Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
1258 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM hogy a megyei és országos összeírások esak más forrásokkal egybevetve használhatók. A megye összlélekszámát azonban Veres is csak az első népszámlálás ós conscript io animarum alapján határozhatta meg. j-Taba István ugyancsak egy megye területét vizsgálta meg „Baranya megye család -és lélekszáma lf>96-ban" c. tanulmányában.2 0 A tanulmány végeredménye egy már két évtizeddel korábban tett megállapítást erősít meg. A török kiűzése után valószínűleg mindössze 3744 család élt a megye területén, az adófizetésre nem kötelezettek száma úgyszólván megállapíthatatlan. Dolgozatának második részében a szerző a családok lélekszámának megállapítására tesz kísérletet. Taba igen sikeresen alkalmazza a nevek összehasonlításának módszerét, s ki kell emelnünk azt, amit a gyermekhalandósággal kapcsolatban a felszabadító háborúk és a XVII. század végi pestis hatásáról mond. A dolgozattal kapcsolatban azonban itt is felmerül egy kérdés: nem lehet-e (sőt nem kellene-e) az 1696-os dicalis összeírás adatait a II. József kori felvétel segítségével olyan értelemben ellenőrizni, hogy a biztosan telepített falvak lakosságának számát levonva megvizsgáljuk a felszabadításkor levő 3744 család szaporodását? Még kisebb területre korlátozta vizsgálatát az a néhány tanulmány, amely egyegy lalu viszonyaival foglalkozik, mégpedig a legalaposabb forrás, az egyházi anyakönyvek feldolgozása alapján. És itt rögtön meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek a dolgozatoknak szerzői vállalták a Iegegyhangúbb, legfárasztóbb és legnehezebb munkát. Kováts Zoltán és Cs. Tóth Péter „Csurgói jobbágy-családok demográfiai viszonyai (1720 1950)" c. tanulmányukban2 1 a családrekonstrukció francia módszerét ültették át, s munkájuk közben nemcsak az anyakönyvek fejlődésére vonatkozólag tettek értékes megfigyeléseket, hanem a népmozgalomban 230 év alatt beálló változásokat is rögzítették. A történész, szempontjából tekintve a legérdekesebb ós legjelentősebb dolgozatuk utolsó pontja, a népmozgalmi viszonyok összefüggése a gazdasági és társadalmi helyzettel. Kiderült ui., hogy az allodiális gazdálkodás kiépítése következtében a jobbágyság életviszonyai súlyosbodtak, s emiatt „már a 19. század első felében az egy családra eső élveszületett gyermekek száma csökken, ugyanakkor, amikor még a halandósági viszonyok nem javultak", 1848 után pedig „a földesúri érdekek figyelembevételével végrehajtott jobbágyfelszabadítás azt is eredményezte, hogy a szabad paraszti népesség az elszegényedéstől való félelem követ keztében a születések számának korlátozására tért rá. Nem véletlen az, hogy a születések számának csökkenése családonként már 1860-tól nagy mértékben kezdetét vette. A születések számának esésével pedig nem tartott lépést a halandósági viszonyok javulása."22 Csak sajnálhatjuk, hogy a munka nem terjedt ki valamennyi csurgói családra. Szolgáljon a szerzők mentségére az, amit fentebb a tömeges adatfelvétellel járó nehézségekről mondottunk. Kápolnai Iván „Adalékok a, 19. század népmozgalmához (Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Szentistván, Tard 1820 —1869)" с. tanulmánya23 - ugyancsak az egyházi anyakönyvek alapulvételével — elsősorban Mezőkövesd demográfiájának feldolgozását tűzte ki célul, s mellékesen vette figyelembe a másik három községet. Eredményei önmagukban is érdekesek, s még érdekesebbé válnak a csurgói, szentgáli és Pest megyei régebben publikált24 eredményekkel összehasonlítva. „Szentgál népesedési viszonyai a feudalizmus korának végén" c. tanulmányában2 ^ Maksay Ferenc a XVIII — XIX. századi anyakönyveken kívül más forrásokat is felhasz-20 Uo. 131-158. 1. 21 Uo. 48 -89. 1. 21 Uo. 83. 1. 23 Uo. 90-130. 1. "Cnocgán J.: Három Pestmegyei falu népesedése a XVIII. század második felében (Sződ. Vácrátót, Csornád). Tört. stat. Közi. Hl/1959. 58-107. 1. "Történeti statisztikai évkönyv 19В1-19Й2. 22-47. 1.
