Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1137. sal és a Szerbiához való csatlakozással. L. Quessel szerint nem. Ó a megoldást a trializmusban látná. így az utóbbi időben Ausztriában két koncepció került egymással szembe. A trialista és a szerb irredenta. A trialista elképzelést Ferenc Ferdinánd képviselte, és Szarajevóban ennek az eszmének lett áldozata. A német álláspont kialakításához kiindulási pontként a nagyhatalmi, európai viszonyokat vázolja fel. Megállapítja, hogy a német szocialisták hivatalos kiadványaiban a francia—orosz szövetség felbontásában reménykednek. Ebben ő gazdasági (francia kölcsönök) és történeti okok folytán alig bízik. Másfelől a német—angol—francia hármasegyezmény megkötését szorgalmazzák, amit szintén nem tart reálisnak. Márpedig, ha a nagyhatalmi szövetségi rendszerek kialakítását nem sikerül átszakítani, ha a délszláv gyűrű Moszkva befolyása alá kerülne, akkor az nemcsak Bécs, hanem Berlin számára is káros, veszélyes lenne. E fenti elgondolások alapján jelenti ki Quessel: „a legnagyobb érdekünk", hogy a Monarchia szláv területei ne kerüljenek a szerb irredenta befolyása alá. ,,A trializmus eszméi nem kerülhetnek Ferenc Ferdinánd sírjába."2 4 Majd cikkét azzal fejezi be: a jelenlegi háborús főveszélyt a szerb irredentában kell látni. Mindebből könnyen megállapítható, hogy Quesselnek és a Sozialistische Monatsheftének nem nagy utat kellett megtenniök, hogy két héttel később soviniszta platformot fogadjanak el. A Neue Zeitnél viszont nagyobb megrázkódtatásra volt szükség, e lapnál tényleg fordulatról beszélhetünk. Nem egy folyamat egyszerű befejezésének, hanem belső gyengeségek, hibák által előkészített, de mégis csak új helyzetben elkövetett új kolosszális hibák, bűnös tévedéseknek vagyunk tanúi. A német szociáldemokrata balszárny szemléletére a Gleichheit és a Leipziger Volkszeitung alapján következtethetünk. A Gleichheit soronlevő, július 8-iki száma csak a politikai jegyzetrovatban foglalkozik a merénylettel. A felelősséget a Neue Zeithez hasonlóan ők is Bécsre hárítják. A rovatvezető egyúttal megjósolja, hogy a merénylet nyilvánvalóan szabadjára ereszti mind Ausztriában, mind a Balkánon a nacionalista szenvedélyeket. A lap következő száma már rögzítette, hogy az előre jelzett események bekövetkeztek, s Európa ezen sarkában a feszültség rohamosan megnőtt. A rovatvezető ekkor az észleltekhez hozzáfűzte, hogy a hatalmi szövetségek következtében a Monarchia támadása Szerbia ellen óhatatlanul Oroszországot is érinti, s ennek következtében az adott körülmények között a világbéke került veszélybe.25 A veszély jelzésén túl a Die Gleichheit sem ment. A figyelem felkeltésén kívül a német radikálisok beszédeket tartottak, tanácskoztak, s áldozatvállalásra nevelték a párttagságot. R. Luxemburg még július 11-én írta a lábadozó K. Kautskynak, hogy szívesen meglátogatná és ápolná (Rómában), de a munka teljesen Berlinhez köti.26 Kérdéses, hogy a baloldaliak tevékenysége a július elejei napokban mennyiben célozta a közvetlen háborús veszély elleni propagandát, sőt mennyire ismerték fel magát ezt a veszélyt. A J. Marchlewski, R. Luxemburg, F. Mehring szerkesztette Sozialdemokratische Korrespondenz július elejei számai a Vorwärtshez hasonlóan 24 Die Sozialistischen Monatshefte, 1914. júl. 16. L. Quessel: Serbia irredenta. 899 — 903. 1. 25 Die Gleichheit, 1914. júl. 22. 26 R. Luxemburg : Letters to Karl and Louise Kautsky. New York. 1925. 169. 1.
