Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
1074 MAKKAI LÁSZLÓ ségében látja azokat a tényezőket, melyek „előkészítették a modern természettudomány útját".5 Ezt a felfogást erős kritika érte azok részéről, akik a korai, XVI. századi puritánizmust tanulmányozták,® mert szerintük semmi olyan eredeti vonás nem található a puritán eszmékben, ami egybeesnék a természettudományos gondolkozással, s ha később jelentkeztek is ilyenek, azok nem a puritánizmus belső fejlődéséből fakadtak, hanem kívülről tapadtak hozzá. A puritánok csak alkalmazkodtak a fejlődő természettudományhoz, s a puritánizmusnak így legfeljebb annyi érdeme van a természettudomány fejlődésében, hogy nem akadályozta azt. Legutóbb egy amerikai történész, T. K. Rabb elevenítette fel a vitát. Megvizsgálva a korábbi véleményeket, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a puritánizmus olyan komplex jelenség, melynek általánosan jellemző vonásait, lényegét lehetetlen megállapítani, hacsak nem abban lehet összefoglalni, hogy a puritánt az érdekelte, ami üdvösségét szolgálja, minden mást mellékesnek tartott, s így a tudományt is. Azokat a tagadhatatlan tényeket viszont, amelyek számos ismert puritán személyiségnek a természettudomány művelésében és szervezésében való tevékenységét bizonyítják, Rabb sem tekinti elhanyagolhatóknak, azzal magyarázza azonban, hogy a forradalom az addig csupán vallási kérdésekkel elfoglalt puritánokat a politikai és társadalmi problémák egész légiója elé állította, s ezek megoldására irányuló törekvésükben vették igénybe a tudomány kínálkozó segítségét. Összefoglalóan „a puritánok jelentősége abban áll, hogy forradalmi mozgalmuk húsz éve alatt jóakaratú helyeslésükkel, beleegyezésükkel és alkalmi, bár aligha tudatos bátorításokkal segítették a növekvő természettudományi érdeklődés gyorsabb terjedését. Ebben a puritánizmust nem lehet főtényezőnek vagy kitapintható oknak tekinteni. De nehéz lenne tagadni, hogy közvetett segítsége meglehetősen jelentős szerepet játszott, főként az oktatásügy megreformálása terén."7 Rabb végkövetkeztetése tehát a puritánizmus és a természettudományos gondolkodás kapcsolatát véletlenszerűnek, alkalmi forradalmi harci szövetségnek tünteti fel, semmiesetre sem olyannak, ami a köztök levő —- mások által feltételezett — eszmei rokonságból származik. Érvelése azonban, amely erre az eredményre vezet, nyugtalanító fogyatékosságokat mutat, s ezek mellett nem lehet egyszerűen elhaladni, annál kevésbé, mert nem az angol történelem apró részletkérdéséről, hanem az egyetemes történelem egyik legfontosabb problémájáról: a természettudományos gondolkozás kezdeteiről van szó. A téma megérdemli, hogy mi is foglalkozzunk vele, nem utolsó sorban azért, mert a puritánizmus és a természettudomány kapcsolata a magyar történetírást is közelről érinti, nem kisebb nevek, mint Tolnai Dali János és Apáczai Csere János révén. Nézzünk hát szembe Rabb alaptételével, azzal, hogy az új tudománynak a puritánok által adott buzdítás „nem egy belső puritán tendenciának, hanem annak tulajdonítható, hogy a forradalmár természetszerűen elfogadta a számára alkalmas, készen kapott baconi filozófiát... A theológiai magatartásról a forradalmi eseményekre kell fordítanunk tekintetünket, hogy megma-5 Christopher Hill: The Century of Revolution. Edinburgh. 19G1. 92. 1. G M. M. Knappen: Tudor Puritanism. Chicago. 1939 és P. H. Kocher: Science and Religion in Elisabethen England, San Marino. 1953. 7 T. K. Rabb : Puritanism and the Rise of Experimental Science in England. Cahiers d'Histoire Mondiale VII — 1. 1962.
