Századok – 1964

Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252

1254 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM munka legnagyobb része ma is a KSH Könyvtárára hárul, s ugyanez az intézmény viseli a munkával együttjáró anyagi megterhelés túlnyomó részét is. Különös módon azonban éppen az az egyik jellemzője történeti statisztikánk mai helyzetének, hogy a történeti kutatással nincs szoros kapcsolata. A történeti kutatás és a történeti statisztika, az MTA történeti főbizottsága és a KSH Könyvtára között semmiféle kapcsolat nincs, de még a Történettudományi Intézethez is csak igen gyenge és esetleges szálak fűzik (pl. az ártörténeti kutatás kérdésében a két év előtti várostörténeti konferencián hozott határozat végrehajtása). így aztán mindkét intézmény rosszul jár: a történeti statisztika művelői nem azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyek a történészek számára a legfontosabbak lennének, a történészek pedig vagy lemondanak a történeti statisztikával együtt járó előnyökről, vagy elszigetelten és — a fent ebb mondottak miatt — tökéletlenül igyekeznek a' statisztikai módszert művelni. A legégetőbb és legsürgősebb feladat kétségtelenül ez: módot kell találni a történeti statisztika jelenlegi elszigeteltségének felszámolására, a történészek és a statisztikusok közötti kapcsolatot meg kell teremteni, az együttműködést ki kell építeni. A KSH Könyvtára és a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztálya által közösen megjelentetett kiadványok túlnyomó része a történeti demográfia kérdéseivel foglalkozik. Nem nehéz ennek a jelenségnek az okát meglelni. A deínográfia a statisztika legfontosabb, legsajátosabb, módszertanilag és gyakorlati szervezetében legjobban kiépített ága szerte a világon. Az időről-időre megismételt népszámlálások azonos fogalmakon alapuló adatokat hoznak nyilvánosságra, s a két felvétel közti időszakban lezajlott változásokat nemzet közileg elfogadott, egységes mutatószámok segítségével elemzik. A demográfia lényege az álló népesség számának megállapítása mellett a változások elemzése, okainak felderítése. Ez a stúdium a népesedési jelenségek feltárásában természetesen az elmúlt korok demográfiájának alakulását is segítségül hívta, s a kutatása amint azt a stockholmi kongresszus anyaga bizonyítja1 ma is lankadatlan buzgalommal folyik. A magyar történeti irodalomban is korán jelentkeztek olyan törekvések, hogy az ország népességének számát egy-egy korszakban megállapítsák, elegendő itt Acsády és Thirring munkásságára utalnunk.2

Szabó István és Györffy György újabban megjelent tanulmányai3

pedig azt bizonyítják, hogy történészeinkben e kérdés iránt még mindig nagy az érdeklődós. így nem csodálatos, hogy amikor a KSH a történeti statisztika művelésének újraindítását lehetővé tette, a kutatók Kovacsics József vezetésével újra elsősorban a demográfia forrásainak felkutatására összpontosították erejüket.4 A „Történeti-statisztikai Közlemények" ós a „Történeti statisztika forrásai I." c. gyűjteményes kötetet e folyóirat hasábjain már ismertették,5

így ezúttal összefoglalóan csupán annyit kell elmondanunk, hogy a munka még ekkor is elsősorban az ország népességszámának egy-egy időpontra vonatkozóan történő megállapítására irányult. Az egyes időpontok közötti változások elemzésére, a történeti demográfia módszertani megalapozására ekkor még nem kerülhetett sor. Ezt a feladatot vállalta magára Danyi Dezső „A történeti demográfia tárgya ós módszere" címmel a történeti-demográfiai albizottság 1962 tavaszi ülésén elhangzott és a „Történeti-statisztikai évkönyv 1961—1962." évfolyamában megjelentetett6

előadásában. A történeti demográfiát Danyi a demográfia és a történelem határterületének minősítette, módszertani jellemzői miat t pedig önálló discipliná-1 L. Henry : Développements récents (le l'étude de la demographies Ism. Száz. 1962. évf., 300. 1. 1 Acsády I. : Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720 — 21. Bpest. 1896, Thirring L. művei egy részének felsorolását ld. A történeti statisztika forrásai (szerk. Kovacsics J.) Bpest. 1957. 238 — 239. 1. 3 Szabó T.: La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages dans les années 1449— 1526. Bpest. 1960 (Studia Historica 49). — С y. Györjfy: Einwohnerzahl und Bevölkerungsdichte in Ungarn bis zum Anfang des XIV. .Tb. Bpest. 1960 (Studia Historica 40). * A történeti statisztika forrásai (szerk. Kovacsics J.). Bpest. 1957. 5 Századok (1957. évf. 822. 1.). • Törtépeti statisztikai évkönyv 1И61-1962. 6-21. 1.