Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 1003> hódította, és eredményeket ért el a parasztok körében is. (Lényegében a Le National republikánusaitól hódított el parasztszavazatokat.) A törvényhozó gyűlésben a munkások képviselői közül a fourierista Considérant játszott nagyobb szerepet. A parasztok és a kispolgárok közül azok szavaztak a szociális demokrata pártra, akik fellázadtak az adóteher és hiteluzsora ellen. A parasztok körében jó propaganda volt, hogy a párt visszakövetelte a földbirtokosoktól azt az 1 milliárd frankot, amelyet ezek a Restauráció idejében állami kárpótlásként kaptak a forradalom alatt kisajátított birtokaikért, Marxnál a szociális demokrata párt kétféle értékelésével találkozunk. Az „Osztályharcok"-ban, amikor még a forradalom felfelé haladó vonalában hitt, úgy gondolta, hogy ez a párt, amelyben a kispolgáii demokraták egyesültek az utópista szocialistákkal, szükségszerű fejlődési fckot képvisel a permanens forradalomban. Feltételezte, hogy a párt megalakításával előrehalad a proletariátusnak és a parasztság-kispolgárságnak az a szövetkezése, amelynek folyamán az utóbbiak mindinkább a forradalmi proletariátus, mint központ körül gyülekeznek. Akkor úgy látta, hogy ez a folyamat a permanens forradalom talaján gyorsan halad majd előre, olyan gyorsan, hogy hetek alatt játszódik le az a fejlődés, amely korábban félévszázadot vett volna igénybe.96 Másként Marx a munkás-parasztszövetség gyers kialakulására nem is számíthatott. Akkor már ismernie kellett Engels személyes tapasztalatait a. francia parasztság hangulatáról. Engels 1849 őszén járt Franciaországban. Mindenütt azt tapasztalta, hogy a parasztok, a burzsoá propaganda következtében, fanatikusan gyűlölik a páiizsi „ingyenélő" és „osztozkodó" munkásokat. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „mielőtt a francia proletariátus megvalósíthatná követeléseit, el kell nyomnia (az ellene irányuló) általános parasztháborút".9 7 Marx az általános parasztháború perspektívája helyébe mégis a munkás-parasztszövetség perspektíváját állította. Ez csak akkor valósulhatott volna meg, ha a forradalom viharosan száguldó eseményei radikálisan átalakítják a parasztságot. A „Brumaire"-ben a szociális demokrata párt és az általa kifejezett osztályszövetség értékelése megváltozott. Ekkor Marx felismerte, hogy a kispolgári elemek túlsúlya és vezető szerepe a párt jellegét negatívan határozta meg. Világossá vált, hogy a párt, ahelyett, hogy a kispolgárságot szorítaná a proletárdiktatúra felé, a munkásokat ösztökéli olyan rend elfogadására, amelyben a tőke és a bérmunka ellentétei letompulnak és közöttük összhang létesül.98 A Törvényhozó gyűlés a római kérdéssel kezdte meg tárgyalásait, ott, ahol az Alkotmányozó gyűlés azokat abbahagyta. De közben a francia csapatok támadást intéztek a köztársasági Róma ellen. (Ismeretes, hogy végül is megdöntötték a római köztársaságot és visszaállították a pápa világi uralmát.) Az alkotmány megsértése miatt most a szociális demokrata párt kezdeményezett akciót. 1849. június 11-én Ledru-Rollin a törvényhozó gyűlésen azt javasolta, hogy állítsák a római hadjárat miatt bíróság elé a köztársasági elnököt és kormányát. A javaslatot Considérant szövegezte meg lapjának, a Démocratie pacifique-nak szerkesztőségében, ahol a párt vezetősége az akciót 96 Lásd Marx: Osztályharcok Franciaországban. Uo. 168 —172. 1. 97 Lásd Engels: Párizsból Bernbe. Marx és Engels művei, 6. köt. 532. 1. az idézett kiadásban. 98 Lásd: Marx: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikája. Marx —Engels, Vál. művek, 1. köt. 262. 1.
