Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'1000 MOLNÁR ERIK mert ezzel megtagadhatta a júniusi felkelést vérbefojtó burzsoá köztársaságot és mert emlékezett Bonaparte 1844-ben írt brosúrájára, amelyben ez a pauperizmus megszüntetését igérte. A papságot megnyerte azzal, hogy megígérte a vallás védelmét, a hadsereget nevével, mely hadi dicsőséget igért. Bonaparte azonban elsősorban a parasztok — a választók több mint kétharmada — szavazatainak köszönhette megválasztását. Az adók leszállítását és főleg annak a gyűlöletes pótadónak eltörlését igérte nekik, amelyekkel a gazdagok burzsoá köztársasága megterhelte őket. Különös erővel hatott I. Napoleon emléke, aki győztes hadjáratokban védte meg a feudális iga alól fölszabadult paraszti földtulajdont. Az elnökválasztás fordulópont volt a parasztok magatartásában. Marx az ,,Osztályharcok"-ban azt írja, hogy az elnökválasztás ,,a parasztok államcsínye volt, amely a fennálló kormányt megbuktatta". Ettől kezdve a parasztok politikailag aktivizálódtak, s „nem lehetett őket többé a kísérő kar tétlen és akaratnélküli szerepébe visszaszorítani".90 Marx ezzel átfogalmazta a parasztság politikai szerepere vonatkozó nézeteit. Azzal természetesen korábban is tisztában volt, hogy az osztályharcokban a parasztság döntő szerepet játszhatik. Világosan látta, hogy az antifeudális forradalomban a burzsoázia nem is győzhet a parasztság támogatása nélkül. De azt, hogy önálló politikai szerepre is képes lenne, korábban kétségbe vonta. A parasztságnak a „kísérő kar" vagy kórus szerepét juttatta, az aktív forradalmi osztályok, az antifeudális burzsoázia vagy a proletariátus, vagy akár a demokratikus kispolgárság mellett, amelyek vezetésére, úgy gondolta, a parasztság feltétlenül rá van utalva. Marx a ..Kommunista Kiáltvány" tételét ,,a falusi élet bárgyuságáról" most sem tagadta meg. A parasztság az „Osztályharcok"-ban is az az osztály, „mely a civilizáción belül a barbárságot képviseli". De 1848. december 10-ike bebizonyította,hogy ez abarbár osztály, ha rendelkezik a megfelelő politikai eszközökkel, saját erejéből kormányrendszereket is képes megbuktatni. Ezért Marx módosította korábbi felfogását. Az új felfogást, amelyet a francia események alapján általánosítottak, Engels így fogalmazta meg : „A parasztság .. . nyugodt és békés időkben sohasem érvényesíti saját érdekeit és soha nem lép fel önálló osztály gyanánt, kivéve azokat az országokat, ahol az általános választójog uralkodik,"91 / Eszerint a parasztság, amely az antifeudális forradalomban döntő, de nem önálló szerepet játszik, a burzsoá demokráciában önálló, aktív politikai erővé válhat. Bonaparte győzelmét a különleges, „nemzetfelszabadító" francia nacionalizmus is elősegítette, amelynek — a forradalmi és a napóleoni emlékek alapján — a parasztság egyrészében is voltak gyökerei. A burzsoá köztársaság kormányzó pártja, a Le National csoportja, a belső osztályharc kedvéért cserbenhagyta azt a külső nacionalista programot, amelyet a júliusi monarchia idejében hirdetett. Bastide, Cavaignac külügyminisztere, a be nem avatkozás elvére hivatkozott, amikor az olasz nemzeti egységért harcoló Piémont segítséget kért Ausztria ellen. Bonaparte viszont nemcsak a napóleoni korszak dicsőségére támaszkodhatott, hanem arra is, hogy 1831-ben részt vett a romagnai felkelésben, amelynek célja az egyesült Olaszország megteremtése volt. 90 Marx : Osztályharcok Franciaországban. Uo. 151.1. — a megírás ideje 1850 eleje-91 Lásd MarxésEngels : Forradalom és ellenforradalom Németországban. 28. 1. az id. kiadásban. — A megírás ideje: 1851. szept.
