Századok – 1964

Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252

1252 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM érdeklődés a történelmi szektorra is kiterjed. Remélhetőleg nincs már messze az idő,, amikor Ausztriában az orientalisztikai tanulmányok mai kissé egyoldalú irányzatukból kibontakoznak és ismét az átfogóbb történelmi problémák felé fordulnak. A történettudomány ezt hálával fogadja majd. DR. RUDOLF NECK (Wien). Űjabb történeti demográfiai irodalmunkról A statisztika mai életünknek nemcsak természetes, hanem elengedhetetlen része. Hozzászoktunk, hogy a termelés, az elosztás, sőt a kulturális élet jelenségeinek egy részét is számokban fejezzük ki, a különböző tényeket arányszámokkal hasonlítsuk össze. Aligha meglepő tehát, hogy a statisztika a történettudományban is egyre jobban érvényesül, egyaránt tért hódít a legújabb kori és a középkori kutatásban. A statisztika előnyeire ma már szinte alig kell szót vesztegetni. Nemcsak a demográfiában, de a gazdaságitársadalmi élet minden területén a tömeges jelenségeket, azok átlagos, tipikus formáját a legkönnyebben éppen a statisztika segítségével fedhetjük fel, még hozzá jóval pontosabban, lemérhetőbben mint a régebben szokványos módszerekkel, mert a „sok—kevés", „erős—gyenge" ellentétpároknál a 10% és 60% jóval többet fejez ki. Ráadásul még olyan rejtett összefüggésekre is fény derülhet, amelyek még a legjobb történeti módszerek alkalmazása mellett is rejtve maradnak. Mindezek az előnyök a történeti statisztika művelését különösen időszerűvé teszik ma, amikor történettudományunk elsősorban a tömegek életkörülményeit, gazdasági erőfeszítéseit igyekszik minél alaposabban felderíteni. A felsorolt, szinte felbecsülhetetlen előnyökkel szemben a statisztika alkalmazásának vannak komoly nehézségei is. A történész munkája közben nem szokta meg a statisztika alapjául szolgáló matematika alkalmazását, nem beszélve arról, hogy éppen a matematikai-statisztika az a terület, amely az elmúlt évtizedekben óriási lépésekkel haladt előre. A történész általában úgy érzi, hogy ha bizonyos jelenségeket számokban tud kifejezni, ha a számokat (sokszor össze nem hasonlíthatókat is) táblákba foglalta, akkor a történeti statisztikát műveli, holott a tulajdonképpeni feldolgozás munkája — a statisztikus szemével nézve — csak a táblák elkészítése után kezdődik. Nem tartanánk célravezetőnek, ha ezt a hibát úgy igyekeznénk kiküszöbölni, hogy a történészek elé követelményként állítanánk oda a matematikai-statisztika módszerének és alkalmazásának elsajátítását. Ha kétségtelen is, hogy bizonyos alapfogalmakat a történésznek is el kell sajátítania, mégis sokkal járhatóbb útnak látszik ezen a téren a statisztikusoknak az üyen történeti munkába való bevonása, a történész és statisztikus kölcsönös tájékoztatáson alapuló közös munkája. Az együttműködés ezen a téren a későbbiekben annál is könnyebbé válik majd, mert a ma középiskolát végző leendő történészek átlagos matematikai ismeretei messze meghaladják az idősebb nemzedék ilyen irányú műveltségét, s ezért a leendő történészek már nem állnak majd olyan kétkedőn a matematikai módszerek alkalmazásával szemben. p-SA történeti statisztika alkalmazásának másik nagy nehézsége abból a tényből következik, hogy a statisztika mindig tömeges adatgyűjtésen alapszik. Bármely statisztika olyan mennyiségű adat gyűjtését és feldolgozását teszi szükségessé, amely messze meghaladja egy ember munkabírását. Ezen a tényen a gépi adatfeldolgozás bevezetése sem változtat. Amint már az elnevezés mutatja, a gép az adatok feldolgozásában nyújt.