Századok – 1964

Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107

1 12 M. TRÓJÁN Bereg vármegye gazdasága, az ipar és a mezőgazdaság egyaránt, pangott, a háború ideje alatt pedig hanyatló állapotban volt. Mindez károsan befolyásolta a dolgozók anyagi helyzetét és kulturális színvonalát. Még a magyar burzsoá statisztika szerint is a vármegye lakosainak 53,3%-a írástudatlan volt.16

A valóságban ez a szám sokkal nagyobb volt. A hegyvidéki járásokban, melyekben a lakosság abszolút többsége élt, az írástudatlanság elérte még a 90—95%-ot is.1

7 A vármegye területén az 1911—1912-es iskolai év folyamán 279 elemi iskola működött. 452 tanítóval és 28 282 tanulóval. Noha a lakosság abszolút többsége ukrán nemzetiségű volt — sa vármegye járásainak nagyobb része tiszta ukrán lakosságú —, mégsem volt egyetlenegy elemi iskola sem, ahol a tanítási nyelv ukrán (avagy ahogy akkor nevezték, „ruszin") lett volna. A nemzetiségi elnyomó politika alapján végül is minden iskolát átszerveztek magyar tannyelvűvé. A magyar burzsoá soviniszták minden eszközt megragadva, igyekeztek a nemzetiségi kisebbségben elő népeket, főleg a szlávokat elmagyarosítani. A vármegye területén az elemi iskolákon kívül Munkácson és Beregszászon volt még 2 polgári iskola és 2 gimnázium. Az iskola látogatottsága nagyon alacsony színvonalon állt. A hivatalos statisztika szerint az 1911—1912-es iskolai év folyamán 5682 tanköteles gyermek egyáltalán nem vett részt iskolai oktatásban.18 Az imperialista világháború éveiben az iskoláztatás helyzete még rosszabbodott. Az iskolai helyiségeket lefoglalták katonai kórházaknak és kaszárnyáknak, a tanulók nem látogatták az iskolákat, sőt a vármegye több iskolájában a tanítás is teljesen megszűnt. Említésre méltó, hogy a magyar soviniszta burzsoá-földbirtokos kormány általában kevés figyelmet fordított a dolgozók művelődési és kulturális színvonalának emelésére, főleg azokban a vármegyékben, ahol a nemzeti kisebbségben levő népek éltek. A magyar vezetőkörök a görög katolikus papsággal együtt az ukrán nemzetiségű lakosság erőszakos el magyarosítására törekedtek. Jelentős szerepet játszott ebben a tudatlanság. A hivatalos állami politikának nem felelt meg a népi kultúra és művelődés fejlesztése. A tudatlanság és sötétség voltak azok az eszközök, melyek segítségével ki akarták verni a magyar soviniszták Kárpátontúl dolgozó népéből azt a tudatot, hogy ők a vérrokon nagy ukrán és orosz néphez tartoznak. Mindez szemléltetően jellemzi Bereg vármegye dolgozóinak szociálisgazdasági helyzetét, a magyar burzsoá-földbirtokos államrendszer ideje alatt, az első világháború küszöbén. A dolgozókat — bármelyik nemzetiséghez tartoztak — kegyetlen kizsákmányolásnak vetették alá a földbirtokosok, kulákok, különböző vállalkozók, egyházak és az államhatalom képviselői. A dolgozók rendkívül nehéz gazdasági helyzetben éltek. Különösen nehéz volt a vármegye hegyvidéki járásaiban élő ukrán nemzetiségűek helyzete. A verhovinai dolgozók súlyos életkörülményeit még a burzsoá újságok is kénytelenek voltak elismerni. 1912-ben a budapesti Alkotmány „Éhínség a rutén földön" cimű cikkében a következőket írja a lakosság helyzetéről: „A lakosság állandó eledele reggeli: főtt krumpli káposztalével; ebéd: káposztáié főtt krumplival; vacsora: sült krumpli."1

9 » Magyar Statisztikai Évkönyv, Üj folyam, XX. köt. 1912. 26. 1. KTÄL, 59 f., 1. 1. 3. ügy, ï. 1. 18

Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam, XX. köt. 1912. 362-363. 1. 19

„Alkotmány", 1912. okt. 2. 232. sz.