Századok – 1964

Közlemények - K. Telbizov egy elfelejtett magyar garibaldista 1196

Egy elfelejtett magyar garibaldista Dunyov István életéhez A magyar történettudomány méltatlanul feledkezett meg Dunyov IstvánrólPedig Dunyov nemcsak nagyérdemű magyar garibaldista volt (mondható Türr és Tüköry után a legnagyobb), de ,,egyike volt az 1848f49-ee szabadságharc legvitézebb honvédéinek,"" a Kossuth emigráció nagyrabecsült tagja, egyike azon keveseknek, akik végig kitartottak Kossuthtal és a kiegyezés után sem tértek haza.3 Dunyov alábbi két ismeretlen levele tartalmazza írójuk részletes életrajzát és bírálatát az 1868 utáni hazai eseményekről, fényt derítenek Dunyov baráti kapcsolataira Garibaldival és Kossuthtal és működésére a magyar önkéntesek ügyének rendezésében. Mindkét levele kifejezésre juttatja Dunyov nagy hazaszeretetét és ragaszkodását a demokrácia elveihez. Szomorú életsorsa nem renditette meg hitében, hogy hazája ki fogja harcolni függetlenségét. Az első levelet Bettelheim aradi könyvkiadóhoz írta közvetlenül a kiegyezési évek után, a másodikat pedig Ormos Zsigmondhoz, Temes megye főispánjához 1884-ben, tehát élete alkonyán. Figyelemre méltók a második levélhez csatolt másolatok Garibaldi hozzá intézett leveleiről. I Dunyov István levele Bettelheim Béla aradi kiadóhoz, amelyben bírálja az 1867-es kiegyezést és sík rászáll az alkotmány és az ország függetlenségének helyreállításáért. (Aradi ereklye múzeum 4678 sz.). Turin, Via San Lazzaro No. 13, Januar 17, 869. Édes Bélám ! Megkéstem szokás szerint ezúttal is a válasszal. Megint meggyült volt lábam és gyógykezelnem kelle azt majdnem két hónapig. Most Turinban vagyok az uj ál-láb megpróbálása végett . . . A képviselő jelöltségre Temesvárról is kaptam felszólítást és valamint azok számára a tőlem igényelt Nyilatkozatot megadtam, — ugy Önnek is . . . a következőkben foglalva adom elő. — Hazánk jelenlegi súlyos állapotja, melybe a „Haza bölcse" (Deák Ferenc) s a volt országgyűlési „többség" által tereltetett, mély bánatba merítette az igaz érzésű hazafiakat, és annál szomoritóbb az reánk számkivetésben élőkre, következéskép kétszer hontalanokra nézve, minél inkább tapasztalnunk kelle, ugy a hírlapokból mint egyes levelezések révén, hogy az egész országgyűlés folyama alatt az Országnak országgyűlésen kivüli többsége — bár a Hazát a Deákpárt által az enyészet meredélyéig juttatva lenni szemléié s nem volt képes tömörülni s az országgyűlési ellenzéknek az ősi alkotmány ós állami függetlenség megóvására biztosított irányt kijelölni. A hazaszeretet büszke önérzésével üdvözöljük tehát most a mély álomba merített nemzeti szellem ébredését, mert az azon reményre jogosít, hogy még nincs minden elveszve. Ideje is már, hogy az elődeinktől reánk maradt ősi alkotmány s állami függetlenségnek teljes helyreállítására, a Magyar hazánk minden fia a „Szabadság, testvériség, egyenlőség" dicső lobogója alatt egyesüljön. — Azt tartom^ a visszatérésemet tiltó elvhüségemből mindenki kiolvashatja politikai hitem minőségét. Én az 1849-nek vagyok követője, azon 49-nek, mely a Magyarhazát a 1 Lukács L.: Egy elfelejtett magyar garibaldista. Magyar Nemzet, 1961. okt. 6. 1 Szinyei J. : Magyar írók élete és munkái. II. kiit. 1135.1. ,,A szabadságharc egyik legvitézebb hőse volt Dunyov István ..." Fővárosi Lapok, 1889, szept. 13. „Egyike a legvitézebb honvédeknek ..." — írja Kóos F.: Életei« és emlékeim. II. Brassó. 1896, 362. 1. •Lásd legújabban Dunvovról Lukács L.: Garibaldi magyar önkénteséi és Kossuth 1860 —61-ben. Bpest. Akadémiai Kiadó, 1962, 38. 1.