Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1160 SEJUÍŰZÖ LAJOS Valóban az történt. Hogy miért és miként került sor az újabb paktumra? A kérdésre válaszolandó át kell tekintenünk röviden az MSzDP álláspontjának alakulását a külföldi kölcsönnel, a szanálással kapcsolatban. Az SzUP állásfoglalásai a Icölcsöntárgyalások idején Bethlen István miniszterelnök kerek egy évig járta a külföldet, míg a kölcsönügyletet sikerült nyélbeütnie. Sok ágaboga volt a kérdésnek, komplikált nemzetközi viszonyokat érintett.1 A szociáldemokrata pártnak bőven futotta tehát idejéből a kölcsönnel kapcsolatos állásfoglalások kidolgozására. A fő kérdésben gyorsan ki is alakult ez az álláspont. Az SzDP vezetése szükségesnek tartotta a külföldi kölcsönt2 . Ezt természetesnek kell vennünk, hiszen az ország gazdasági helyzetének rendbehozása, gazdasági és politikai elszigeteltségének áttörése csupán az erősebb kapitalista országok, a nemzetközi tőke segítségével volt lehetséges az akkori kapitalista Magyarország számára. A szociáldemokrata párt vezetői pedig — bár hangulatkeltő szónoki fogásként előbukkant itt-ott részükről olyan kijelentés is, hogy a tulajdonviszonyokra való erőteljesebb beavatkozás útján kellene stabilizálni a magyar gazdasági életet — a magántulajdon tiszteletbentartásával, a kapitalizmus keretei között akarták megoldani az országos bajokat. Az alapvető kérdésben tehát egyezés volt az uralkodó osztályok érdekében fellépő kormány és a szociáldemokraták között. A kölcsön megszerzésének, ezzel együtt a szanálásnak, a konszolidáció útjában-módjában azonban fontos különbségek mutatkoztak közöttük. Miben állottak ezek a különbségek? Hogyan próbálta az SzDP vezetése érvényre juttatni saját elképzelését? Ezek a kérdések az ellenforradalmi rendszer megszilárdítása egyik legkritikusabb időszakának fontos kérdései közé tartoznak. Az uralkodó osztályoknak — különösképpen a nagytőkéseknek — erre az időre elodázhatatlanul szükségük volt a gazdasági élet helyreállítására. A háború utáni, a legyőzött országokban különösképpen megnyilvánidó gazdasági válság a magyar gazdasági életet úgyszólván teljesen dezorganizálta. A válság egyik legfontosabb szimptómájaként létrejövő infláció kezdetben eredményezett a tőke számára bizonyos rendkívüli haszonszerzési lehetőségeket, ám erre az időre ezek a lehetőségek teljesen kimerültek. Annál inkább megmutatkozott az infláció minden hátránya. Az árak mindinkább megfizethetetlenné váltak az itthoni vásárlóközönség számára, ugyanakkor mégis jóval a világpiaci árak mögött maradtak. Csak növelte a bajokat az ország elszigeteltségéből adódó tőke- és nyersanyaghiány.3 A rendezett kapitalista gazdálkodásból adódó biztos profit vágya sarkallta tehát a tőkéseket. Egyszerű rekonstrukcióról azonban szó sem lehetett. A világháború és a trianoni békeszerződés által elvágott gazdasági szálak 1 Lásd: A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor .Magyarországon 1921 —1924. Nemes Dezső bevezető tanulmánya. Bpest. 195(3, és Sz. Ormos Mária: Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése. Bpest. 1964. 2 Beszámoló a Szociáldemokrata Párt nemzetgyűlési csoportjának tevékenységéről. III. 1923. febr. 20-tól szept. 12-ig. Bpest. é. п.; a parlamenti frakció 1923. nov. 19-i ülésének jegyzőkönyve, PTI. Arch, A. XVII. 1/1922/49; Saly Endre képviselő nemzetgyűlési felszólalása 1924. ápr. 14-én. Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés nyomtatványai. Napló (a továbbiakban Nemzetgyűlési Napló) XXIII. köt. 168. 1. stb. 3 Sz. Ormos Mária: i. m. 12 —13. 1.
