Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOLYÓ] RATSZEMLE 1333 helyzetet az angol munkáspárt is tudomásul veszi, a nép azonban nem. A szerzó számos adatot sorol fel arra, hogyan tiltakoznak a tömegek a kommunista párt vezetése alatt az amerikai és nyugat német csapatok angliai tartózkodása ellen. N. N. BOLHOVITYINOV: Az orosz diplomácia és az USA 1775— 1783. évi függetlenségi harca (73 — 88. 1.) orosz levéltári anyag alapján azt bizonyítja, hogy az orosz külpolitika jóindulatot tanúsított az amerikai függetlenségi harc irányában, Bordeaux kikötőjéből orosz hajók indultak Amerikába. Oroszország nem fogadta el Anglia szövetségi ajánlatát, hanem óvatos formában közvetíteni próbált, hogy Angliát rábírja a béke megkötésére. Különösen fontos volt az 1780. évi nyilatkozat a fegyveres semlegességről, amely az angol igényekkel szemben fenntartotta a semleges államok jogát, hogy kapcsolatot tartsanak fenn minden hadviselő féllel. Oroszország persze nem a függetlenségi harc iránt érzett rokonszenvből helyezkedett erre az álláspontra, hanem azért, mert tisztában volt e gyarmatok felszabadulásának elkerülhetetlen voltával, s érdeke is volt az amerikai államok függetlensége. I. M. MAJSZKIJ: A második világháború kezdete. Emlékeimből (89 —105. 1.) az akkori londoni szovjet nagykövet közvetlen hangú visszaemlékezéseit közli a háború kitöréséről, a nyugati hatalmak tehetetlenségéről, a furcsa háború idejéről, amely valamiféle politikai alkony korszaka volt Anglia számára. — V. I. Lenin levélváltása Ch. P. Steinmetz amerikai tudóssal (106—111. 1.) néhány új adalékot közöl 1922-ből Lenin kapcsolatairól az amerikai elektromérnökkel, aki 1918-tól kezdve nagy tevékenységet fejtett ki a szovjet állam támogatására. — F. P. PETROV áttekintést közöl a Csehszlovákia legújabbkori történetére vonatkozó új csehszlqvák munkákról (112—118. 1.). — JA. Sz. DRABKIN: „A hátulról jövő tőrdöfés" legendája (119 —128. 1.) címen ismerteti J. Petzold 1963-ban Berlinben megjelent könyvét (Die Dolchstoßlegende. Eine Geschichtsfälschung im Dienst des deutschen Imperialismus und Militarismus) és ezzel kapcsolatban kitér a kérdés eddigi fontosabb irodalmára, amely az 1918-as német összeomlást nem a katonai vereséggel, hanem a forradalmi mozgalommal próbálta magyarázni. 1964. 2. sz. — V. M. HVOSZTOV: A korunkbeli szovjet külpolitika és nemzetközi kapcsolatok története kidolgozásának helyzetéről (3—11. 1.) címen annak az előadásnak a szövegét közli, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetén belül megalakult, a szovjet külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok történetével foglalkozó tudományos tanács első ülésén tartott. Az előadásban rögzíti, hogy a szovjet külpolitika történetének a tanulmányozása azért fontos, mert elősegíti a gyakorlati tevékenységet, más szocialista országok is felhasználhatják tapasztalatait; szükség van a mai korszak törvényszerűségeinek a bemutatására, a szovjet békepolitika megmutatására, hozzájárul ez a kutatás a burzsoá ideológia ellen vívott harc sikeréhez, s elősegíti a szovjet dolgozók hazafias és internacionalista nevelését. A XX. kongresszus előtti korszakban alig egy-két, könyv tárgyalt ilyen kérdéseket, azóta viszont rendkívül fellendült a munka, megkezdődött a legfontosabb dokumentumok kiadása, sok új könyv jeleni meg, bár még most is igen kevés az 1921 —1939 közötti korszakra vonatkozó feldolgozás. Megjelenőben vannak az első nagyobb összefoglaló munkák. A kutatás nagy hiányossága, hogy túlságosan Moszkvában van központosítva, viszonylag kevés a Moszkván kívül dolgozó kutató. A további feladatok kijelölése során elsőrendűnek tartja a szerző a szovjet békepolitika révén a marxizmus—leninizmus ideológiai rendszerén belül jelentkező új elméleti megállapítások pontos kidolgozását. A konkrét feldolgozások során pedig annak a kimunkálását sürgeti, milyen álláspontot foglalt el a Szovjetunió a legfontosabb nemzetközi problémákban, milyenek voltak a kapcsolatai egyes államokkal, hogyan alakulnak a szocialista táborral fennálló újfajta kapcsolatai. Egyáltalában a szocialista tábornak, mint egésznek a története nincs még megírva. De ugyanígy meg kell vizsgálni a tőkés táboron belüli folyamatokat, a különböző baladó szervezeteknek a békeharcban játszott szerepét. Igen fontosnak tartja a népszerűsítő munkák kiadását. A további kutatás szempontjából elsőrendűen fontos egy társadalomtudományi információs központ megalakítása és olyan referáló folyóiratok megjelentetése, amilyenek a természettudományok terén már régóta működnek. — A tanács első alakuló üléséről a folyóiraton belül К. I. KLEJMENOVA számol be (183 — 186. 1.); Hvosztov előadásán kívül N. N. Inozemcev a békés együttélésről tartott előadást, V. L. Iszraeljan a nemzetközi kapcsolatok kutatásával foglalkozó káderek képzéséről. A vita során V. A. Zorin külügyminiszterhelyettes a mai nemzetközi helyzetről tartott beszámolót. — N. G. SZEVRJUGLNA: V. I. Lenin harca a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mutatkozó dogmatizmus és szektarianizmus ellen 1919—1922-ben (12 — 28. 1.) részben eddig kiadatlan anyag alapján mutatja be, milyen következetesen harcolt Lenin a III.