Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 1104
A MAGYARORSZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGAI.OM ELŐTÖRTÉNETE 1105 induló gazdasági fejlődésben pozíciót szerezzen magának, már a fővárosi német öntudatú körökkel keres és talál kapcsolatot.10 7 Eduard Glatznak, a magyarországi német érzésű polgárság legjellegzetesebb képviselőjének leányát veszi feleségül, Glatzon keresztül pedig szász politikusokkal is érintkezésbe kerül, s nyilván e körökben hall először a magyarországi németség problémáiról. Mint az Országos Iparegyesület igazgatója, 1869-től mint a budapesti Kereskedelmi és Iparkamra jegyzője, majd titkára, az újjáalakuló gazdasági élet szervezésében vesz részt, s szerkeszti az Industriezeitung für Ungarn című, az Iparegyesület által a német iparosság részére kiadott folyóiratot,108 Ezekben a pozíciókban alkalma nyílik közelebbről is megismerkedni a magyarországi — részben német — középrétegek gazdasági és társadalmi helyzetével. Politikával a 67 utáni években még nem foglalkozik: az 1868. évi nemzetiségi törvényt liberális szelleműnek találja, s úgy látja, hogy valóban eleget igyekszik tenni a nem magyar lakosság szükségleteinek; Eötvöst jól ismeri, nagyrabecsüli, s nézeteivel sokban egyetért. 109 A magyarországi viszonyokat a nyugat-európaiakhoz képest nyilvánvalóan elmaradottnak érzi, ezen azonban egyelőre csak társadalmi úton kíván segíteni; erre példa egy 1869-ből fennmaradt röplapja, melyben munkáskórház felállítására kíván bizottságot szervezni a Schultze-Delitzsch-féle állami munkásvédelem, tehát egy jobboldali szociáldemokrata, kispolgári ideológia szellemében.11 0 A kiegyezés utáni néhány év politikai és gazdasági fejlődése azonban — úgy látszik — nem felel meg várakozásának. Először nemzetiségi vonalon éri csalódás: a magyar ügykezelési nyelv 1872. évi bevezetését a fővárosban sérelmesnek érzi a részben még német .nyelvű polgárság számára; a gazdasági válság nyomán 1873-ra kibontakozó politikai válság pedig a rendszer irányvonalával egészében is szembefordítja. Már 1871-ben mozgalmat szervez a főváros német polgárai körében a német nyelvnek a hivatalokból és iskolákból való kiszorítása ellen, — a Képviselőházhoz intézendő beadvány terve azonban kellő számú aláíró hiányában meghiúsul.11 1 A bajok fő forrását Steinacker egyre inkább a nemesség kizárólagos érvényesülésében, a polgárság politikai háttérbe szorulásában véli megtalálni. Nézetei a pozsonyi német polgárság néhány vezető tagjánál találnak megértésre, s ezzel lehetővé válik, hogy 1873/74 telén a Pressburger Zeitungban Sincerus álnév alatt cikksorozatot tegyen közzé a polgárság politikai szerepéről Magyarországon. Cikkeiben az ország gazdasági, társadalmi és politikai elmaradottságáért a politikai élet osztályjellegét, a nemesség uralmát teszi felelőssé, s a bajok orvoslását a polgárság fokozott érvényesülésében jelöli meg. Követeli, hogy a polgárság kapjon helyet az ország képviseletében: olyan képviselőkre van szükség, akik az ipar és keres-107 Ifjúkori emlékeiről, szepességi születésű édesanyja családjának magyar érzelmeiről Steinacker részletesen ír visszaemlékezéseiben. Apjának magyar beállítottságára, 49 után Triesztben az emigrációval való kapcsolatára (ezért veszíti állását), saját fiatalkori magyar öntudatára: Dor Pressprozess gegen Edmund Steinacker vor dem Szegediner Schwurgericht am 7. Februar 1903 . . . Kronstadt. 1903 (Klny. a Kronstädter Zeitungból) 11—13. 1. Steinacker védekezése így kritikával fogadandó. 108 Edmund Steinacker : Lebenserinnerungen. 54—69. 1. 109 Uo. 55. 1. ós Eötvös und Mocsáry c. cikke. (Nation und Staat. 1927/28. 929—934. 1. Újra közli Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos válogatott írásai. Bpest. 1958 c. kiadványa 758—762. lapjain.) 110 Barbara Groneweg: i. m. 12. 1. 111 Fritz Valjavec: Quellen . . . 482—485. 1.; Pukánszky Béla: Német polgárság . . . 174.1.
