésében szerepet játszott a rend belső fejlődése, elvilágiasodása, de ennél lényegesebb volt a lovagrendi tartományokban levő rendeknek, a birtokos nemességnek és a városoknak az az igénye, hogy a lovagrend abszolutizmusával szemben egy rendiségi államszervezetet hozzanak létre, s ennek érdekében a másutt, egymással élesen szembenálló nemesi ós városi rend eléggé egyetértően lépett fel, s választotta végül Д454-Ьеп a lengyel fennhatóságot; másrészt az is igen fontos volt, hogy Lengyelország és a rendi tartományok között egyre élénkebb gazdasági kapcsolatok alakultak ki, a nyugatra irányuló lengyel gabonakivitelt a lovagrend területén levő városok bonyolították le, s ez is elő-