Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A M AG YAÄO KSZÁGI KZOCIÁLDEMOK It ATA PÁ HT ÉS A SZANÁLÁS 1179' tette meg Zalaegerszeget, amely az orgoványi és siófoki gyilkosságokon épült fel, amelynek az volt az erkölcsi alapja, hogy a bűnösöket futni hagyta, annak a kormánynak nem lehet bizalmat adni. Ez a kormány el fogja herdálni ezt is, úgy mint a többit elherdálta."0 7 Bethlen mindkettőjüknek azonnal replikázott és szemükre hányta — Farkas tiltakozása mellett —, hogy az ellenzéki pártok egyike-másika nincs tisztában az ország súlyos helyzetével és politikai, taktikai célokra használja fel ezt a helyzetet.0 8 Farkast is rendre intette, mondván, hogy ilyen komoly kérdésnél nem várta volna, hogy ,,e régi nótát fújja". „Ami pedig a második nemzetgyűlést illeti — fordult a szociáldemokratákhoz — , önöknek van legkevesebb joguk panaszkodni az ellen, hogy a kormány milyen választási rendeletet adott ki, mert ezek adták meg a plattformot arra, hogy a t. képviselő urak bejöhessenek."6 9 (Bethlennek ilyen és hasonló, jól elhelyezett megjegyzései növelték az SzDP ellenzékének meggyőződését arra vonatkozólag, hogy a Bethlen—Peyer-paktum a képviselői mandátumok érdekében történt, egyben pedig — később mind gyakrabban forgatott — fegyverként szolgált a szociáldemokrata jobboldal sakkban tartására,) Szilágyi ünnepélyes kérését természetesen nem teljesítette, mondván: „Felemelt fővel állok itt és azt állítom, hogy ebben a kérdésben a nemzet túlnyomó többsége a hátam mögött áll."7 0 Azért idéztünk a szokottnál bővebben a nemzetgyűlés naplójából, hogy a vita jellegét, érveit és tónusát némiképp illusztráljuk. Hiszen hasonló módon folyt a vita a következő napokon a javaslatok általános vitájánál is. Az ellenzékiek, különösen a szociáldemokrata képviselők az ország gazdasági és politikai problémáinak felhánytorgatása, a Bethlen-kormány eddigi politikájának kritikája mellett élesen bírálták a törvényjavaslatokat is.7 1 Mindaz, ami itt elhangzott részükről, lényegében a köcsönnel kapcsolatos eddigi álláspontjuk megismétlése, összefoglalása, a munkásközvéleménynek szánt élesebb megfogalmazásban. Saly Endre szociáldemokrata képviselő úgy fogalmazta meg az álláspont lényegét, hogy kölcsönre szükség van, de a Bethlen-kormány alkalmatlan annak felvételére és felhasználására. A kölcsön súlyos feltételei is a kormány alkalmatlanságát bizonyítják. Peyer ismételten kijelentette,, hogy az ellenőrzést szükségesnek tartják, mindezt annak idején már a Népszövetség kiküldöttjeinek is kifejtette, mert nem bízik a kormányban, így helyesnek tartja annak ellenőrzését. A főbiztosnak biztosított jogkört azonban ő is túl soknak tartja. Az ellenőrzésre vonatkozóan különösen megdöbbentő az a szakasz, amely arról szól, hogy az ellenőrzés a két és fél éves időszak után is bármikor visszaállítható, ha az érdekelt külföldi hatalmak úgy látják jónak. „Ezzel a szakasszal Magyarország megszűnt önálló állam lenni" — mondotta.72 Számos szociáldemokrata felszólaló bizonygatta még azt is, hogy a szanálás terheit a dolgozó tömegek, köztük a munkások sinylik meg majd, pedig azok már most is rettenetes helyzetben vannak és igen elkeseredettek. „Erre vonatkozólag én csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy Frühwirth Mátyás úrnak és még igen sokaknak, akik vele egy véleményen vannak, éppen az a 67 Uo. 263. I. 68 Uo. 259. 1. 69 Uo. 265. 1. 70 Uo. 261. 1. 71 Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló és azzal kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok tárgvalása. Nemzetgyűlési Napló. XXII — XXIII. köt. 72 Nemzetgyűlési Napló. XXII. köt. 379. 1.
