Századok – 1964

Történeti irodalom - Polgár; Ladislaus S. J. lásd Lukács; Ladislaus S. J. - Radant; H.: Wie schreiben wir Betriebsgeschichte (Ism. Berend T. Iván) 1289

1290 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM tisztázni. Már itt nyomatékosan hangsúlyozza a gyártörténet sokoldalúságát, a gyárak: fejlődésétől az azokban dolgozó emberek harcáig, osztályszervezetéig, az általános történettel, a munkásmozgalom történetével, a termelőerők fejlődésének történetével való ezerszálú összefüggéséig. Kiemeli a gyártörténetírás nevelő, öntudatfejlesztő szerepét, s jelentőségét a munkásosztály harcának megismerésérev E pontnál — mint később is — Gorkijra hivatkozik, aki 1931 szeptemberében a Pravda hasábjain fejtette ki a gyártörténetírás szerepót, hangsúlyozva, hogy a munkásosztálynak meg kell ismernie saját történetét. A szerző érvei közül nem hiányzik a munkásosztály múltjáról még ma is élő hamis elképzelésekre, illetve egyes generációknál az ismeretek hiányára történő utalás csakúgy, mint a tőkés országok egyre fejlődő gyártörténeti irodalma ideológiai ködösítése elleni harc fontossága. Hivatkozik pl. a Nyugat-Németországban 194/5 óta megjelent mintegy háromezer gyártörténeti publikációra, melyek sok millió példányban a vállalkozók középpontba állításával a múlt meghamisítását terjesztik. (Néhány hónappal ezelőtt magam is írtam e problémáról egy svájci gyártörtóneti sorozat kapcsán.) E fejtegetések önmagukban is elegendők a kérdés felvetésére: vajon nálunk miért olyan elhanyagolt, annyira véletlenszerű a gyártörténeti munka, miért mondunk úgyszólván le e fontos történetírói feladatról? A fejezet legrészletesebben tárgyalt problémája azonban a gyártörtóneti munka tartalma. Habár a szerző hangsúlyozta, hogy nem a teljesség igényével lép fel, igen tanulságos a gyártörtóneti téma szóles, sokoldalú értelmezése. Anélkül, hogy ezen ismertetés keretében részletekbe bocsátkozhatnánk, a következő főbb gondolatokat szükséges kiemelni. A gyárt örténet írás keretében nemcsak a tőkés időszak, de a szocialista építés időszakának feltárása is rendkívül jelentős. A tőkés időszakban a gyár fejlődésének, az egész gazdaságban betöltött szerepének, a gazdaság más területeivel, illetve az állammal való kapcsolatának bemutatása, a munkafolyamatok és termelőeszközök fejlődése, a termelési viszonyok, a tőkés profit és életforma, a kartcllszervezetekben játszott szerep és a külföldi tőkekapcsolatok tárgyalása alapján hívja fel a figyelmet a tőkések személye körül keltett legendák eloszlatásának fontosságára. Egyes esetekben a ,,jó családapa" illúzió szétfoszlatásának szükségességére. De ugyanakkor a technika fejlesztésében v alóságban játszott szerepük ábrázolására is. Felhívja a figyelmet, hogy a műszaki értelmiség tudományos teljesítményeit be kell mutatni, akkor is, ha közülük nem egy maga is alapító, tulajdonos, tőkés lett (H. Gruson, H. Junkers, Werner v. Siemens, E. Abba stb.). A tőkések szerepének sokoldalú tárgyalására is utal. amikor a műszaki teljesítmények mellett a polit ikában játszott szerepről is szól (az AEG elnökének, az ismert politikusnak, Rathenaunak példájára hivatkozva), és helyesen emeli ki, hogy a tőkés funkció és az esetleges technikai vagy pozitív politikai szerep különálló, össze nem keverhető tényezők. Számunkra — mivel nálunk a műfaj felfogása a gyakorlatban nem teljesen ilyen jellegű — különösen érdekes, hogy a gyártörténetet a szerző mennyire a munkásosztály története részének tekinti. Az eddig említett mozzanatokat ugyanis a gyártörténet kis hányadának nyilvánítja. Ezt követően azután a gyár alkalmazottainak összetételét, a munkásság struktúrája vizsgálatát állítja előtérbe. Nagy fontosságot tulajdonít a sztrájkmozgalmak feltárásának, leírásának, a munkássajtónak, az üzemi párt - és szakszervezeti mozgalmaknak, az egyes munkásmozgalmi irányzatok hatásának a gyár munkásaira. A fasbmus elleni egységfront, majd illegális küzdelem problémáinak, a kényszermunkások és idegen munkások alkalmazásának, esetleges szolidaritási akcióknak feltárására. A felszabadulás utáni periódusra vonatkozóan pedig az újjáépítés kérdései mellett az osztályharc új formáira, a dolgozók helyzetében beálló változásokra összpontosítja a figyelmet. A sokoldalú tartalmi ismertetés keretében szó esik a gyártörtóneti periodizáció sajátos problémáiról csakúgy, mint az általános történeti és sajátos gyártörténeti vonások feltárásának esetleges ellentmondásai elemzésének szükségességéről. A második és harmadik fejezet tárgyköréből főként két mozzanatot érdemes kiemelni. Egyrészt azt a felfogást, melyet a gyártörténeti munka műfaji sokrétűségéről találhatunk. A szerző ugyanis felhívja a gyárak figyelmét, hogy minden üzem törekedjék történetének feldolgozására ós kiadására, akár könyv, akár kisebb terjedelmű brosúra formájában, de a legkülönbözőbb műfaji lehetőségek keretei között. A szerző tíz csoportot is felsorol, melyek között a gyári dokumentumfcötettől, visszaemlékezésgyűjteményen, képgyűjteményen, biográfiai tanulmányon, riporton keresztül a legkülönbözőbb műfajok szerepelnek, s ennek megfelelően a legkülönbözőbb publikációs formák nyernek említést. A másik mozzanat a források rendkívül gazdag felsorolása: az általános elvi, ideológiai, vagy egykorú összegező források mellett a könyvtárak, levéltárak anyagai is szerepelnek.