Századok – 1964

Vita - Vörös Károly: Egy XVIII. századi adóösszeírás történeti statisztikai feldolgozásának problémái 1206

.1212 VÖRÖS KÁRÓL ï' Mind a táblázat, mind az ennek alapján szerkeszthető grafikon ui. világosan mutatja, hogy Sárvár és Körmend differenciálódásának görbéjéhez képest a Zarka járás görbéje az állatállomány esetén annak egyik tételében sem mutatja azt az éles polarizáltságot, amit a másik kettőé, egymással továbbra is azonosan haladva, még itt is mutat, s ami az állatállománynak a nagyobb vetésterületi kategóriák kezén való egyoldalú felhalmozódására utal: Zarka járásában ezzel szemben a vetésterület ós állatállomány egymáshoz viszonyított aránya mindvégig azonos marad. E tendencia az, melyben Zarka járása a mennyiségi különbségek ellenére is, már Niczky járásáéval mutat rokonságot, s ez az oka annak, hogy tanulmányom közös csoportba vonta össze őket, megfelelően (s Perjéssel szinte azonos szavakkal) utalva azonban ugyanakkor különbözőségükre is (118. 1.). S ha tudjuk, liogy a parasztság éles vagyoni polarizálódása törvényszerűen összefügg a földesúri árutermelés előrehaladásával, akkor táblázatunk e részletéből, csakúgy, mint Perjós tanulmányom vonatkozó számadatait grafikusan is kifejező idézett ábráiból nemesak általában következtethetünk az árutermelés megindulására, hanem azt is láthatjuk, hogy ez még nem egyenletesen terjedt el. Hiszen a polarizálódás — szemben a nyugati rósz uradalmaival — ezekben a keleti uradalmakban (Sárvár és Körmend) is elég kezdeti szakaszában van; a telki állományt még kevésbé érintette, s még csak az állatvagyon vonatkozásában jelentkezik. (Amiből ugyanakkor már levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a polarizálódás úgy látszik először a gazdaság logmobilabb részében, az állatvagyon vonatkozásában indul meg, s csak ezt követi a teleknagyság változása: mindenesetre még további részletes vizsgálatot igénylő kérdések ezek.) Mivel a fentiek tanúsága szerint tehát Perjés gondolatmenetét ellenkező kiindulópontból kiindulva, s az ő következtetéseivel teljesen ellentétes irányban haladva is összerakhatjuk, anélkül, hogy az eredményben lényeges eltérés lenne megfigyelhető, úgy véljük: legalábbis megfontolást érdemlőnek bizonyul tanulmányunknak az az álláspontja, mely szerint a vizsgált területen a parasztság helyzetének leginkább differenciálódásán át felmérhető alakulása elsődlegesen nem a táji adottságok, hanem — Perjós véleményével szemben — a tájban lezajló gazdasági-társadalmi fejlődés eredménye. Ezt annál is inkább lehetségesnek tartjuk, mert végül is Vas megye nyugati rós/.én, a talaj minden gyengébb volta ellenére is, pusztán a domborzati viszonyok változásai (leszámítva bizonyos fokig a Borostyánkő—Léka komplexust) önmagukban még nem indokolhatnak ekkora társadalmi-gazdasági eltéréseket. с) Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk arra, hogy с felfogásunk nem jelenti azt, mintha e fejlődésben a táji adottságok szerepót — ha nem is teljesen Perjés értelmezéséhen — de általában le kívánnók becsülni. Kár, hogy Perjós recenziójában seholsem i térve ki magának e sokat vitatott „táj" fogalomnak bővebb, sok félreértést talán eleve eloszlatni képes értelmezésére az érdemi vitát e pontban igen megnehezítette. Recenziójának elsősorban fizikai földrajzi elemeket hangsúlyozó s így csupán fizikai földrajzi táji adottságokra gondolni látszó megfogalmazásával szemben azonban magunk részéről az olyan táji adottságokat , illetve a táji adottság fogalmának olyan értelmezését tartjuk lényegesnek (tanulmányunkban ezekre a maguk helyén megfelelően hivatkozva is), melyek például a terület kedvező úthálózatán, megfelelő piacközelségén, szállításra és munkagép meghajtására egyaránt alkalmas vízfolyásain, tehát a fizikai földrajzi adottságoknak a társadalomba már mintegy beépülő elemein alapulnak, melyek ilyen módon közvetlen kapcsolatban állnak már a termelőerők fejlődésével, s azokkal állandó kölcsönhatásban, szinte maguk is aktív társadalmi-gazdasági tényezőkké válva, maguk is alakulnak. Csupa olyan jellegzetesség ez, melyekkel e Perjésnél messzemenőleg stabilnak ábrázolt, merőben fizikai földrajzi, társadalmi jelentőségük és szerepük elemzése nélküli elemek önmagukban nézve még nem, vagy csak igen csekély mértékben rendelkezhetnek, s melyeknek ily nagy horderővel való szerepeltetésével még akkor sem érthetnénk egyet, ha valamely terület társadalmi fejlődésének tényezői között (a legerőteljesebben ható táji adottságok mellett is) nem a rajta élő társadalom és termelőerőinek fejlettségét tartanok a legdöntőbb tényezőnek. * Ha Perjós Géza recenziója végső konklúziójának kimondásában óvatosan fogalmaz is („úgy tűnik, hogy ..." — kezdi), s magam is - - határozott ellenvéleményem mellett is — igen nagy jelentőséget tulajdonítok a természetesen többoldalúan értelmezett táji adottságok szerepének, — e kétoldalú óvatosság azt is jelenti, hogy egyrészt a problémát mindketten igen összetettnek látjuk, másrészt valóban az is: területünk sorsának alakításában .földrajzi és gazdasági-társadalmi tényezők meglehetősen szorosan fonódnak össze egymással. Ilyen körülmények között különösen lényeges a fejlődés egymáshoz közelesően lehetséges magyarázatai közül az elsődleges jelentőségűnek, a fejlődés valósá-