Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'1008 MOLNÁR ERIK viszont, köztük Michel, a demokrata szocialista párt vezetője és Victor Hugo ellenállási bizottságot szerveztek és az alkotmány védelmére fegyverbe hívták a lakosságot. De a barrikádokon csak 1200 — 1500 ember harcolt, a titkos munkástársaságck vezetése alatt, és december 5-re elnyomták felkelésüket. Sok helyt, a kispolgári demokraták felhívására, a parasztok is felkeltek, de a csapatok ezeket a felkeléseket is elfojtották. Bonaparte új kormányt nevezett ki, féltestvérének, de Morny hercegnek vezetése alatt. A nemzetgyűlést feloszlatta, visszaállította az általános és titkos választójogot és népszavazás alá bocsátotta az új alkotmánytervezetet, amelyet 1851. december 21-én nagy szótöbbséggel elfogadtak. (Bonaparte ezúttal is 7,4 millió szavazatot kapott, ugyanannyit, mint 1848. december 10-én. 2 millió választó, aki 1848 decemberben a köztársasági, demokrata vagy szocialista jelöltre szavazott, ezúttal tartózkodott a szavazástól, vagy az új alkotmányellen foglalt állást.) így Louis Napoléon Bonaparte 10 évre a köztársaság elnöke lett. Az alkotmány értelmében kétkamarás rendszer létesült. A törvényhozó testületet az általános választójog alapján választották, de nem volt törvénykezdeményezési joga és a kormány bármikor feloszlathatta. A szenátus tagjait élethossziglan a köztársasági elnök nevezte ki. A szenátus a törvényhozó testület bármelyik határozatát megváltoztathatta és jogában állott az alkotmányt módosítani. A minisztereket ugyancsak a köztársasági elnök nevezte ki, s ezek csak neki tartoztak felelősséggel. Ez az alkotmány az államfőt korlátlan hatalommal ruházta fel. Egy újabb népszavazás azután, amelyet 1852 novemberében tartottak meg, a korábbihoz hasonló szótöbbséggel visszaállította a Bonaparte-család örökletes császárságát és Louis Napoléon-IH. Napóleon — a franciák császárja lett. Melyik osztály hatalmát fejezte ki Bonaparte diktatórikus államhatalma, melyik osztály érdekében gyakorolták ezt az államhatalmat? Marx erre a kérdésre a „Brumaire" utolsó fejezetében világos és pontos választ adott. A Bona parte kezében levő erős és korlátlan kormány feladata az volt, hogy a polgári rendet erőszakkal megvédje.103 Bonaparte tehát az államhatalmat a burzsoázia érdekében gyakorolta, korlátlan államhatalma a burzsoáziának, mint uralkodó osztálynak diktatúráját fejezte ki. Ezen mit sem változtat az, hogy a burzsoázia politikai pártjait szétkergette. Az a kalandor társaság, amely Bonapartéval a politikai hatalom teljességét átvette, a hatalmat a burzsoázia politikai pártjai helyett és a burzsoázia érdekében gyakorolta.10 4 103 Marx: uo. 314. 1. 104 Engels abban a cikkében, amely a „Notes to the people" chartista lapban jelent meg 1852-ben „A francia proletárok múlt év (1851) decemberében tanúsított viszonylagos passzivitásának valódi okai" cím alatt, a „bonapartizmus" politikai tartalmát másként határozta meg. A Kommunista Kiáltvány tételéhez kapcsolódva, amely a rendi vagy abszolút monarchiában a burzsoáziát а nemesség ellensúlyának tekintette, a bonapartizmust egyensúlyozó erőnek fogta fel a burzsoázia ós a proletariátus között, a diktatúra harmadik formájának a burzsoázia és a proletariátus diktatúrájával szemben. (Lásd Marx és Engels művei, id. kiad. 8. köt. 422. és 425.1.) Ezt az álláspontot utóbb, 1871-ben, Marx is magáévá tette. A „Polgárháború Franciaországban" c. munkában a bonapartista (második) császárságot az egyetlen lehetséges kormányformának tekintette, abban az időben, amikor a burzsoázia már elvesztette azt a képességét, hogy a nemzet fölött uralkodjék ós a munkásosztály ezt а képességét még nem szerezte meg. (Lásd: Marx—Engels válogatott művek. 1. köt. 500.1.) Engels viszont az olőbbi munkához 1891-ben írt bevezetésben a burzsoázia képtelenségét Franciaország kormányzására már csak átmeneti jelenségnek fogta fel, és az 1851-ben kialakult konkrét helyzettel magyarázta. (Lásd uo. 1. köt. 457. 1.)
