Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 987> értelmiséghez tartozott, ami egymagában is mutatja a munkásmozgalom fejletlenségét. (A kölni kommunista szervezetet 1848 tavaszán, Marx megérkezése előtt is volt porosz tisztek, Willich, Weydemeyer és Anneke irányították.) Hogy kommunista meggyőződésük mennyire ingatag volt, bizonyítja egyikükmásikuk későbbi pályafutása. A központi vezetőség elítélt tagjai közül Hermann Becher utóbb Köln főpolgármestere és a porosz urakházának tagja lett, Bürgers pedig Schultze-Delitzsch szövetkezeti mozgalmához csatlakozott és a polgári haladáspártot képviselte a német birodalmi gyűlésen. (A Szövetség egyik fiatal tagja, J. Miquel később egyenesen a nemzeti liberális párt vezére és Bismarck pénzügyminisztere lett.) 5 nap múlva, 1852. november 17-én, Marx javaslatára a Kommunisták Szövetségének külföldi szervezete is kimondotta feloszlását. (Röviddel rá a Willich — Schapper frakció is felbomlott.) Az önálló német munkáspárt hosszú évekre megszűnt létezni. Felmerül a kérdés, miért nem kísérelte meg Marx, hogy a porosz kormányhatóságok által széjjelvert pártot Németországban újra, és ha kell, megint újra megszervezze? Ezt alig lehet mással magyarázni, mint az akkori fejletlen német viszonyokkal. 1850 márciusában Marx azért szervezte újra az illegális kommunista pártot, mert azt hitte, hogy a forradalmi hullám emelkedőben van és át fog csapni a polgári gátakon is. Erre Engels kifejezetten is utalt.7 8 A forradalmasodó, bár fejletlen Németországban számolhatott azzal, hogy a forradalmi viszonyok végül is kikovácsolják a forradalmi munkáspártot. Amikor azonban a forradalmi hullám emelkedése helyett annak teljes elapadása következett be, mit várhatott vajon egy olyan párttól, amely soraiban volt szabólegényeket és leendő főpolgármestereket egyesít? (A pártból való kiábrándulásnak ebben az időszakban Marx és Engels kifejezetten is hangot adott.)7 0 Az új válság — ezt gondolhatta Marx — objektív szükségszerűséggel létrehozza az új forradalmi helyzetet, s ez, mint az 1848 februári francia és a márciusi porosz példa mutatta, a tömegforradalom elementáris kitörésére vezet. A forradalmi viszonyok azután újból megteremtik majd, a korábbinál magasabb színvonalon, a forradalmi munkáspárt megszervezésének feltételeit. Melyek a német forradalom legfőbb tanulságai? Az első természetesen az, hogy a kapitalista viszonyok fejletlensége mellett proletárforradalom nem lehetséges. A második az, hogy meghatározott feltételek mellett a burzsoázia magatartása megakadályozhatja a demokratikus átalakulást is. Ezekben az esetekben nem lehetséges a permanens forradalom sem, amely a burzsoádemokratikus forradalmon át a proletárforradalomba vezet. Ha azonban a kapitalizmus megérett már a proletárforradalomra, és a kispolgárság (parasztság) meg a proletariátus szövetsége elég erős ahhoz, hogy végbevigye a demokratikus forradalmasakkor a permanens forradalom reális lehetőséggé válik. S akkor a szövetségi politikának és egyáltalában a forradalmi taktikának azok az alapelvei, amelyeket Marx a permanens forradalom esetére fejtett ki, értékes útmutatásul szolgálnak, egyszerűen azért, mert időközben a társadalmi viszonyok arra a színvonalra emelkedtek, amelyet Marx már 1848-ban megvalósultnak tartott.80 78 Lásd Engels : uo. 223. I. 79 Lásd Marx és Engels levelezését. 1851. febr. 11, 12, 13. MEGA 3. rész, 1. köt. 145—146, 148—149. 1. 80 Engels még 1885-ben is azt tartotta, hogy a legközelebbi német forradalom, úgy, mint az Üzenetben olvasható, legelőbb is a kispolgári demokráciát fogja hatalomra segí-
