Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1144 J K-M NITZ JÁNOS hogy a háború idején a sztrájk minden bizonnyal kirobban. A proletariátus feladata ezért éppen arra kell, hogy irányuljon, hogy e spontán tiltakozás ne későn, már súlyos pusztítások után kezdődjék meg, hanem magát a betegséget előzze meg. Jaurès így érvelt: „Ha a rendszeres általános sztrájkot felhasználják minden országban a gazdasági veszélyek elleni harcban, ne éljenek vele a háborúk ellen? Lehetetlenség, hogy ezt elmulasszuk. Láttuk a spanyol és orosz munkások spontán felkelését — a régi elméletek ellenére. Nem azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy az általános sztrájk kitör-e háború esetén, hanem, hogy ez a mozgalom zavarosban, anarchia közepette tör-e magának utat, először itt, azután ott, túl későn, miután már a háború megkezdődött, vagy pedig nemzetközi önkéntes megegyezés révén valósul meg, mint egy általános sztrájk a háború előtt, azzal a céllal, hogy ezt megakadályozza."50 A vita ezzel túljutott azon a ponton, ahol a felszólalók még valami újat mondhattak volna. Az érvelés ezután már valóban ismételgetésben, az aggályok, intések és indítványok újra felsorakoztatásában merült ki. A Jaurès—Vaillant vezette párttöbbség kitartott régebbi érvei mellett, s végül 1690 szavazattal 1174 ellenében, a kisebbség tekintélyes tartózkodása mellett (24-en távol voltak) a küldöttek elfogadták az általános sztrájkot különösen hatásos fegyvernek minősítő indítványt. A francia kongresszus határozata nagy érdeklődést keltett. A nagy polgári lapok természetesen támadták. E támadásokról maga Jaurès számol be az Humanité júHus 18-iki számában. Jaurès megállapítja, hogy a Les Débats a határozat plátói voltát hangsúlyozza, míg a Temps azt emeli ki, hogy a sztrájkot nem tudják egyidejűleg nemzetközileg megszervezni. Mindebből Jaurès azt a következtetést vonja le, hogy e lapok sem merik a háború igenlését vállalni. Majd továbbra is a morális és racionális érvekre hivatkozva ismétli Jaurès, hogy az általános sztrájkkal éppen a békét, a békés megoldásokat, döntőbíráskodási eljárásokat mozdítanák elő.51 Jaurès hangsúlyozza: tisztában vannak a helyzet nehézségeivel, ezzel szemben viszont ismerik az Internacionálé növekvő erejét. Eredmények eléréséhez hosszadalmas propagandamunka szükséges. De a szocialista párt elég állhatatos ennek végrehajtására. Mindenekelőtt azonban a közvetlen cél megjelölése szükséges. Ezt a feladatot pedig a pártkongresszus kitűnően megoldotta, minthogy egyszerre gondoskodott a nemzeti biztonság szavatolásáról és az igazságtalan, agresszív háború hatásos megakadályozásáról.52 A francia munkásság kongresszusi visszhangját illetően külön figyelembe kell venni az anarcho-szindikalisták véleményét is, minthogy a szervezett munkásság zömének továbbra is ők voltak szervezeti irányítói. A Bataille Syndicaliste első reagálásában megelégedéssel fogadta a kongresszus eredményét, Vaillant felszólalása mellett kiváltképpen Ch. Rappoport azon felkiáltását emelve ki, hogy mit ér az egész Internacionálé, „ha egy ember akarata akcióba vihet egyeseket mások ellen".53 A lap természetesen továbbra is kitartott régi, általános sztrájkot elfogadtató álláspontja mellett. A következő számban L. Jouhaux, a CGT akkor még harcos antimilitarista főtitkára üdvözli a kongresszust, kiemelvén, hogy az a guesdisták „sterilitását" elutasítva lényegileg a CGT gyakorlatát fogadta el. 5,1 Wilfred П. Crook: The general strike. Ohapel Hill. 1931. 210 — 211. 1. 51 Oeuvres de J. Jaurès. IX, köt. 361—362. 1. 52 Uo. 362. 1. 53 Le Bataille Syndicaliste, 1914. júl. 16.
