Századok – 1964

Közlemények - K. Telbizov egy elfelejtett magyar garibaldista 1196

EGY" ELFELEJTETT MAGYAR GAR1BALDISTA 1203 idegen emberek között, és kinek fáradt csontjait ma holnap idegen sirliant fogja borítani, nem alamizsna gyanánt, mert ezen idegen föld, melynek függetlenségi harczaiban egy lábomat áldoztam oda, most már második hazámmá vált: de nem fogja födhetni imádott Hazám szent földje, melynek dicső csatatereit, mint szerető fia, hü véremmel áztattam, hordván roncsolt testemen kilencz seb-érmet. Mélyen tisztelt Uram, Barátom, szeretett kedves Zsiga bátyám ! Bocsánatát kérem az unalmas hosszadalmasságért. Kegyed az egyedüli honfitársam, kivel helyzetemet tartózkodás nélkül leplezetlenül megismertetem, és miután szülő városom teljesen ignorál, ösztönöztetve éreztem magamat Kegyeddel mint Megyém köztiszteletben álló Vezérével multam és jelenem minden viszontagságait megismertetni, hogy kellőképen tájékoztatva, azokat illetékesen mérlegelhesse. Mint ember és magyar hazafi igyekeztem természeti kötelességemet a lehető legbuzgóbb jó akarattal hiven teljesíteni minden utógondolat nélkül. — Ha többet és behatóbban nem tehettem, ez nem az akaratomon mult, hanem oka az, hogy a végzet nem jelölt ki számomra tágabb hatáskört, melyben tevékenységemet, az áldozatkészségben való buzgalmamat nyomatékosabban gyakorolhattam volna. — Létem alkonyán nem merek számítani improvisált, rohamos fordulatra: a Magistra vitae azonban arra tanit, hogy ,,a hatás visszahatást szül" ós ha már a jelen nemzedékre nem építhetünk, a jövő nemzedék bizonyára nem fogja összekulcsolt karokkal várni, hogy Berzsenyi a túlvilágról felriaszsza a keleti közönybe szenderült Magyar nemzetet, elzengvén, hogy: „Romlásnak indult hajdan erős Magyar ..." és ki fogja aknázni a kilátásban levő európai átalakítások alkalmát arra, hogy a Haza függetlenségét kiviyja. Isten áldja meg Kegyedet kedves jó Zsiga bátyám a lehető legjobb egészséggel és nyú jtsa ki az emberiség javára szentelt életét az emberi lét legtávolabb határáig, hogy azt a Hazának és Megyének közjava előmozdításában értékesíthesse. Én, részemről megfutom a végzet által kijelölt pálya utamat hiven, megóvom hitemet rendületlenül, és azon öntudatban búcsúzok el Kegyedtől, hogy a nagy Kormányzónak, mint a nép egyszerű fia, a számkivetésben óleterein utolsó lüktetéséig, magyar szivem utolsó dobbanásáig híve és hü követője maradok . . . Végre hálás érzéssel ismétlem lelkem legmélyebben érzett köszönetét a szives jóakaratért, melylyel kedves soraival minden szava elárasztott és arra kérem, tartson meg ezentúl is nagyrabecsült fölebbvalói, honfitársi és baráti jóakaratában és szives jó emlékében. Hódoló tisztelettel szerető és tisztelő honfitársa Dunyov István Ezekután méltóztassék gyertyát gyújtani és ezen értéktelen irkafirkát a lángok prédájává bocsátani. 1. sz. melléklet Déli hadsereg Caserta, 1860 okt. 17. Kedves Dunyov ezredes, Az olyan ember számára, mint Ön, minden dicséret kevés — a magam részéről csak azt kívánom, hogy az Ön és az én hazám kedvéért tartsa meg Isten az ön legdrágább életét szeretetünkben és hálánkban. Igaz szeretettel az Ön G. Garibaldija