Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
1082 MAKKAI LÁSZLÓ való vitele, hiszen ha nincs üdvszerző áldozat, akkor nincs is mit mágikusan vagy akár lélektanilag közvetíteni. A humanista filozófiai és az anabaptista szociális radikalizmus nem egy esetben találkozott, ami a reformáció polgári vezetői előtt a szellemi és társadalmi anarchia rémképét idézte fel. Azt a határt, ameddig a polgári reformáció az egyház létének veszélyeztetése nélkül a mágia ellenes küzdelemben elmehet, Kálvin jelölte ki, megtagadva a szentségek materiális üdvközvetítő szerepét, fenntartva azonban azt az erejüket, hogy általuk a hívő misztikus módon, „lelkileg" egyesül a természetfelettivel, ugyanakkor viszont minden addiginál erőteljesebben hangsúlyozva Isten szuverenitását, mint a mindenség egyedüli urának teljhatalmát, mellyel örök végzése szerint közvetlenül kormányozza az eget és a földet, s ebben nemcsak emberi, hanem angyali közvetítést sem igényel. „Ha úgy tetszik Istennek — írja Kálvin —, mellőzi őket [ti. az angyali lényeket] s elvégzi a maga munkáját egyetlen bólintással, annyira nem szorult rájuk, hogy átsegítsék őt valamilyen nehézségen." Az angyali lények iránti közömbössége, sőt nyilvánvaló ellenszenve theológiájának középponti hitelvéből, a predestinációból fakadt, melyet nem korlátozott az egyes emberek üdvösségre való kiválasztására, hanem az álta- < lános determinizmus világrendező elvévé terjesztett ki. „Azt tartjuk — írja az Institució-ban —, hogy Isten minden dolgok rendezője és irányítója, hogy a távoli örökkévalóságtól fogva az ő bölcsessége szerint elhatározta, amit tenni fog s most hatalmával végrehajtja, amit határozott. Ezért azt állítjuk, hogy < nemcsak az eget és a földet s a lélektelen teremtményeket, hanem az emberek szándékait és akaratát is az ő gondviselése kormányozza, úgyhogy pontosan az. általa meghatározott irányban mozogjanak." A determinizmusnak ez a vallásos megfogalmazása nyitva hagyta ugyan a természetbe való természetfölötti beavatkozás lehetőségét, de az animisztikus-mágikus világkép ezernyi démonikus hatalmával szemben egyetlen központi akaratra vezette vissza a világ rendjét, s ez — mint látni fogjuk — az objektív természeti törvény felisme- < rése felé az egyik útnak bizonyult.15 Kálvint nem я természettudományos felismerések indították mágiaellenes kijelentéseire, ő is azoknak a sorában áll, akik morális felháborodásból szegültek szembe a mágiával. Hogy etekintetben ilyen messzire jutott el,, az korának társadalmi válságából, a feudalizmusból a kapitalizmusba való' átmenet megrázkódtatásaiból eredt. A társadalmi formációváltások idején elemi erővel vetődnek fel az erkölcsi problémák, amelyeket az osztályuralom viszonylagos szilárdságának idején benő és visszafog a vallásra ráburjánzó animisztikus-mágikus hiedelmek és praktikák dzsungele. Az osztályuralom adott formája felbomlóban lévén, az osztályellentétek kiküszöbölésének vélt lehetőségei megnyílnak, azaz — a vallásos morál nyelvén — Isten és ember, ember és ember megbékülésének reménye felvillan. A megbékülés előfeltétele a harcnak a végső következetességig való vitele, az erkölcsi igazságnak társadalmi igazságossággá való átváltása, s ezt akadályozza a hamis béke zsákutcájába vezető mágia, melyet a társadalmi változásra törő rétegek ilyenkor különösen hevesen támadnak, míg a konzervatív társadalmi erők makacsul védelmeznek. 15 A kálvini theológiának ezekre a vonatkozásaira S. F. Mason mutatott rá. Science and Religion in Seventeenth-Century England. Past and Present 3.
