Századok – 1964
A történelemoktatás kérdései - Balázs Györgyné: Gondolatok a történelem életszerű oktatásáról 1235
1240 BALÁZS GYÛEGYNÊ ha lehetőség szerint olyan szituációt teremtünk, amely a tanulók életszerű problémáira választ ad, ha a tananyag állandó miérteket ébreszt a tanulókban, akkor látják a tanulás „gyakorlati" hasznát, akkor válik a történelem tanítómesterré. Ezt a „didaktikai szituációt", helyzetet, tekinti Nagy Sándor1 9 a leghatékonyabbnak. Hihetetlen energiát szabadít fel e felfogás a nevelés céljainak realizálásánál. Hisz teljesen vüágos, hogy az értelmi felismerések, ítéletek, következtetések önmagukban nem elégségesek, értelmüket akkor nyerik, ha meggyőződés rangjára emelkedik a világnézet. Az ismerettől a cselekvésre motiváló meggyőződéshez vezető utat objektív elemzés, értékelés mellett azzal összefüggésben szubjektív átéléssel lehet végigjárni. Érdemes tán elgondolkodni azon, hogy „meggyőződés pszichológiai szempontból nem más, mint hatékony motivációs rendszer kiépítése", s azon is, hogy ennek feltétele, Kelemen László szerint, hogy az igazság felismerése plasztikus formában jelenjék meg. A történelmi igazságok könnyebben válnak a tanulók sajátjává, ha eszményképekben jelennek meg. Habár mindegyik mozzanat külön méltánylást érdemel, vajon nem érdemes-e a történelemoktatás elszemélytelenedésének bizonyos veszélye láttán elgondolkodni azon, milyen hatóerőtől fosztanánk meg magunkat az eszményképek óvatos kezelésével. Hiszen az elevenné varázsolt hősökkel együttéreznek, a valóságos problémáik bemutatása láttán velük együtt gondolkodnak. Ekkor hatnak a történelmi hősök érzelmeikre, akaratukra. Az erkölcsi és intellektuális érzelem és élmény így alakítja igazságainkat2 0 a meggyőződéssé. Hiszen olyan evidens, hogy a tanuló csak azt tudja személyisége részévé tenni, amit értelmével s egész személyiségével átélt, egy kor csak akkor gazdagítja személyiségét, ha elgondolható, ha képzelete segítségével benne él a hős jelleme, ha gondolata, képzelete, érzelmei segítségével vele ól. Ez, és nem más az útja annak, hogy történelmi igazságaink, a tanidók alakuló világnézete meggyőződéssé, majd az új nemzedék társadalmi cselekvése által anyagi erővé váljanak. Hiszen tény az, hogy a tanulók természetes igénye, hogy a tapasztalt és megismert világban rendet lássanak, s hogy azt az értelem által felfoghatónak ítéljék. Igényük, hogy képesek legyenek felismerni a valóság törvényeit, hiszen számukra is csak a törvény a tiszta beszéd. IS ez — az a tény tudniillik, hogy történelemoktatásunk rendet visz a világba — egybeesik a tanulók korából fakadó törvénykeresésével. Azonban elégtelen, ha a történelemoktatás igazságai csak a nézetek síkját érintik. Az igazságot sokféleképpen lehet kimondani. Ugy is, hogy az objektív és általános igazság, ártörvény személyéhez szóló ée konkrét legyen, s ennek élményszerű befogadásával az egyéni tudat kitáguljon, s a történelem igazságai a személyiség részévé váljanak. Röviden szükséges még egy oldalról megközelíteni a történelem életszerű oktatásának igényét. A korunk társadalmi műveltségében bekövetkezett változásokra gondolunk. Nem lehetséges, de nem is szükséges ennek okait, útját végigtekinteni. Tény azonban, hogy a bonyolultabbá váló emberi viszonylatok a tudomány vonatkozásában komplexebb vizsgálatokat, a művészetek vonatkozásában pl. módosult formát követelnek. A változások sökirányúak. Gondoljunk pl." a regény vagy a dráma szerkezetének módosulására, a film kifejezési formáinak változására stb. Tanúi vagyunk pl. a költészet vonatkozásában annak, hogy a gondolati líra minden áttétel, metafora nélkül, közvetlen képi formájában jelentkezik. A kép a változó tartalomnak megfelelően is jelentősen módosul. A' leírást, az egyszerűbb viszonylatok kifejezőjét mind több területen váltja fel az az ábrázolási mód, amely a mindenre vonatkozó körülírás helyett a jellemzőre utal, nem igénye'a mindent elmondás, viszont igénye a további motiváltság, nem nyújt kerek egészet, bízik a képzeletben, a gondolat továbbélésében. Egyszóval nem felsorolja a jelenségeket, nem fejtegeti a gondolatokat, hanem plasztikus képben láttatja, érzékelteti, érteti. A művészi útkeresés sok vitatható mozzanata mellett egy kétségtelen: a bonyolult mondanivaló és az új élettapasztalat új közvetítési formát igényel. " Nagy Sándor: Az oktatási folyamatra vonatkozó nézetek történeti alakulása és mai helyzete. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1962. 267. 1. 30 Jakobszon: Az érzelmek pszichológiája című munkájában írja: ,,Az új érzelem élménye az olyan ember visel. kedése . . . felfogása eredményeként jelentkezik, aki megfelelő helyzetben hatékony érzelmet juttat kifejezésre. Ezért fontosak azok a példák, amelyekkel a növekvő nemzedék, a nagy emberek és haladó államférfiak tanulmányozása, során találkozik. 378-379.1.1. B. Mihajlova: Az általánosítás jellege a képzetekben. Vaproszi filoszofii, 1963. A képzetek központi szerepéről ír. „Az eszme, mikor a cselekvés ösztönzőjévé válik, mindig visszatér a tiszta szemléleti formához . .."
