Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303

1308 FOLYÓIRATSZEM LE emberek közc.t a németek a visszavonulás során Cservenkán még egy óriási vérfürdőt is rendeztek: s a Németországba tovább vitt s útközben állandóan tizedelt maradék állományból végül is csak kis töredék maradt életben. — A Vita rovatban OTTA ISTVÁN A háború fogalmának és jellegének néhány kérdéséről c. alatt egyes hazai szerzők — elsősorban Hajdú Gyula — a háború jellegére vonatkozó általános érvényű ismérvek megállapításának lehetőségét kétségbe vonó nézeteivel vitatkozik. Lenin Clausewitzet továbbfejlesztő alapvető tóteléből kiindulva („a háború a politika folytatása más — mégpedig erőszakos — eszközökkel") háború és politika döntő kapcsolatát hangsúlyozza. Ebből következik, hogy a háború leglényegesebb jellemzője az, hogy milyen politika folytatása s mi a politikai tartalma. Mindez az osztályok érdekeinek, a háborús politikai céloknak s a.z adott háborúnak a haladáshoz való viszonya ismeretében objektíven is megállapítható és elbírálható. így tehát meghatározható valamely adott háború igazságos vagy igazságtalan volta is (még akkor is, ha benne ellentétes jellegű momentumok is előfordulnak). E meghatározás lehetősége fennáll a történelem egész folyamatára s nem korlátozódhat — mint egyesek feltételezik — csupán az imperializmus korának háborúira. A lenini útmutatás eredményes alkalmazása persze sokoldalú, s az adott háborút következetesen az emberi haladáshoz viszonyító történeti elemzést kíván meg az egyes háborúk történetének kutatójától. — Az Adattár rovatban BÖHM JAKAB AZ 1863— 61. évi lengyel felkelés magyar támogatásához közöl értékes adatokat. Szól a felvidéki nemesség körében kibontakozó pénzgyűjtésről, mely fegyverek vásárlását célozta; később fegyverszállítások elősegítéséről és növekvő számú önkéntes csatlakozásról a lengyel felkelő alakulatokhoz. Ismerteti Kossuth koncepcióját együttes magyar—lengyel felkelésről, mely a Habsburg-ellenes európai hatalmak támogatására támaszkodhatnék. Ennek a jegyében a Nedeczky — Almásy-féle összeesküvésben később 12 évre ítélt Gergelyi Tivadar mint Kossuthék és S. Elzanowsky mint a lengyel kormány megbízottja 1863 augusztusában szerződést is . kötöttek magyarokból álló idegenlégió szervezésére magyar területen. Az osztrák kormány, melynek ügyes politikájával mindvégig sikerült semlegesítenie a galíciai nemességet, erről tudomást szerezve s félve egy galíciai felkelés kirobbanásától, teljesen lezáratta a magyar—galíciai határt. Félelme azonban indokolatlan volt, mert egyrészt a magyar középnemesség a nóptömegektől és a nemzetiségektől félve nem vállalkozott a szomszédos Galíciában fegyveres felkelés kirobbantására,— másrészt a lengyel nemesség helytelen politikája folytán a felkelés ekkor már hanyatlóban volt. — A Közlemények rovatban KOCSY GYULA ismerteti a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtudományi Térképtárának működését és anyagát, különösen kiemelve az 1715 — 1914 közötti 4 katonai felmérés gazdag térkép- és részben szöveges leíró anyagát is. — A Hadtörténelmi Okmánytár rovatban К RIZSÁN LÁSZLÓ az esztergomi káptalan magánlevéltárából tesz közzé (részben teljes terjedelemben és fordításban, részben regesztákban) ismeretlen okmányokat az 1716 — 17. évi, a Bánságot felszabadító hadjáratról: Pálffy János és Ebergényi László tábornokoknak Illésházy Miklós kancellárhoz küldött jelentéseit. A bevezetés kiemeli Magyarország óriási anyagi és emberanyag hozzájárulását a német szakirodalom által kizárólagosan osztrák vállalkozásnak tulajdonított nagyszabású hadjáratokhoz. — V. K. LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK. XXXIV. évf. (1963) 2. sz.: BÓNIS GYÖRGY A kúriai irodák munkája а XIV. és XV. században c. tanulmányában kísérletet tesz az e bíróságok oklevelein található kancelláriai jegyzeteknek a diplomatika és a jogtörténet számára való értékesítésére. Sorra véve az oklevelekért fizetett illetékeknek és a lefizetést igazoló, az oklevelekre rávezetett jegyzetek egyes típusainak kérdéseit, megállapítja, hogy a nádor és az országbíró irodái mellett а XV. század elejétől önálló bírói fórumként működő personalis praesentia regia-nak a század utolsó negyedében már a locumtenens vezette irodája jutott egyre nagyobb jelentőséghez. A három iroda azonban mégsem vált el egymástól élesen : személyzetük közös hivatása, társadalmi állása és köznemesi vagy polgári osztályhelyzete biztosította tevékenységük magasabb egységét. Az egyes irodákon belül a főszerepet az ítélőmester vitte; az irodák nagyszámú jegyzővel dolgoztak, s szervezetükben a korábbi, familiaritáson alapuló kapcsolatok mellett egyre nagyobb szerep' jutott a szakszerűségnek, állandó hivatalszerűségnek is. E hivatalszerűség az ügymenetben is egyre inkább megfigyelhetővé vált; a termelőerők fejlődése folytán egyre szaporodó pereskedés ui. megnöveli az irodák ügyforgalmát is, s az oklevelekre rávezetett többszörös signaturák tanúsága szerint a kereset alapjául szolgáló oklevelek már egyre inkább az ügyiratok ismérveit veszik fel. — OLTVAI FERENC Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig c. cikkének e számban közölt II. része a város e korszakának