Századok – 1964

Történeti irodalom - Sándor Pál: A jobbágybirtok történeti-statisztikai vizsgálatához. 1786–1853 (Ism. Trócsányi Zsolt) 1298

TÖRTÉNETI IRODALOM 1299 vett kategóriái; a jobbágy által ténylegesen birtokolt gazdaság és a csupán úrbériség címén használt úrbéres telek fogalma, illetve terjedelme között." A kérdés jelentőségét szükségtelen hangsúlyozni; ezért kell örömmel üdvözölnünk Sándor Pál vállalkozását — s ezért kell fájlalnunk, hogy a munka némileg felemásra sikerült. Amit Sándor Pál mond, azzal (kisebb korrekcióktól s munkája zárófejezetének néhány vitatható tézisétől eltekintve) egyetérthetünk, eredményei megalapozottak — ahogy elmondja, az nem mindenütt szerencsés. S végül a kötet műfajilag sem megnyugtatóan megoldott. Ha Sándor Pál megmarad a forráskritikai cikk igényénél, munkáját mintaszerűnek tekinthetnénk — a kötet azonban túlnőtt a forráskritikai cikk határain. Arra viszont a feldolgozott anyag nem volt elegendő, hogy úrbéres telek- és tényleges jobbágygazdaság viszonyára nézve országos arányokban lehessen mennyiségi következtetéseket levonni; ez a feladat változatlanul megoldásra vár. Sándor Pál mértéktartását dicséri, hogy lényegében nem is vállalkozik ilyen meg nem alapozott következtetésekre (legfeljebb zárófejezetének egy-két következtetésében megy, véleményünk szerint, messzebbre, mint ameddig megnyugtató bizonyító anyag engedné). Amit Sándor Pál mond, az (ismételjük) egészében véve helytálló ós jelentős. Vizsgálóra vesz 5 Keszthely környéki helységet (Szentandrás, Egregy, Rezi, Alsózsid, Tomaj), előbb megyei adóösszeírások alapján, majd a II. József-kori kataszteri felvételre támaszkodva. (Mint Sándor Pál maga is jelzi, Dávid Zoltán érdeme, hogy a II. József-kori kataszteri felmérésről írt forrástanulmányával — „Magyarország első kataszteri felmérése 1786—1789", Tört. Stat. Évk. 1960 — felhívta a figyelmet a felvétel forrásértékére.) Alapos forráselemzéssel, gondos bizonyítással jut el annak kimondásáig, hogy sem a Mária Terézia-kori úrbérrendezés során keletkezett úrbéri tabellák, sem a megyei adóösszeírások nem adnak valós képet a jobbágygazdaság igazi méreteiről; a kataszteri felmérés is fogyatékos atekintetben, hogy nem jelzi az allodiális szántóból vagy rétből jobbágyok által bérelt föld mennyiségét, de még mindig lényegesen pontosabb képet ad a valóságról, mint az úrbéri tabellák vagy adóösszeírások. A kataszteri felvétel pedig lényegesen több földet mutat ki a jobbágyok kezén, mint a másik két jelzett forráscsoport. így azonban nem reális az a kép sem, amelyet a parasztság rétegeződéséről az úrbéri tabellákból vfegy az adóösszeírásokból alakítanánk ki. A Zala megyei helységek különböző forrásokból nyert adatainak egybevetéséből származó eredményt néhány Pest megyei helység adataival is kontrollálja Sándor Pál; az eredmény érdemben ugyanaz. A dolgozat második része a XIX. század első felét illetően veti vizsgálat alá a keszthelyi uradalmat, ill. az 5 említett falut. Megállapítja, hogy találkozunk ugyan a földesúr erőszakos házhelyfoglalásaival (Keszthelyen), de az úrbéres föld állománya a helységekben nem csökken, sőt (kevéssel) nő is; ahol van zselléresedés, ennek a népesség növekedése az oka. A korszak végét illetően pedig (az abszolutizmus-kori telekkönyvek, ill. kataszteri felvételek alapján) megállapítja, hogy a volt jobbágyok az 1850-es évek elején több földet használnak, mintamennyi az 1840-es évek adóösszeírásai szerint kezükön volna; bebizonyítja, hogy allodális földek bérletével, maradványföldekkel rendelkeznek. Ennyit magáról a dolgozat forráskritikai részéről; eredményei alapos, meggyőző dokumentációra támaszkodnak. Amit viszont kifogásolni kell vele kapcsolatban, az a tárgyalás módja. A dolgozat kissé terjengős. Ez elsősorban a tabelláris anyaggal kapcsolatban szembetűnő. Néhány illusztratív példa: Sándor a 17 — 25. oldalon 10 tabellát közöl az említett Zala megyei falvak úrbéri állományáról (1. A Festeticsek úrbéri lakóinak összeírása Szentandráson 1783-ban, 2. az úrbéres terület művelési ágankénti megoszlása az úrbéres lakosság rétegei között — uo. —, 3. egy háztartásra jutó átlagos földterület Egregyen — 1787 —, 4. a földterület %-os megoszlása az adózó népesség különböző kategóriái között — uo., 1787 —, 5. az adózó úrbéres népesség által művelt földterület nagysága — uo., 1787 —, 6. a 4.-nek megfelelő tabella Rezire, 7. az 5.-nek megfelelő tabella Rezire, 8. a 3.-nak megfelelő táblázat Alsózsidre, 9. a 4.-nek megfelelő táblázat Alsózsidre, 10. az 5.-nek megfelelő táblázat Alsózsidre). A tabellák közül az első (ily formában) szükségtelen; a 2 — 5. típust viszont összevontan kellett volna adni valamennyi helységre (Sándor egyrészt külön-külön teszi ezt, másrészt nem minden helységnél adja meg valamennyi típust); a 2. és 4. tabella adatai egyetlen táblázatba kívánkoznának, a 3. és 5. tabella is összevonható lett volna (vagy esetleg a 3. adatait és a 2. és 4. tabellából kialakított egyesített táblázatba lehetett volna beledolgozni). így végül is 2 egyesített táblázat maradt volna erről a kérdéscsoportról. A II. József-kori kataszteri felvétel adatainak vizsgálatánál felesleges volt 7 teljes oldalon (44 — 50. 1.) közölni Tomaj község kataszteri felvételét, hisz az 51. oldalon Sándor közli az összesített adatokat, s egyébként sem szerencsés módszer (ha valami különleges körülmény nem indokolja) egy történeti statisztikai feldolgozásban egyes személyek egyedi adatait így közzétenni. A kataszteri