Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1043' nemzetközi munkásmozgalom történetében első ízben került sor kommunista és szociáldemokrata pártok egyesülésére. Éppen ez tette lehetővé a proletárforradalom békés győzelmét ! E tény történeti bemutatása és elvi kifejtése nagy ideológiai-politikai jelentőséggel bír, és napjainkban a nemzetközi munkásmozgalom egésze szempontjából is időszerű. Kiszélesedtek ismereteink a Tanácsköztársaság gazdaságának, gazdaságpolitikájának, elsősorban agrárpolitikájának terén. Ma már nemcsak az agrárkérdésben elkövetett hibák tényét ismerjük, hanem tisztázottabbá vált előttünk a szövetkezetek jellege, azoknak inkább az állami gazdaságokra emlékeztető felépítése és szervezete, a szövetkezeti irányítás, sőt még a központi elgondolások helyi megvalósításának, a helyi törekvések ér vényre juttatásának egyes mozzanatai is, főként a fontos szerepet játszó Somogy megye vonatkozásában. Az agrárpolitika hibás voltán természetesen nem változtat, de a történeti összkép szempontjából nem kis fontosságú annak a bizalmas rendeletnek — illetőleg e rendelet végrehajtásának — bemutatása, amely a termelés érdekét és az agrárproletariátus igényeit figyelembevéve, bizonyos korlátozott földosztást (egyéni földhözjuttatást) tett lehetővé, s azoknak a terveknek a nyomon kísérése, amelyek a földosztást — persze az agrárpolitika alapvető irányvonalának megváltoztatása nélkül — kiterjeszteni szándékoztak. — A gazdasági kérdések tárgykörébe vágó munkálatok — ezekhez az említetteken kívül Szuhay Miklós, Nagy Tibor és mások is hozzájárultak — fontos elvi megállapításhoz jutottak a Tanácsköztársaság idején alkalmazott gazdaságpo 1 itika hadi-kommunista jellegét, a közvetlen termékcsere szerepét illetően, valamint megalapozott ismereteket nyújtanak a munkáshatalom költségvetési és adópolitikája, a szocialista bankrendszer megteremtése, a pénzügyek vonatkozásában. — A kutatások fontos területét képezte a Magyar Vörös Hadsereg harcainak, másfelől az ellenforradalom szervezkedésének, fellépésének — főként Liptai Ervin, Hetés Tibor, Nagy Zsuzsa, Gábor Sándorné által feltárt — története. A kutatómunka, amelyet.már alajios historiográfiai áttekintés — Siklós András tanulmánya — is alátámaszt, a közelmúlt néhány esztendő alatt persze korántsem oldott meg minden fontos kérdést, korántsem törlesztette teljesen a tudományágunkra háruló történelmi adósságot. Még a leginkább feldolgozott agrárkérdés tárgykörében is sok a fehér folt; alig tudunk valamit a tényleges földbirtoklásról; az állami gazdaságok, a szövetkezetek, a parasztgazdaságok és a földbirtokosok kezén hagyott földterület valóságos arányairól, a szövetkezetek gazdálkodásáról, az állami támogatás módjáról, mértékéről. Ismerjük az iparpolitikai intézkedéseket, a szocializált ipar szervezetét — hadd utaljunk itt Hevesi Gyula munkájára —, de szinte teljesen ismeretlen az ipari termelés tényleges állapota; a szociál- és kultúrpolitika vizsgálat tárgya volt, de nem nyert még részletes feldolgozást a munkásosztály helyzetének alakulása. E kérdések tisztázásához kiterjedt helytörténeti kutatások is szükségesek; utóbbiak fontosságát e témakörökben — de a politikai történet problémáiban is — különösen aláhúzza, hogy eddig többnyire csak a központi intézkedések oldaláról közelítettük meg őket. Másrészt viszont teljesen hiányzik a részkutatások, forrásfeltárások egységbe foglalása: szintetikus mű publikálása a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetéről. Nyilvánvaló, hogy ez most már aligha várathat sokáig magára.