Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A M AG Y AR ORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A SZANÁLÁS 1173 lások idején azonos színvonalon stagnált sőt valamicskét emelkedett is — február közepén zuhanni kezdett. Az újabb pénzromlás nem állott ugyan közvetlen összefüggésben Peidlék londoni útjával, de nem is volt a véletlen műve. A kormány régebben elhatározott titkos tervének végrehajtásáról volt itt szó. A mesterséges pénzromlás által létrehozott katasztrofális helyzetre való hivatkozással akarták ugyanis kicsikarni a Jóvátételi Bizottság engedékenységét és végleges hozzájárulását a kölcsönhöz. A terv azonban a várakozáson felül jól „sikerült", a Korona zuhanása, felülmúlván a kormány számításait, váratlanul felgyorsult.4 7 Ebben a felgyorsulásban szerepet játszottak a Peidlék útjáról elterjedt kombinációk is. Mindez pánikszerű hangulatot eredményezett a fővárosban, amelyet csak fokozott az a tény, hogy a kormány — szinte természetes, hogv a parlament megkérdezése nélkül — ugyanakkor kiadta a már régebben tervezett belföldi kényszerkölcsönre vonatkozó rendeletét. Minderről azután a parlamentben is parázs vita keletkezett. Február 21-én Bethlen Berki Gyula kormánypárti képviselő interpellációjára válaszolva kifejtette véleményét a Korona gyors zuhanásának okairól. Nem emlékezett meg természetesen a kormány manőveréről, ellenben néhány más ok felsorolása mellett döntőnek tartotta a Peidlék elutazásáról, különösen a bécsi és a prágai munkássajtóban elterjedt híreket, amelyek szerint Peidlék utazásának eredményeként Magyarország csak bizonyos belpolitikai feltételek mellett kaphatja meg a kölcsönt. Még nagyobb baj volt — vélte Bethlen —, hogy a szociáldemokrata párt nem cáfolta hivatalosan ezeket a híreket. A szociáldemokrata és ellenzéki tiltakozó közbeszólásokra válaszolva kijelentette: „Én teljes objektivitással kívánom a kérdést feltárni. Én nem állítottam és állítom azt, hogy Peidl tisztelt képviselő úr társaival azért ment ki Londonba, mint ahogy az állíttatott. Nem állítom, hogy az angol kormányt intervencióra próbálta volna felhívni a magyar belügyekbe . . . "4 8 Bethlennek ezek a szavai arra engednek következtetni, hogy Peidllel annakelutazása előtt történt találkozásán mégis kaphatott ilyen értelmű biztosítékot a szociáldemokrata politikustól. Ugyanezen a napon még két említésre méltó esemény történt. Megszületett a Jóvátételi Bizottság végleges hozzájárulása a magyar kölcsönhöz, és megérkezett Peidl Gyula a Nyugati pályaudvarra, ahol mindössze az az ötvenegynéhány főnyi rendőr és detektívcsapat várta, amelyet azért vezényeltek ki, hogy megakadályozza az esetleges tüntetést mellette vagy ellene. Peidl azután másnap már nyilatkozott is út jukról.4 9 Hogy voltaképpen egész pontosan mi történt a londoni tanácskozáson, azt részleteiben nehéz volna rekonstruálni. Peidl tájékoztatta ugyan február 26-án a pártvezetőséget és a frakciót az útról, azonban vagy a beszámoló volt túlságosan rövid, vagy a jegyzőkönyvet vezető Mónus látta jónak nem részletezni az elmondottakat, mindenesetre a lényegről nem sok új dolog derül ki a jegyzőkönyvből.5 0 Kiegészítik azt Peidlnek és Vámbérvnak a hazai sajtó számára adott nyilatkozatai,5 1 valaútjáról. Pesti Napló, 1924. febr. 7.; Iránvadóangol felfogás szerint Peidlék londoniútjának nem lehet magyar belpolitikai hatása. Pesti Napló, 1924. febr. 19. stb. 4' Sz. Ormos Mária: i. m. 104. 1. 48 Nemzetgyűlési Napló. XXI. köt. 23. 1. 49 Peidl Gyula ma este visszaérkezett Budapestre. Pesti Napló, 1924. febr. 22. 50 A pártvezetősóg ós a frakció 1924. febr. 26-i ülésének jegyzőkönyve. PTI Arch. A. XVII. 1/1922/49. 51 Peidl elvtárs nyilatkozata londoni útjáról. Népszava, 1924. febr. 23. és: Peidl nyilatkozik londoni útjáról. Pesti Napló, 1924. febr. 23.
