Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226

A. У. Gulüga: A történettudomány tárgyáról* Általánosan elfogadott, hogy az egyes tudományos diszciplínák tankönyve az adott tudomány tárgyának és módszerének, azaz azoknak a kérdéseknek a magyarázatával kezdődik, amelyekkel és ahogyan azokkal a kérdéses tudomány foglalkozik. Ezzel szemben a történelem tan könyvek gyakran az anyag közlése előtt csupán a történelmi materializmusról nyújtanak rövid tájékoztatót. A történelmi materializmus azonban a társadalmi fejlődós általános elmélete, amely módszertani eszmékkel táplálja nemcsak a történettudományt, hanem az összes társadalomtudományokat, a jogtudományt, nyelvészetet stb. Ezeknek a tudományoknak mindegyike rendelkezik jellegzetes, saját tárggyal, amely nem esik egybe a történelmi materializmussal; ezek a tudományok nemcsak a történelem materialista értelmezésére, hanem a megismerés materialista elméletére, logikára és a dialektikára támaszkodva dolgozzék ki saját módszertanukat. A történelmi materializmus és a történettudomány tárgya sem azonos. A tudomány tárgyának meghatározása bizonyos konstans nehézségekkel jár, ezek a nehézségek abban fejeződnek ki, hogy egy tudomány profiljának és feladatainak pontos körülhatárolása, továbbá sajátosságainak kimutatása az adott (udomány érettségének csak meghatározott fokán lehetséges. Konkrétan: a történettudomány (létezésének egész idejéhez viszonyítva) aránylag nem régen, miután fejlődése során lényeges változásokon ment át, érte el a szükséges érettségi fokot. Közismert, hogy az antik korban a történelem Múzsája a művészetek istenének, Apollónak1

a kíséretét ékesítette. A történettudományról, mint a művészi alkotás, a kötetlen elbeszélés sajátos formájáról alkotott elképzelés, amelyben a krónikás pontossága összefér az ügyes elbeszélő élénk fantáziájával, egészen а XVIII. századig tartotta magát. Még J. G. Herder is, a nagy német felvilágosító — aki igen sokat tett azért, hogy a történettudományra új szemmel lehessen tekinteni — a történeti elbeszélésben leginkább az emocionális átélést és a képalkotó fogalmazást becsülte. Herder meg volt győződve a társadalmi törvényszerűségek létezéséről, de azok feltárása nem adatott meg neki. Hegel sem oldotta meg ezt a feladatot, aki a társadalmi törvényszerűségekbe vetett,. Herdernél mélyebb hitét a törvényszerűségek fdealista értelmezésével egyeztette össze. Hegel a történettudományt a történelem filozófiájával helyettesítette, amelynek, Hegel gondolata szerint, az empirikus események gyönyörködtető megfogalmazásáról le kell mondania, és a többi igazi filozófiához hasonlóan „szürkén" kell írnia, a tiszta gondolat elé a történeti lét rejtett értelmét kell tálalnia. Hegel szerint a történettudomány tárgya az isteni eszmét képviselő állam úgy, „ahogy az a földön létezik".2 Egyedül a marxizmus tette a történettudományt igazi tudománnyá, a marxizmus a társadalmi fejlődés megértésének alapjává azokat a törvényeket tette, amelyek éppen úgy, mint a tudományos ismeretek bármely más ágazatának törvényei, objektív értékűek. A marxista számára az emberiség élete természetes történeti folyamat. De ennek a ténynek a konstatálása még nem nyújtja nekünk a történettudomány tárgyának meghatározását, hiszen egy egész sor tudomány tanulmányozza a társadalmi folyamatokat. Milyen oldalról, milyen kritériumok alapján közelíti meg a történettudomány ezeket a folyamatokat? Miben különbözik a történettudomány a szociológiától? Van olyan * A cikk alapjául az az előadás szolgál, melyet a szerző a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetében a történettudomány filozófiai problémái szemináriumának ülésén olvasott fel, 1 ,,A történész és a költő nem abban különböznek (egymástól), hogy az egyik a ritmust használja, a másik :vedig nem: Heroil tos müveit át lehetne tenni versformába, ettől még azok történetek maradnak úgy ritmussal, mint ritmus nélkül : a kettő abban különbözik egymástól, hogy az előbbi a tényleg megtörténtről, az utóbbi pedig arról beszél, ami megtörténhetett volna." (Arisztotelész: Poétika, M. 1957. 07-68. 1. Oroszul). ! Hegel művei. VIII. k it. M-I,. 1935. 38. 1. (oroszul).