Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 1104
1122 V. WINDISCH ÉVA tudományosságot, erkölcsöket és hűséget segítének átültetni hazánk iskolái és tudós társaságába, —. de jövőre is élénk érintkezésben kívánunk maradni a nagy német nép művelődési törekvéseivel, és az onnan kínálkozó e célra nyújtott segédkezet hőn szeretett hazánk felvirágoztatására törekszünk fordítani." A második — feltehetőleg nemi presszió hatására keletkezett — nyilatkozat a Schulverein beavatkozását tolakodásnak bélyegzi. A nemzetiségi törvényt a magyar kormány lelkiismeretesen megtartja, írják a kőszegiek, a német nyelv fejlesztésének nincsenek akadályai, ,,és ha volna német ajkú polgárainknak kifogása tisztelt hazai kormányunk eljárása ellen, jogosultsággal csak is azon egyetlen bírna ez ügyben: hogy a magyar nyelv elsajátítására s terjesztésére tett intézkedései elégtelenek, s kívánságunknak koránt sem felelnek meg".176 A verseci gyűlésen mindössze százan jelennek meg, s az ülés megnyitásakor kiáltozni kezdenek — „Németek vagyunk és németek akarunk maradni" —. úgy, hogy határozathozatalra nem is kerül sor.177 Annak azonban, hogy a németek szervezetten szálljanak szembe a kormányzat intenciójával, nincsen még talaja; Steinacker kísérlete, hogy Budapesten a határozatnak olyan formát adjon, melyben a magyarság iránti rokonszenv és a német öntudat egyaránt kifejeződjék, sikertelen marad. Épp így nincsen nyoma annak, hogy terjesztésre szánt határozat-tervezetét — melynek aláírói a magyar haza hű polgárainak vallanák magukat, de ragaszkodásukat fejeznék ki német anyanyelvükhöz, műveltségükhöz, ahol szükséges, német iskolák felállításához, s az ehhez ígért Schulverein-támogatást nem találnák államhűségük sérelmének - valahol is elfogadták volna.178 A Schulverein akciójával a német társadalom egésze sem azonosította magát. Jóllehet a magyar válasziratok németországi terjesztése helyenként akadályokba ütközött — voltak lapok, amelyek nem vállalkoztak ismertetésükre — ,179 ezek mégis elterjedtek, s úgy látszik, bizonyos hatást értek el.180 A Schulverein a parlament elé kívánta vinni a kérdést, utóbb azonban lemondott erről, attól tartva, hogy itt nem sikerülne magyarellenes határozatot elfogadtatnia. így csak egy — képviselők részvételével megtartott — gyűlést rendeztek, mely tiltakozott a magyar iskolatörvény meghozatala ellen. Wattenbach berlini egyetemi tanár éles hangú beszédben javasolta, figyelmeztessék a magyarokat, nem haladhatnak ezen az úton, ha a német nép barátságára igényt tartanak. ,,A német anyaországnak, mely az osztrák-magyar nemzettel barátságban akar élni, egyre hangosabban kell felemelnie óvó szavát, amelyet hatalmasabb népek sem hagyhattak veszedelem nélkül figyelmen kívül" — jelentette ki fenyegetőleg a határozat.181 ASchulverein fenyegetése egyelőre minden alapot nélkülözött. Bismarck nem kívánta a magyar—német jóviszonvt a magyarországi németek kérdésének bolygatásával megzavarni, s már korábban, a Szászföldet érintő rendelkezések kapcsán kijelentette: a német birodalom nem gondol arra, hogy hatalmi szférá-176 Magyar Országos Levéltár. Belügyminisztérium levéltára. Elnöki iratok. 1882. III. 1201. 177 Die Deutschen in Ungarn . . . 38. 1. Ennek ellenére Versee tiltakozó távirata is megérkezik a Belügyminisztériumba. (Magyar Országos Levéltár. Uo.) 178 Fritz Valjavec: Quellen . . . 494—499. 1. 17s Magyar Országos Levéltár. Miniszterelnökség levéltára. Elnöki iratok. 1882. VI. 1009. 180 Pukánszky Béla: Nagynémet eszmék ... 201. 1. 181 Karl Vormeng : i. m. 23—24. 1.
