Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303

1310 FOLYÓIRATSZEM LE 1873-as gazdasági válságból s a másfél évtizedes pangásból kilábolva az 1890-es évek hoztak számára újabb fellendülést. 1900-ban az ipari munkásság létszáma elérte a 700 000-et, habárennek 58%-amég mindig kisipari munkás volt. A magyarországi munkásság osztállyá szerveződése a lassalleánus eszmék jegyében Hrabje János, majd Farkas Károly Interneionálé-megbízottak irányításával az Általános Munkás egydet (1868) keretében ment végbe, amelyben a marxizmus egyre inkább tért hódított, A Munkásegylet 187l-es megszüntetése után a szakmai önképző- és segélyegyletek s a betegpénztár lett a szocialista munkásmozgalom bázisa egészen a Frankel Leo által 1880-ban létrehozott Magyarországi Általános Munkáspártig. Bár még ennek programján is kiütközik a lassalleánus hatás, a munkásosztály közvetlen politikai, gazdasági ós szociális követeléseinek együttes fölvetése, a szakegyletek és a politikai mozgalom összekapcsolása, a kizsákmányolás elleni harc népszerűsítése maradandó érdeme a pártnak. A II. Internacionálé által támogatott harcosabb, határozottabb irányzat 1890-ben megalapítja a MSzDP-t, melynek programja a magyar párt 1880-as és az ausztriai szociáldemokrata párt 1888-i hainfeldi programját tükrözi. A program mellőzi a konkrét nemzeti követeléseket és az agrárkérdést. Ez utóbb a pártnak az agrárszocialista és a függetlenségi mozgalmaktól való elszigetelődésére vezetett éppen a Bánffy-terror kritikus éveiben. Viszont az 1890-es években épülnek ki a munkásság olyan önálló osztályszervezetei, mint az országos szakszerveze-. tek, lendül fel a harc a politikai jogokért, elsősorban az általános választójogért, s terjed el a szocializmus eszméje. ,,Az ország általános helyzetének mélyreható elemzésére a párt vezetői azonban ideológiailag gyengék, a hatalomért való harc konkrétkérdéseinek vizsgálatáig nem jutnak el." (A magyar munkásmozgalom története kutatásának további eredményeiről ugyané szám más helyén S. VINCZE Ешт és SZABÓ ÁGNES konzultációs előadásainak ismertetéséből nyerünk átfogó képet.) — E szám tanulmányainak nagy része a népf ront -politika hazai és külföldi alkalmazásának kérdéseivel foglalkozik. SZAKÁCS KÁLMÁN: Vita a KMP-ben a népfrontpolitika néhány kérdéséről a Komintern VII. kongresszusát megelőző hetekben c. tanulmányában a moszkvai Lenin-iskola magyar hallgatói négynapos értekezletének agrárpolitikai és pártpolitikai vitáját tárgyalja. Az értekezlet döntései arra vallottak, hogy a résztvevők többsége már nem állt szemben a népfrontpolitikával, habár ezt akkor még ideológiailag több tekintetben helytelenül értelmezték, és a proletárdiktatúra közvetlen lépcsőfokának tekintették. — SZABÓ • BÁLINT A Kommunista Párt irányvonalá -nak alakulása a KI VII. Kongresszusa után és a második világháború éveiben c.. tanulmánya azokat az objektív és szubjek -tív nehézségeket elemzi, amelyekbe a ; magyar párt ütközött, a népfrontpolitika gyakorlati megvalósításának útján. A döntő fordulat ezen a téren akkor követke - -zett be, amikor a párt a fasizmus elleni harcot mint, főfeladatot az ország demokratikus átalakításával, a feudális maradvá -nyok felszámolásával kapcsolta össze, s demokratikus forradalom keretében látta, megoldhatónak. 1936—1941 között a párt olyan antifasiszta népfront létrehozásáért, harcolt, amely a munkásosztály vezetésével az egész parasztságot, a városi kispolgárságot és az értelmiség haladó részét tömöríti. 1941 tavaszától, Jugoszlávia, . majd a Szovjetunió megtámadásától a Hitler-ellenes függetlenségi harc vált főfeladattá, amelyet a párt összekapcsolt a demokráciáért, az ország gazdasági és társadalmi rendjének átalakításáért vívott harccal. Ez napirendre tűzte az antifasiszta > népfront függetlenségi fronttá való átalakítását, amelyben a munkásosztály vezetó- -sével az egész parasztság, a városi kispolgárság és az értelmiség hazafias erői mellet t az uralkodó osztályok németellenes szárnya is helyet kapott. Hasznosan egészíti ki e tanulmányt a PINTÉB ISTVÁN és SVÉD LÁSZLÓ által közzétett három fontos dokumentum. Közülük az első a KMP Központi Bizottságának 1936 januári Elvtársi levele az antifasiszta népfrontmozgalom konkrét feladatairól; a második a párt Ideiglenes Központi Bizottságának első hatá -rozata 1936 júniusából, ugyanezeknek a feladatoknak még érettebb összegezése, . különösen a szociáldemokrata párttal ós a szakszervezetekkel kapcsolatban ; a harmadik a Központi Bizottság 1943 április— májusi röpirata, ill. körlevele az antifasiszta függetlenségi politika irányelveiről és konkrét követeléseiről. — A Dokumentumok rovat másik fontos, FRISS ISTVÁNNÉ által közreadott forrás-közleménye Az 1931. évi tandijreform-mozgalomról címmel az 1933 — 34-ben újjászervezett KIMSz diákmozgalmii munkájáról számol be. A közzétett hat dokumentum a középiskolás és egyetemi ifjúságnak a tandíj-emelés ellen, a progresszív tandíjrendszer azonnali életbeléptetéséért folytatott' harcát ismerteti. A középiskolás akciót az akkor egyetemi hallgató Rajk László, az egyetemisták és főiskolások mozgalmát Benedek Vera, Béki Ernő és Piler Ferenc irányították. Bár a mozgalomnak közvetlen eredménye nem lett, mégis sikerült ráirányítani a.